A Vizafogó ármentesítése: „… a vitában már nemcsak sok tus, hanem tengertinta is elfogyott!”
A Vizafogó, Budapest része nem mindig volt olyan, mint ma. Sőt, talán a város azon területe, ahol a legnagyobb változások voltak! De ahhoz, hogy egyáltalán komolyabban lehessen átalakuláson eshessen át a terület, elsősorban az ármentesítés kérdését kellett megoldani.
Borítóképen: A Vizafogó-töltés metszeti rajzai
Bár manapság a Vizafogó alatt leginkább a nevet megtartó lakótelep területére értik, tudni kell, hogy eredetileg a Vizafogó sokkal nagyobb kiterjedésű volt. A mai Dráva utca vonalától (ez ma is igaz) egészen a Népsziget déli csúcsára vezető Meder utcáig Vizafogónak nevezték ezt a területet.
A felső képen kék kontúrokkal jelöltük a Vizafogó határait, ahol az idők során rengeteg változás történt. Nem időrendben, csak úgy kiragadva egy-két nagyobb történés:
Itt épült meg az Árpád híd:
És itt épültek meg az Árpád hídra a fel- és lehajtók, valamint itt nyert összeköttetést a Hungária körút (korábban: Hajcsár út), és a híd:
De ezen a területen volt a Lán Gépgyár is, ami manapság is látható még – nyomokban…:
De itt épült meg aztán az eleinte közfürdőként – értsd: tisztálkodásra szolgáló létesítmény! – üzemelt, és ma Dagályként ismerjük, de voltak más nevei is…:
És persze idővel rengetek lakóház, iroda sok minden más, sok kor itthagyta a nyomát. Vannak itt üvegfalú iroda-tornyok, panelházak, a valamikori teherpályaudvar épülete (a pályaudvar egyéb nyoma nem maradt fenn, hacsak nem a hídfelhajtó töltésén ma autóforgalmat bonyolító aluljáró), és persze egyre inkább luxuslakások, hiszen a Duna közelsége, az örökpanoráma, a jó közlekedés felértékelte a város ezen részét is.
De hogyan kezdődött mindez? Nos, azt talán eleink sem gondolták, hogy mennyi minden lesz itt majd a következő sok-sok évtized folyamán, de azt tudták, hogy Budapest árvízvédelme egységesen kezelendő. Ehhez képest a pesti oldalon a lánchíd budai oszlopán megjelölt 0 pont fölött 25 láb (7,92 méter) és 34 láb (10,77 méter) között ingadozott a védmű magassága. A legalacsonyabb a Fővám tér és az Irányi utca (egykor: Kalap utca) között volt, ami annyit tett, hogy Pest valójában a 0 pont felett 25 lábbal volt védett. A budai oldalon akkoriban emelték az állam által minimálisan előírt 26 láb 6 hüvelykre (8,24 méterre) a töltéseket.
Az északi részen – egészen a Váci temetőig (ma kb. Lehet tér), és a Városliget magasságáig 32 láb (10,14 méter) volt a töltés magassága, ugyanakkor a Vizafogó már kívül esett ezen a védvonalon. Pedig ekkor már a Vizafogó dűlőn épültek gőzmalmok és más gyártelepek is voltak itt – védtelenül!
Az árvízvédelem teljes hiánya miatt a terület az 1877-es árvíz során roppant károkat szenvedett!
Ez erélyes lépésre indította az ottani gyártulajdonosokat, és tetemes áldozatokkal sikerült is kieszközölniük, hogy a felső-dunasori (a mai Pozsonyi utca folytatásában – akkor közvetlen Dunapart) Viktória gőzmalomtól (a mai Tutaj és Vág utcák vonala) észak felé a part mentében egy 28 láb magas (8,87 méter) magas védmű készüljön el.
Érdekes, hogy akkoriban csak a Rákos patakig – ma patakmedertől pár 10 méterre van a Duna Aréna – alakították ki a védművet (beleértve a Rákos patak árvízvédelmét, és a Városligeti tóból erre lefolyó patak védelmét is), de északabbra, Újpest irányába nem mentek tovább.
De nemhogy csak nem mentek tovább, hanem az akkor ártér, illetve legelő besorolású területről szállították a védművekhez a megfelelő mennyiségű földet is!
De mégis, mennyi anyagot kellett megmozgatni? És mennyien dolgoztak a művön? Nos, az adatok:
- Egy-egy vonat átlag 24 kocsi anyagot szállított, melyeknek köbtartalma átlagban 7 köbméter volt,
- naponta 15 vonat közlekedett, az egy nap alatt megmozdított és rendeltetési helyére szállított anyag 3.520 m³ volt.
- A töltés anyaga 220.000 m³-t tett ki.
- A patakszabályozás további 24.000 m³ anyagmozgatással járt.
- 2 mozdonnyal szállították az anyagot,
- 4 mérnök volt kirendelve a munkákhoz,
- 300 napszámos 300 lóval az anyagmozgatást végezte,
- míg a burkolat előállításán további 25 fő dolgozott.
- A védmű hossza a Duna mentén 2.155 méter,
- a patak mentén további 505 méter volt,
- magassága teljes hosszában a 0 pont fölött 8,85 méter volt,
- szélességes pedig a koronán 9,5 méter.
Nos, ezek után aztán még több ipar települt a környékre, és aztán idővel egyre északabbra is kiépítették a védműveket, legutolsóként talán az 1923-as újpesti árvíz után a Megyeri csárdáig (kicsit még azon túl is) kiépült az árvízvédelmi mű.
És ahogy a védművek épültek, úgy épületek a gyárak, amikor pedig azok túlterjeszkedtek a védműveken, azokat hosszabbították meg egyre északabbra jutva. És bizony a bővítés, az építés körüli vitában “nemcsak sok tus, hanem tengertinta is elfogyott”…