“A’ Tsikósok, igen gyönyörködtető látást okoztak az által ö Felségének” – Bábolna, ménes, történelem
1792. június 27.-én Komáromba érkezett Bourbon–Szicíliai Mária Terézia magyar királyné. A Magyar Hírmondó számolt be az eseményről a július 3-án megjelenő számában, majd pedig – aznapi programként megjelölve – arról számol be, hogy I. Ferenc király Bábolnán tett látogatást.
Borítóképen: Bábolna, Gazal törzsmén – 1914
A XVIII. században az osztrák-magyar hadsereg lovassága egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A katonák igényei a hidegvérű lovak felől egyre inkább a gyors és kitartó lovak felé fordult, amiknek a lovas parádékon az elegancia elvárásainak is meg kellett felelniük. Mária Terézia és fia II. József is sokat tett a lovasművészetekért és a lótenyésztésért. Még rendeleteket is adtak ki a tenyésztés szabályozására.
1789-ben pedig Bábolna-Banapusztán megalapították a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova csak küllemre és teljesítményre történő szelekciók után kerülhettek be a lovak.
Csekonics József kapitány – aki a tenyésztést felügyelte – főként mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy berber ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására.
Ezt fontos tudni, amikor arról az eseményről írunk, amit a lap is megemlít, és ami bizonyítéka annak, hogy a csikósvilág – annak minden rárakódott romantikus máza ellenére – már akkor létezett, sőt, már akkor olyan produkciókra, bemutatókra voltak képesek, ami kivívta a király csodálatát is.
„Azonban a’ Béresek, egy nagy baglya széna eleibe húsz ökröt fogtak, ’s elvontatták ezt elöbbeni helyéről, a’ hová rakatott volt Öszve a’ réten, egy más jó távol lévő baglya mellé, a’ melly körül sétálgatott ö Felsége. Ezalatt, elő hajtottak két ménest is, melly merő szilaj tsödörökböl áll, ’s ezeket is megtekintette a’ Fels. Gazda. A’ Tsikósok, igen gyönyörködtető látást okoztak az által ö Felségének, hogy kifogtak kötéllel két vad csodort a’ménesbol, ’s azokra hirtelen felkapván, legényessen nyargalództak rajtok. Szinte tizeneggy óráig mulatta magát ő Felsége, a’ majorság’ különbkülönbféle szép tárgyainak szemlélésében.”
Mint láttuk, a látogatásnak nem kizárólag protokolláris, vagy éppen valamiféle szabadidős jellege volt, a lovak ugyanis igen fontosak voltak ekkor a hadseregek számára is, így itt egy fontos államügyről volt szó.
1816 után meghatározták a tenyészcélt, miszerint a kancákat csak keleti vérű mének fedezhetik, így a fajta magas arab vérhányaddal rendelkezik, bár 4 fajtát is meg kell említeni, amely hozzájárult a kialakulásához: arab, spanyol, magyar és angol telivér.
Az itt tenyésztett fajta (Shagia-arab) nevét az alapító mén nevéből kapta. 1836-ban Shagya a 160 cm-es szürke mén Szíriából érkezett bábolnára, és vele kezdődött meg a fajta tenyésztése.
Szerencsére Bábolna, illetve a ménesek (van Arab telivér, és Angol telivér is) átvészelték a második nagy világégés után korszakot, ami a lovak tenyésztésének nem kedvezett, mert bejött a gépesítés (polgári és a katonai téren egyaránt), ellenben nem maradt sok pénz a fenntartásra.
Ma is látogatható Bábolna, ami kivételes élményt nyújt a turistáknak. És ne feledje senki; amit ott lát, az – dokumentáltan! – több, mint 200 éves hagyomány, nem pedig valami historizáló giccs!
