Hírek

A világ legjobban teljesítő valutája: A rubel!

Március folyamán a dollárral szemben a legjobban telesítő valuta a dollár lett, áll az amerikai NPR rádió elemzésében. Cikkünkben a „Hogyan mentette meg Oroszország a rubelt” című írás megállapításait vesszük sorra, melyek tanulságosak, és jól mutatják, hogy nincs sok értelme a szankciós politikának…

Borítóképen: Egyrubeles érme (hibás) (forrás: commons.wikimedia.org, szerző: Niktimin, licenc: CC BY-SA 3.0) A kép illusztráció

Legalábbis Európa számára nincs értelme, mert az Egyesült Államok könnyedén tudja dobni azt, ami addig se nagyon volt, ugyanis az orosz gáz- és olaj részesedése az USA importján belül sosem volt nagyon jelentős, míg Európa egyértelműen függő helyzetben van! És hogy mennyire álszent Washington magatartása, jól mutatja, hogy a szankciókat soha nem terjesztették ki az atomerőművek fűtőelemeire, a műtrágya esetében, pedig visszavonták a korábban meghozott szankciós intézkedést…

Eddig a véleményünk, most nézzük a cikk megállapításait!

Egy hónappal ezelőtt 139 rubelt kellett adni egy dollárért, míg most 84 dolláron áll a jegyzés, ami azt jelenti, hogy ezen időszak alatt 40%-ot erősödött az orosz valuta, és most ott tart a jegyzés, mint a harcok megkezdése előtt!

Az írás kiemeli, hogy ez nem „a döglött macska rángatózása”, hanem tartós fellendülés, ami a rubelt márciusban a világ legjobban teljesítő valutájává tette!

Az ok elsőre az, hogy a Kreml bejelentette; ezentúl rubelben kéri a gázszállítások ellenértékét. Vegyük észre, hogy ez kettős csapás, ugyanis a gáz ára dollárban mérve eleve magasan áll, és most ezt még tetézi, hogy a rubel erősödik a dollárhoz mérten is! Úgy tűnik, ezt Európa alaposan benézte…

Az írás megállapítja, hogy óriási rések vannak szankció-falon, mert egyes országok függése olyan mértékű, hogy nem tudnak lemondani az orosz gázról, de megemlíti azt is, hogy Kína és India egyre nagyobb volumenben vásárol orosz termékeket – és nem csak gázt! A szankciók eredeti célja az volt, hogy megszüntessék Oroszország idegen-valuta ellátását, de ez sem jött össze, az oroszok annak rendje és módja szerint fizettek kötvényeik után.

Úgy tűnik tehát, hogy ez a csőd-kezdeményezés” nem jött be… De az oroszok más téren sem tétlenkedtek; 20%-ra emelték a jegybanki alapkamatot, ezzel pedig erős ösztönzést kaptak az orosz piaci szereplők, hogy rubelben tartsák a pénzüket (az infláció az európai és az OECD szintje alatt van!), és az orosz vállalkozások külföldön szerzett jövedelmeik 80%-át kötelesek rubelre váltani.

Ezen túlmenően tiltás van az orosz brókereknél arra vonatkozóan, hogy külföldi ügyfeleik rubel-eszközeit eladják, így nincs, és nem is volt eladói nyomás a piacon. Korábban minden külföldre történő deviza-átutalást megtiltottak, hogy az országban tartsák ezeket, és bár enyhítettek ezen a szabályon, most személyenként csak 10.000 dollárra korlátozódik az év végéig külföldre utalható pénz mértéke. A szerző egyébként olyan kérdéseket vet fel, amit jó lenne, ha fontolóra vennének Washingtonban és Brüsszelben is! Íme:

“Mondhatnánk, hogy az orosz kormány lépései a szokásos üzletmenetnek tekinthetők. Végül is a Federal Reserve folyamatosan módosítja a kamatlábakat. Az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma korlátozza bizonyos országokba irányuló pénz-átutalásokat. És miért ne szabhatná meg egy ország, hogy milyen pénznemben fizesse ki? És amúgy sem a kormányoknak kötelességük megvédeni a valutáikat?”

A folytatásban a cikk írója azon filozofál, hogy a rubel Patyomkin-valuta, vagy sem? A végén pedig arra a következtetésre jut, amire mi is; ha az Egyesült Államok gazdaságának erejét tükrözi a dollár, mint ahogy azt állítják az amerikaiak, akkor ez a rubelre (még!) nem igaz! Miért?

Egy fizetőeszköz erejét alapvetően a mögöttes áru mennyisége, valamint a fizetőeszköz forgalomban lévő mennyisége határozza meg. A többi tényező (kamat, keresztárfolyamok stb…) nagyrészt ennek a két tényezőnek eredőjeként jönnek létre, vagy alakítják ki.

A dollár mögött nem csak az amerikai, az Amerikában megtermelt áruk állnak, hanem minden olyan áru, amelyet más országok egymás között, ámde dollárban kereskednek egymás között. Ezt ismertebb nevén petrodollárnak nevezik (eredeti jelentése kicsit más volt), de a lényeg az, hogy az Egyesült Államok bátran nyomtathatja a dollárt, amíg majd’ mindenki dollárban kereskedik, az nem okoz különösebb inflációt, és a súlyos adósságukat is tudják törleszteni.

Nos, ez Oroszország esetében nem így van! Partnereivel eddig ugyanis ő is dollárban (és euróban) kerekedett, ilyen módon maga Oroszország is fedezetet biztosított a dollárhoz, illetve a dollár-nyomtatáshoz!

Ha most ezen fordítanak, és mint a világ legnagyobb gázexportőre a gáz ellenértékét rubelben kéri, az a sajátfizetőeszközének lesz fedezete, ami természetesen erősíti a rubelt!

Vegyük észre;

A szankciós politika nem más, mint az Egyesült Államok gazdasági hegemóniájának megőrzésére szolgáló intézkedések egyik elem, az orosz-ukrán háború csak ürügy! És ha most fel kell tenni a kérdést, hogy „Cui prodest?”, azaz „Kinek az érdeke?”, akkor bizony olyan következtetésre jutunk, amit a nyugati média bizony agyonhallgat…

Ajánlott Cikkek