A Városliget története: Batthyány József hercegprímástól József nádorig (2. rész)

Történetünkben ott tartottunk, hogy a városi tanács tanács 1799-ben 24 évre bérbe adta a leendő ligetet Batthyány József hercegprímásnak, aki bérleti díjat nem fizetett, de vállalta a terület tervszerű fásítását, kiépítését. Ez egy igen jó lépésnek bizonyult, ugyanis korábban a mocsaras terület közegészségügyi szempontból sem volt megfelelő, de ami talán még fontosabb, az nem más, mint hogy várható volt, az ütemesen terjeszkedő város az évek során ezt a területet is „körbenövi”.
Borítóképen: Pávasziget, a pesti Városligetben – 1856
Mindezek mellett azért is volt jó, hogy a területet egyben adták bérbe, mert így egységes elgondolás alapján rendezték ezt a viszonylag nagy területet, és az sem utolsó, hogy nem akarták beépíteni, hanem ligetes kialakítást céloztak meg. Ennek egyrészt egy jó megfontolás volt az oka, na meg az, hogy az ingoványos területre nem igazán lett volna célszerű az akkori építőipari technológia mellett épületeket emelni, illetve, ha mégis beépítették volna, az ingoványos talaj túlságosan drágává tette volna az építést. Márpedig akkoriban még volt sok más hely, amit sokkal olcsóbban is beépíthettek!
Az előző rész:
Furcsa módon tehát a területet az mentette meg a sűrű beépítéstől, hogy alapvetően rossz minőségű volt!
Azt nem tudni, hogy a hercegprímásnak mennyire érte meg ez a megállapodás, de az biztos, hogy munkához láttak Witsch Rudolf mérnök tervei alapján a terület rendezésének. Ahogy említettük, először két szigetet alakítottak ki (Mocsár-sziget, Drót-sziget), majd sort kerítettek sétányok kialakítására is…
Az 500 öl hosszú és 10 öl széles, úgynevezett „főallé” 1808-ra készült el.

Fontos megjegyezni, hogy ez a főallé nem a mai Kós Károly sétány nyomvonalán volt, hiszen a mai Andrássy út egyáltalán nem létezett! Érdekesség, hogy a főallé elején kialakított kör alakú kiszélesedés nyoma a mai napig felfedezhető a Néprajzi Múzeum, illetve az ’56-os emlékmű mögött.
Az Andrássy út tervét – helyesebben az ötletet – egyébként Kossuth Lajos vetette fel A Pesti Hírlap 1841. évi 18. számában a „Mire van szüksége Pest városának, hogy magára fővárosi alakot öltsön?” című írásában:
„Mi szép és kényelmes leend a pestiekre nézve ez árnyas fasorok közt a Lánchídtól kezdve egész a Városerdőig mintegy parkban sétálni s kocsizni, kikerülve a szűk ronda Király utcát s annak unalmas vég nélküli házsorát.”
Persze ez nem ment olyan gyorsan, hiszen amikor gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök felvetette az új sugárút építésének tervét, sok ellenzője volt, ezért végül csak 1870-ben bólintott rá a képviselőház. Az építés sem ment túl gyorsan – mindenféle gazdasági problémák okán -, de végül az utat 1876. augusztus 20-án ünnepélyes keretek között adták át.
Akkoriban még nem létezett a Hősök tere, a mai Andrássy út (akkoriban Sugár-út, csak 1885-ben kapta meg az Andrássy út nevet) végén 1894-ben még egy Ybl Miklós által tervezett ivókút állt. 1895-ben azonban megszületett a döntés, hogy a Széchenyi-hegyre felköltöztetett Gloriette helyén egy millenniumi emlékművet, egy Nemzeti pantheont kell építeni. Wekerle Sándor miniszterelnök Zala György szobrászt és Schickedanz Albert építészt bízta meg a feladattal. A két oszlopcsarnok később készült el és a királyszobrokat csak 1905 és 1911 között készítették és helyezték el bennük.

Kissé előre szaladtunk a fenti kitekintéssel, de fontosnak tartottuk, hiszen a Városliget fejlődése és története szempontjából is igen fontos volt az Andrássy út és a Hősök tere későbbi kialakítása.
Vissza tehát Batthyány Józsefhez, aki sajnos még 1799-ben meghalt, így a birtok öccsére, Batthyány Tódorra szállt. Utóbbi a vállalt feltételeknek nem tett eleget, sőt elkezdte kitermeltetni a fákat. 1805 októberében, amikor a városi tanács végképp megunta a gróf viselt dolgait, az akkorra már Batthyány-erdőnek nevezett Városerdőt földesúri jogánál fogva visszavette tőle.
Fontos, bár szigorúan véve nem a mai Városliget területén történt (de a mellette lévő, akkor sivár, homokos területen), hogy 1800-ban Rumbach Sebestyén orvos vásárolta meg a mai Podmaniczky utca és Munkácsy utca sarkán kialakított telket, hogy a homokos területen szőlőt termesszen – kútásás közben azonban vastartalmú forrásra bukkant. Ezért megváltoztatta eredeti tervét, és inkább gyógyfürdőt építtetett szállodával és vendéglővel.
1806-ban nyitotta meg Pest első gyógyfürdőjét, amit értelemszerűen főleg gyógyulni és üdülni vágyó betegek látogattak. A fürdő sajnos később, a Podmaniczky utca későbbi rendezése során nyomtalanul eltűnt.

A városi tanács sem ült tétlenül, javaslatukra a tó vízszintjét szabályozó csatornát átépítették, és egyben új irányba vezették, így a tóból már északnak és délnek is egy-egy csatorna vezetett ki.
A terület tehát fokozatosan fejlődött, de korántsem olyan ütemben, mint ahogy azt elképzelték korábban, mígnem a József nádor hét éves előkészítés után 1808 októberében megalapított Királyi Szépítő Bizottmány 1813-ban pályázatot írt ki „a város minden osztálya” számára egyaránt hasznos és kellemes mulatóhely megtervezésére.
A pályázók közül Nebbien Henrik műkertész elképzeléseit fogadták el, aki valódi népkertet kívánt teremteni, és ennek tervein közel három évig dolgozott.
Igen, ez már a későbbi Vurstli előképe lehetett – 1830 körül már volt céllövölde és csúszda, itt láthatták az emberek Antóniót, a kardnyelőt, itt állhattak ki birkózni Horánszkyval, az erőművésszel – bár az csak később alakult ki és csak fokozatosan, egyre több szórakoztató produkció betelepítésével.
Történetünk második részében elértünk a reformkorba, mikoris már megjelent egy terv, aminek sokat sejtető címe az volt, hogy „Városliget létrehozása szabályszerű terv alapján”, és lassan abba a korba lépünk, ami már a mai állapotok közvetlen előképe, és sok helyen még ma is látható nyomai maradtak.