„A vezető nélküli autók kölcsönzéséről” – 1965
Nem, a félreértések elkerülése végett itt az elején pontosítanunk kell, az 1965-ben, az Autó-Motor május 6.-án megjelent cikk címét, itt ugyanis egész egyszerűen autóbérlésről volt szó, mint az kiderül az idézett cikk további részéből:
Borítóképen: Egy Fiat 1500, és egy Peugeot 403 egy szálloda előtt
A külföldön már igen elterjedt és népszerű szolgáltatást — mint ismeretes — hazánkban tavaly vezették be, először az Autótaxi Vállalat kezelésében. Ezt a szolgáltatást április 1.-én a budapesti MÁVAUT Lövőház utcai telepén külön erre a célra szervezett Személyautó-kölcsönző Főnöksége vette át.
Vezető nélküli autót minden érvényes jogosítvánnyal és önálló keresettel rendelkező magyar állampolgár bérelhet. A bérleti szerződést személyesen, a fenti címen — mindennap 6—22-ig — lehet megkötni.
A külföldiekkel a szerződést a nagyobb szállodákban (Royal, Gellért, Margitszigeti Nagyszálló, Szabadság, Duna Szálló) és a Ferihegyi repülőtéren működő IBUSZ- kirendeltségek kötik meg.
Jelenleg ötszemélyes Volga és Peugeot, négyszemélyes Fiat—1500 és a későbbiekben ugyancsak négyszemélyes Moszkvics autók bérelhetők az alábbi díjtételek szerint:
A bérleti díj a casco-biztosítást is magában foglalja, az üzemanyagfogyasztás azonban a bérlőt terheli. Napi bérleten a kocsi 24 órás használatát kell érteni. Ennél rövidebb időre bérleti szerződés nem köthető. A bérelt kocsik ez idő szerint csak belföldön közlekedhetnek.
Hazai bérlők részére jelenleg csupán Volgákat tudnak rendelkezésre bocsátani. Minthogy a négyszemélyes Moszkvicsok iránt roppant nagy érdeklődés tapasztalható, mindent elkövetnek, hogy az ilyen igényeket már a közeljövőben ki tudják elégíteni.
Az autók műszaki karbantartása és szervizük biztosítása érdekében a MÁVAUT a közeljövőben nagyobb beruházással felújítja a II., Lövőház utcai volt autóbuszgarázst, és fedett tárolóhelyet is biztosít majd e kocsik részére.
Eddig a cikk, ami már az autóbérlés elindítása okán is érdekes, de még érdekesebb talán az árszabás! Egy kis matekkal könnyen kiderül, hogy…
A díjszabás készítői 30 forintos dollárral számoltak, holott akkoriban – a forint bevezetésétől egészen 1967. november 20.-ig! – egy dollárért csak 11,74 forintot kellett fizetni. Legalábbis hivatalosan…
Mi lehet a megoldás? Mos, erre két magyarázat lehet, és talán egyszerre mindkettő igaz is:
- Akkoriban nem volt szabad deviza-piac, és könnyen elképzelhető, hogy az akkoriban feketézésnek számító pénzváltások esetében 30 forint körüli összeget kellett fizetni egy dollárért.
- A belföldi bérlőket egész egyszerűen ki akarták árazni, mert fontosabb volt a dollár-bevétel, mint hogy a hazai bérlőket kiszolgálják.
A második magyarázat abból ered, hogy ha a hivatalos árfolyammal számolunk, akkor a hazai bérlők majd’ háromszor annyit fizettek (volna) a bérlésért, mint a külföldiek, az első szerint pedig a bérbeadónak megérte 30 forint ellenében megszerezni egy dollárt, ami feltehetően egyébként közelebb volt a valósághoz, mint a hivatalos árfolyam.
Tehát az autóbérlés elindítása mellett a furcsa árazás legalább annyit elmond az akkori viszonyokról, mint a bérlésre felkínált autók típusai… Amelyek közül a hazaiak számára csak a legdrágább Volga volt elérhető!
