Mennyit veszített a Magyar Nemzet az ország az öntudat, a családok szinte fel sem lehet mérni, de egy számvetést érdemes elkészíteni , mennyi is maradt. Akkor amikor nyugaton értetlenül állnak amikor egy magyar a sérelmeire hívatkozik jó ha tud az a magyar mire hívatkozni. Trianon nem örök mert csak azt veszítjük el amiről önként lemondunk. Tehetünk ellene. Első körben az 1921 XXXIII. törvényt kell hatályon kívül helyezni, ezután léphetünk tovább. Ezek nem üres szavak ezt mindekinek meg kell értenie. Addig viszont lássuk mivel tartozik nekünk Európa. Lássuk a 64 történelmi vármegyét egyenként. Baranya vármegye





Baranya vármegye (németül: Komitat Branau, horvátul: Baranja, latinul: Comitatus Baraniensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyság dunántúli részében. Jelenleg nagy része Magyarországhoz tartozik, a mai Baranya megye területe nagyrészt megegyezik vele, délkeleti fele pedig Horvátország része. Északról Tolna vármegye, északnyugatról Somogy vármegye, délről Verőce vármegye, keletről Bács-Bodrog vármegye, északkeletről pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta. Központja Baranyavár, majd Pécs volt.

Baranya vármegye a Dráva alsó völgyszakaszának vidékén terült el az Alma folyó vonalától a Dráva Dunába való torkolatáig. Területei a Dráva mindkét partjára kiterjedt; északon a Zselic (ma Mecsek) erdőkig, délen a Pozsegahavasáig (ma Papuk hegység). Területének nagy részét dombságok fedték le: a Baranyai-dombság és a Mecsek.





A vármegyét keletről Bács-Bodrog, délről Verőce, nyugatról Somogy, északról Tolna, északkeletről pedig 1932-ig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék határolták.

A vármegyének két fontosabb folyója volt: a Duna és a Dráva. A területről eredő folyók, patakok a Zselic-Vashegy (ma Báni hegyek) tömbjéből déli irányba futva párhuzamosan völgyekre szabdalták a hátságot, a Duna és Dráva síkságán pedig holtágakban vesztek el.

A megye nyugati határát jelölő Alma folyó (ma Almás) jobb oldalról vette fel a somogyi Zselic felől határul szolgáló Karán patakot, dél felé folyva, majd a síkságot elérve halastavakat hozott létre, s medre alább közvetlenül a Drávába torkollott.

Az Almával párhuzamosan folyt az Okor vize (ma Bükkösdi víz), mely Okorvölgy falu környékén eredt; kiérve a hegyek közül jobbra a Gyűrű patakot, majd Okorág és a később Okorághoz csatolt Mónosokor alatt (ma Okorvíz a patak neve), innen keletnek fordult és egyesült az északkelet felől jövő Kőrös vízzel (ma Pécsi-víz).

Baranya vármegye, hasonlóan a nyugati szomszédjához, Somogy vármegyéhez, egyike volt a legrégebben alapított magyar királyi vármegyéknek.

Baranya vármegye közigazgatási térképe 1910-ből



Baranya vármegye területe a római korban Alsó-Pannoniához tartozott. A népvándorlás és az avar birodalom bukása után a keleti frank birodalom dunántúli szláv hercegségének része lett. István király idejében a király a határvármegyék szervezésekor vármegye székhelyül Baranyavárat jelölte ki, melynek neve feltehetően az első ispánja nevéből ered.

A tatárjárás a megye területén is nagy pusztítással járt, magát Pécset is elpusztította. A veszteség azonban nem volt akkora, mint az Alföldön, mivel a megszállás itt kevesebb ideig tartott, s a lakosságnak módja volt arra, hogy az erdők és mocsarak közt elrejtőzzön. A legjobban a megye keleti sávja, a nagy hadiút környéke pusztult el, amelyen át Batu kán serege kivonult az országból.

A tatárjárás után a nagybirtokosok kővárakat építettek, és az elpusztult vidékeken is új nagybirtokosok jelentek meg, s megindult a telepítés is. Kővár épült ekkor többek között Pécsen, Pécsváradon, a Duna mentén fekvő Szekcsőn is.

A 16. században az Oszmán Birodalom elfoglalta a vármegyét, és megalapította a Mohácsi szandzsákot, ami egy török közigazgatási egység volt, székhelye Mohács. A 17. században Baranya vármegye területét bekebelezte a Habsburg Birodalom, majd visszakerült a Magyar Királysághoz. 1918-ban a vármegyét elfoglalták a szerb csapatok, és egy időre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság irányítása alá vonták (ld még: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság). Az 1920-as trianoni békeszerződés Baranya vármegye nagyobbik részét meghagyta Magyarországnak, kisebbik, délkeleti részét pedig Jugoszláviának ítélte. 1941-1945 között a vármegye területe kiegészült az elszakított résszel (“Baranyai Háromszög”), ám a világháború után Jugoszlávia visszaszerezte a területet. 1991-ben Horvátország függetlenné vált, azóta a délikeleti, elszakított rész Horvátországhoz tartozik.

• A lakosság száma 1857-ben 258 350 volt. Közülük 170 281 magyar (65,91%), 68 817 német (25,09%), 8 750 horvát (3,39%) 14 502 szerb (5,61%) anyanyelvű volt.
• A lakosság száma 1880-ban 293 414 volt. Közülük 147 474 magyar (50,26%), 97 475 német (33,22%), 32 328 szerb és horvát (11,02%) anyanyelvű volt.

1910-ben a vármegye összlakossága 352 478 volt, ebből:

• 199 659 (56,6%) magyar
• 112 297 (31,9%) német
• 13 048 (3,7%) szerb
• 10 159 (2,9%) horvát

nemzetiségűnek vallotta magát.

A török hódoltság után eleinte a török közigazgatási beosztás maradt érvényben. Baranya vármegye határait Esterházy Pál nádor elnöklete alatt Somogy, Tolna és Baranya küldöttei az 1534. évi dicalis lajstrom alapján állapították meg. Ezzel elvesztek a Dráván túli falvak Baranya számára, mert 1534-ben az a régió már török fennhatóság alatt volt.

Baranya megye községneveit a községnevek rendezése során a Belügyminisztérium 1903. XII. 2.-i 113.225/II.30 sz. rendelete határozta meg. 1925. november 13-án a belügyminiszter a 113–850/1925. V. számú rendeletével elrendelte, hogy a „cz”-vel írt helyneveket a továbbiakban „c”-vel kell írni.

források wikipedia Arcanum