Vélemény Vélemény-cikkeink

A világ – ahogy Putyin látja

Sokszor nem igazán érthető a világ vezető hatalmainak lépései. Nem mindig lehet tudni ugyanis, hogy az egyes nyilatkozatok, vagy cselekedetek inkább „csak” az egyén motivációin alapulnak, vagy inkább valamilyen stratégiai megfontolásból születnek. Márpedig ez a két tényező folyamatosan jelent van, ezért időnként logikátlannak tűnik egyes politikusok működése. Ez annál szembeötlőbb, minél nagyobb hatalom összpontosul az adott döntéshozó politikus kezében. Márpedig a világ vezető országainak irányítói ilyenek, Putyin pedig talán a legnagyobb hatalommal bíró vezető.

Az egyéni és a nemzeti- (ország) érdek egyszerre jelen van, és ezt a politikai ellenfelek  használják is. Gondoljunk bele, az amerikai elnök egy márciusi interjúban gyilkosnak nevezte Putyint (tehát nem az országot, hanem kifejezetten a személyt véleményezte!), majd az orosz elnök személyes felelősségét firtatta az állítólagos amerikai választási manipulációban. Nem az elhangzottak igazságtartalma a lényeg, hanem az, hogy személyesen Putyinnak szólt. Persze Az orosz elnök sem maradt adós, Biden nem maradt válasz nélkül. Nem egyedülálló eset, de jól példázza, hogy igenis – rendszertől függetlenül! – igenis nagy jelentősége van az egyéni ambícióknak, az egyén külvilághoz való viszonyának.

Putyin világlátásának alapjaihoz talán az a nyilatkozata van a legközelebb, ami elég pontosan meghatározza, hogy önmagát (helyesebben országát!) hol helyezi el a politikai térképen. Amikor Ukrajnában jelentős fegyverszállítások, és csapatmozgások indultak be, a határ túloldalán szintén nagyszámú orosz erőkkel szemben, az orosz elnök így nyilatkozott:

„Oroszország megtalálja a módját annak, hogy megvédelmezze érdekeit, ha más országok megtagadják a párbeszédet vele, egyúttal mindenkit óv attól, hogy túllépje a határt.”

Ez a határ az a bizonyos vörös vonal, ami nagy valószínűséggel nem azonos Oroszország határaival, hanem sokkal inkább azt az érdekszférát jelöli, amit Oroszország (praktikusan Putyin) saját befolyási övezetének tart. Ilyen a Donbasz is, amit az elnök nagyon szeretne megkaparintani, de ha nem megy, neki az is megfelelő (átmenetileg?), ha különleges státuszú övezet marad, de semmiképpen nem lesz Ukrajna szerves része. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy az oroszok úgy általában sem szoktak üres fenyegetésekkel operálni, ezért biztosak lehetünk benne, hogy Ukrajna most kizárólag a minszki megállapodás szerint járhat el a régió tekintetében, mert minden más esetben Putyin beavatkozik!

Putyin egyébként – nem először teszi – folyamtosan hangsúlyozza, hogy Moszkva nem feltétlenül válaszol minden barátságtalan lépésre, mert jó viszonyt kíván fenntartani. Ugyanakkor azonnal hozzáteszi, hogy az, aki a gyengeség jelének veszi jóindulatát, és „az összes híd felégetésére szánka rá magát”, arra Oroszország „aszimmetrikus, gyors és kemény” választ ad! És itt nem kell feltétlen katonai megoldásra gondolni! A fegyvereken túl ugyanis rengeteg ütőkártya van Putyin kezében – még akkor is, ha ezek értékét nemzetközi elemzők igyekeznek degradálni. Csak az olaj és a gáz elzárása rövid idő alatt térdre kényszerítené Európát, de a valamikori déli szovjet tagállamok, vagy a Baltikum országai is jelentősen függnek még mindig Moszkvától. Annak ellenére, hogy ezek a volt tagköztársaságok folyamatosan igyekeznek kiszakadni a szovjet rendszer oroszközpontú világából.

Ahhogy arról mér mi is írtunk, Putyin is említi; szerinte időnként sportot űznek abból, hogy időnként Oroszországra akaszkodjanak, és mint egy farkasfalka itt is ott is csipkedjék. Igen, láttuk, hogy ez így van, de azért azt meg kell jegyezni, hogy az a legpontosabban éppen Putyinnak kell tudnia, hogy ez a falka mennyire áll a tények talaján, és mennyi az általuk a világra ontott kommunikációs áradatból a fantázia világába tartozó elem. Erre két megoldásunk van; Putyin az az autós, aki szerint mindenki hülye, mert fordítva közlekedik az autópályán, és közben nem veszi észre, hogy épen ő hajt menetiránnyal ellentétesen, vagy pedig ez csak amolyan retorikai fogás, hiszen pontosan tudja, hogy a rá szórt mindenféle vádak közül mi az, ami igaz, és mi az, ami nem… És ha az utóbbiak kerülnek túlsúlyba, azért méltán érezheti, hogy csak „sporttevékenységről” van szó!

Ha most ezt a két elemet összerakjuk, akkor egy olyan elnök képe rajzolódik ki, aki nem szeret különösebben nosztalgiázni, de a múltból kiszemezgeti, ami számára hasznos. Oroszországra úgy tekint, mint aki/ami nem akar békétlenséget, de érdekei megvédése okán, kénytelen olyan lépéseket tenni, ami a külvilág számára például fenyegetést jelent. A birodalmi szemlélet tehát nála nem egy múltba révedés, hanem azon munkálkodik, hogy a szerinte a világból sokkal nagyobb (ezt most földrajzi, gazdasági, politikai, katonai értelemben is értjük!) szeletre jogosult állam az ő elképzelései szerint szerezze meg pozícióit a világ nagyhatalmai között. Fontos, hogy nem visszaszerezni akar, hanem szerezni, és nem a cári, vagy a szovjet időket akarja visszaállítani, hanem egy putyini államot épít, olyat, amit ő álmodott meg, és ő is teremt meg!

“Remélem, hogy senkinek nem jut eszébe Oroszország viszonylatában átlépni az úgynevezett vörös vonalat. Azt, hogy ez hol fog húzódni, minden konkrét esetben mi magunk fogjuk meghatározni.”

Igen-igen, újra a vonalak. A mondatban mégsem ezek az érdekesek, hanem az, hogy mit foglalnak be a vonalak, azt senki más, csakis ő, azaz Oroszország határozza meg! És még egy gondolat; a szövegkörnyezet arra utal, hogy a vonalak változhatnak, és – mit is hihetnénk mást? – ezek minden bizonnyal egyre nagyobb befoglaló területet jelentenek (mindenféle, az előbb említett vonatkozásában is).  

Putyin nem először említi, hogy Viktor Janukovics-ot, a volt ukrán elnököt 2014-ben fegyverrel fosztották mag hatalmától, ahogy azt is nehezményezi, hogy a világ mintha nem akarna tudomást venni Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök meggyilkolására és a minszki államcsínyre szervezett állítólagos összeesküvésről, amit véleménye szerint a nyugat szervez.

Lehet bármilyen álláspontot vallani Fehéroroszország elnöke, Aljakszandr Grigorjevics Lukasenka politikájával kapcsolatban, de az államcsínyek szervezése és (…) a legmagasabb tisztségviselők elleni politika gyilkosságok tervezése több a soknál. Ez már túllép minden határon.”

Az idézett mondatok arról tanúskodnak, hogy Putyin elvárja ellenlábasaitól azt, amit ők Putyinon például számonkérnek, és azt is, amit szintén nem először hangoztat; Oroszország a nemzetközi jog keretei között fogja megvédeni érdekeit. Harmadrészt pedig egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy Fehéroroszország bizony a vörös vonalakon belül van, így aki ott szervezkedik, vagy a regnáló hatalom ellen tesz, az Putyin ellensége!

Nos, milyen személyiség rajzolódik ki az orosz elnökről? Ott kezdjük, hogy orosz elnök csak az lehet, akiben megvan a megfelelő arrogancia, az ellenfeleivel szembeni könyörtelenség, és a kitartás az elköteleződés mellett! Akiben ez nincs meg, vagy nem is kerül hatalomra, vagy úgy jár, mint Jelcin, amikor már nem ő irányított, hanem a vodka… A könyörtelenség ebben az  esetben azt jelenti, hogy ha annak idején nem intézi el azt az oligarcha-társaságot, amelyik egyre inkább önjáró lett, és a hatalom lett a hatalomban, megint csak nem érhetett volna oda az elnöki székbe! A kitartás, és az elköteleződés leginkább – legalábbis elnökként, az ország vezetőjeként – az önmagában való megingathatatlan hitet jelenti! Ha ugyanis ebben egy pillanatra is megingást vesznek észre azok, akik körbeveszik, azonnal kitaszítják a hatalomból – ez bizony egy vaskos kommunista örökség…

Ezek az alapvető tulajdonságok rajzolódnak ki, és erre épülnek azok a gondolatok, melyeket idéztünk. Putyin tehát egy birodalomépítő uralkodó (mondhatjuk ezt, hiszen a mindenkori közjogi státusza csak a neve a gyereknek, de semmit nem jelent), aki mindenkor ragaszkodik saját elképzeléseihez, és befolyási övezetén belül teljhatalmat követel magának. Azok a helyzetek, amikor ez a teljes hatalom nem adott, számára csak átmeneti állapot, és csak taktikai megfontolásokból egyezik bele ilyesmibe, a stratégiai cél (erős keleti birodalom) egy jottányit sem változik!

Putyin esetében tehát elmondható, hogy alkui taktikai jellegűek, és ezek nem az ő alapvető jelleméből adódnak, stratégiája viszont teljes mértékben Putyin jelleméből adódik (!!!), és a mindenkori taktika is ennek van alávetve! Hol vannak az ország és az állampolgárok érdekei? Amíg el lehet hitetni, hogy az ő érdekeik megegyeznek a putyini érdekekkel, nem is érdekel különösebben senkit a kérdés… A nagy kérdés inkább az, hogy mit gondolnak erről az meberek! Erre viszont nehezebb választ találni, mint Putyin jellemét felvázolni…

Ajánlott Cikkek