A túzok, a puszta táncoló harcosa
„Szelíd állatai a’ számtalan sertvés, sok juh, méh, kivált Szerem Vármegyében, és elég szarvasmarha. Vadakkal is bővelkedik; ezekből enni valók a’ túzok, mindennémü fogoly, sárcsa, fáczán, snepf, és más szárnyas és erdei állatok” – írja Hübner János a „Mostani és régi nemzeteket, országokat, tartományokat, városokat, emlékezetre méltó mezővárosokat, helységeket, folyókat, tavakat, tengereket, öblöket, fokokat, szigeteket, hegyeket, erdőket, barlangokat, pénzeket, mértékeket, ‘s t. e. f. esmértető lexikon” című kiadványban, 1817-ben.
Borítóképen: Násztánc
Szerém vármegye Bács-Bodrog vármegyétől délre eső közigazgatási egység volt, a Dunától és Újvidéktől délre, melynek a Tarcal hegységtől délre eső részén alföldi táj fogadja az oda látogatót, dél-keleten pedig egészen Zimonyig, illetve Belgrádig (Nándorfehérvár) terjed területe.
Ebből máris tudható, hogy a túzok ekkoriban még bőséggel szerepelt az asztalokon, mint pompás étel, ugyanakkor azt is látni kell, hogy nem kizárólag a jelenlegi határokon belül őshonos. Sőt! Ma is él Magyarországon, Oroszországban, Portugáliában, Spanyolországban, európai egyedszámát olyan 15.000-re becsülik, és a legtöbb példány Spanyolországban él.
Ugyanakkor a legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van!
Főleg Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban (Körös–Maros Nemzeti Park) fordul elő, de él túzok a Hortobágyon, a Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is.
A 2010-es tavaszi számlálás 1481 túzokot regisztrált, ami nagy csökkenést jelent a második világháború előtti 10-12 ezres egyedszámról, de azt is jelzi, hogy az utóbbi évtizedekben az állomány stabilizálódott.
Az 1893 és 1900 közt kiadott Pallas nagy lexikona még így ír a túzokról: „Alföldi rónáinkon seregesen tanyázik.”
A Dévaványai-síkon 559 példányt figyeltek meg, ebből 293 volt a kakasok száma (ez jelzi az ivararány és a monogámia helyreállását a vadászat betiltása után). A Duna-völgyi síkság állománya 478 volt. A Hortobágyon és a Nagykunságban 147 egyed került a számlálók elé.
Körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Tollazata szürkésbarna piszkosfehér mellrésszel.
A Magyarországon is honos túzok az egyik legnagyobb túzokféle, szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter, tömege elérheti a 18 kilogrammot (átlagosan mintegy 13,5 kilogramm), de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg.
A kakasra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna.
Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak.
Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és lucernatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt nagyon ritkán látható. A világ egyik legnehezebb repülő madara. A túzok számára fontos a zavartalanság. Ennek ellenére kultúrakövető faj, kedveli a mezőgazdasági területeket, különösen a repcét, hereféléket, lucernát, az őszi gabonaféléket, amikben jól elrejtőzhet.
Fészkét ezek közé a termesztett növények közé is rakhatja, dürgőhelynek azonban a réteket, alacsony füves területeket választja, táplálkozni is kijár ezekre. Fészkeit a mezőgazdasági művelés állandóan veszélyezteti.
Kedvenc élőhelyei a mozaikos, gyepekkel és mezőgazdaságilag művelt területekkel váltakozó, jól belátható, erdőkkel nem tagolt területek.
A kifejlett kakasok nagy kiterjedésű territóriumot foglalnak el közvetlenül a szaporodási idő előtt. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojóknak jellegzetes tánccal udvarolnak: fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskójukat felfújják. Ez a tevékenység a dürgés.
A tojó a földön kisebb mélyedést váj, és fűvel béleli ki. Egy fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás. A költési idő 20-28 nap. A csibék fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, majd 6-8 hetesen válnak röpképessé. Mivel csak egyszer költenek évente és kevés tojásuk van, ezért reprodukciós képességük nagyon gyenge.
