A világ első vasbeton zsilipje: a Ferenc József-zsilip!
Igen, a világ első betonzsilipjének címét is viseli a műtárgy, melynek vasszerkezetét nem más, mint Gustave Eiffel tervezte. De ne szaladjunk ennyire előre, a történet korábban kezdődött…
Borítóképen: A zsilip napjainkban
A magyar gazdaság, főleg a Tisza-vidék elmaradottságának legfőbb okát sokan Kelet-Magyarország és a nyugati felvevőpiacok közötti leküzdhetetlen távolságban látták. Az összeköttetés ideális módját – vasút még nem lévén – a XVIII. század gondolkodói a „hajózócsatornában” vélték megtalálni.
A törökök kiűzését követően a Dunán a hadigályák helyét árut, többnyire gabonát szállító fauszályok, ló- és ökörvontatású hajók vették át. Gondot jelentett azonban, hogy a Tiszántúl búzáját ezen az úton csak igen körülményesen lehetett Nyugatra szállítani. A vízi út ugyanis – le a Tiszán, majd a Dunán föl – túl hosszú volt: az örökké szivárgó fahajókba berakott gabona nemegyszer megrohadt, mire a célállomásra ért.
Az első csatornatervek már az 1770-es években megszülettek. Volt olyan javaslat 1774-ben, miszerint a Duna és a Tisza között egy, Szolnoknál kiinduló és Dömsödnél a Kis-Dunába torkolló vízi utat kellett volna építeni.
A csatorna kiindulópontja Monostorszegnél volt. Innen a Duna természetes holtágait felhasználva, azokat egybenyitva haladt a vízi út kelet felé. Az építést megelőző felmérések nyomán világossá vált néhány nehézség is. Ezek közül a szintkülönbséget kezdetben a csatorna mélyebbre ásásával akarták megoldani, de hamarosan kiderült, hogy a zsilipek beépítése elkerülhetetlen.
Kivitelezése a Szuezi-csatorna megnyitásáig szinte egyedülállóvá tette: vízmélysége 2 méter, fenékszélessége pedig 17 méter volt.
Jobbágyok, katonai alakulatok, rabok dolgoztak az építkezésen, a vízi út pedig végül 1802 májusában nyílt meg.
A Ferenc-csatornán 650 tonnás uszályok közlekedhettek akkor, amikor a franciaországi csatornákon a legnagyobb vízi járművek 200-300 tonna árut vihettek! A Dunából Monostorszegnél leágazó, Zombor, Cservenka, Kula, Verbász, Szenttamás mentén Bácsföldvárnál a Tiszába torkolló csatorna 20-30 nappal rövidítette meg a Tiszamellék, a Bánság gabonáját, Erdély és Máramaros sóját és a Felvidék úsztatott fáját szállító hajók útját.
Az új vízi út üzemeltetése azonban nem volt problémamentes: a húszas évek elejére a monostorszegi Dunaág, majd ezt követően a csatorna kezdő szakasza is eliszaposodott, a folyamatos kotrás ellenére csökkent a vízmélység.
Ezért új nyomvonalat jelöltek ki és 1854-ben a torkolatot Bezdánhoz helyezték át. Itt készült el a Ferenc József-zsilip!
A világon elsőként víz alatti betonozást alkalmaztak, és ez volt a világon az első betonzsilip is egyben!
Mivel akkoriban még nem gyártottak cementet, Mihálik Kamancról (Kamenica) hozatta a speciális kőzetfajtát (a márgát) hajóval, melyből helyben égették a cementet. 90 napon keresztül tartott az építkezés, részben víz alatti betonozással, összesen 19.000 köbméter betont építettek be. Ez a műtárgy a magyar vízépítészetet a világ élvonalába röpítette.
A zsilip sikeresen felépült, ám nem érte el a várt hatást, ugyanis nem tudott elég vizet biztosítani a csatornai hajózás számára. Kiegészítő megoldásra volt szükség, ekkor lépett színre a “rettenthetetlen magyar”, azaz a bajai származású Türr István.
Az általa felállított részvénytársaság angol és francia tőkéből egy másik kanálist épített Bajától, ennek érdekében kikotortatta a Sugovicát és elzárta a Baracskai-Duna-ágat, ezáltal létrejött a mai Bajai-csatorna, amelyet nem hiába emlegetnek tápcsatornaként is. Ez utóbbi a Bezdán melletti Sebes-foknál lévő zsilipnél torkollik a Ferenc-csatornába.
Ez tehát a rövid története minden betonzsilip ősatyjának. De itt nincs vége, íme egy hír 2020-ból:
„Befejeződött a határon átívelő IPA-program keretében támogatott Baja–bezdáni-csatorna térségének komplex vízgazdálkodási fejlesztése elnevezésű projektum, amely magába foglalta a Baja és Bezdán közötti csatorna állapotának rendezését, a bezdáni Ferenc József kamarazsilip, valamint a Sebesfoki vízrekesztő felújítását.”
A zsilip tehát „él és virul”!