A végvári bajvívő, a törökverő Thury György
Thury György (1519 körül – Orosztony, 1571. április 2.) végvári vitéz, várkapitány, a „magyar el Cid”, Bars vármegye főispánja.
Borítóképen: Thury György (Tatár Antal festménye)
Thury huszárfőlegényként kezdte katonai karrierjét a sági várban az 1540-es években, majd részt vett az 1552-es palásti csatában, ahol jelentős szerepet játszott az olasz csapatok megmentésében. Később több vár kapitányává nevezték ki, és kiváló bajvívóként vált ismertté.
Állandó pénzhiány miatt portyázásokkal segítette katonáit, hogy ne szökjenek el zsoldhátralék miatt.
Jelen volt I. Miksa király koronázásán, ahol lovagi párbajoknak volt a hőse. Végül 1565-ben beadta lemondását, de az uralkodó még egy ideig maradásra bírta. 1566-ban sikeresen védte Palota várát Arszlán budai pasa 7-8000 fős seregével szemben 500 katona segítségével, majd Salm gróf felmentő seregével visszafoglalta Veszprémet és Tatát.
Thury György elsőként Szigetvár várkapitánya volt, de miután a vár elesett, Kanizsa várának kapitánya lett. Thury a katonái élén több portyát is vezetett a törökök ellen, és a korabeli források szerint több mint hatszáz párviadalt nyert.
A törökök a harcokban sokat szenvedtek Thury miatt, így egy török tábornok őt akarta legyőzni. Végül Thuryt tőrbe csalták és megölték Orosztony község határában.
A törökök levágták a fejét, és a Portára küldték, majd Isztambulba küldték, de Thury testét nagy tisztességgel temették el Kanizsán.
