A Volturno és a hullámsírba vitt magyarok…
„Csütörtök reggel hat óráig minden jól ment. Akkor azonban hirtelen tüzet jeleztek és a fedélzetre hívtak bennünket. Ott mentőövet osztottak szét köztünk. Mi azt hittük, hogy a tüzet hamarosan el fogják oltani, de a kapitány óvatos és mégis mentőövet oszt szét közöttünk. A tűz egy csomó kisgyereket és a hajón levő sok csecsemőt nagyon megrémítette és ezek keservesen sírni kezdtek. Mindjobban terjedt a katasztrófa és csakhamar láttuk, hogy a hajó középső része lángban áll” – így emlékezett vissza a Volturno katasztrófájának egy túlélője, Valter Brintepohl Az Ujság 1913. október 14.-én megjelent számában.
Borítóképen: A Volturno és az akkor még mit sem sejtő, reménnyel teli utasok
Másfél évvel voltunk a Titanic katasztrófája után, de a tragédia nem szegte kedvét annak a sok kivándorlónak, akik Európából a jobb élet reményében szálltak hajóra, hogy aztán az lehetőségek hazájában csinálják meg szerencséjüket.
Sajnos voltak közülük, akik még New Yorkba sem jutottak el… Köztük az a korabeli lapok szerint mintegy hatvan áldozat is, akik a Monarchából indultak.
„London, október 13. Humpreys Jones liverpooli lakos, a Carmania egyik utasa a Volturno katasztrófájáról a következőket mondotta egy újságírónak: Amidőn Barr, a Carmania kapitánya felismerte a helyzetet, utasította a távirótisztet, hogy olajszállító hajóval keressen érintkezést, hogy a háborgó tenger hullámait olajjal csendesítse le. A távirótiszt összeköttetésre talált a Naragansettel, melynek kapitánya megnyugtató választ adott. Péntek reggel meg is érkezett a Naraganset, mely száz és száz tonna olajat öntött a hullámokra. E reggelen tizenegy hajó volt a szerencsétlenség színhelyén és valamennyi teljes erővel vett részt a mentési munkálatokban. Az olajhajó tetemesen csökkentette a hullámok vészes erejét. Különösen a Grosser Kurfürst hajó legénysége vett önfeláldozó bátorsággal részt a mentési munkálatokban. Ugyanezt kell mondani a Grönland és a Czár hajókról is. Csütörtökön egész nap oly nagy volt a hullámzás, hogy a hajók egyike sem közeledhetett a Volturnóhoz, mialatt a tűz óriási arányokat öltött. A Kronprinzessin Cecilia (Norddeutscher Lloyd) gőzös útban Newyorkból Plymouthba érkezett. A hajó megváltoztatta útirányát, hogy a Volturno mentőcsónakjai után kutasson.”
Tíz hajó vett részt a mentési munkálatokban, de – mint azt a fenti idézet is mutatja (szintén a már idézett lapból) – nem volt egyszerű a helyzet, a tenger nem kedvezett a mentésnek.
A hajón szolgálatot teljesített két magyar tiszt is, Schönstein Árpád és Lengyel Márió. Lengyelt a mentőcsónak leeresztésekor elnyelték a hullámok, Schönstein viszont túlélte:
Később Baján telepedett le, és azt mesélte, hogy nemcsak a Volturnón, hanem a Titanic mentésében kulcsszerepet vállaló Carpatián is szolgált.
Hogyan történhetett meg mindez? Nos, a Volturno nem ütközött jéghegynek, ellenben önmagában is veszélyes volt:
A hajó az Uranian Line tulajdonában volt, ami leselejtezett, kiöregedett hajókat vásárolt meg – ilyen volt a Volturno is -, de ha még mindez nem lett volna elég, az utasokat mindössze 25 dollárért szállító hajó tűzveszélyes rakománnyal volt tömve…
„Az Uranian-Line hajói egészen kicsinyek, öregek és rosszak, és általában a legrosszabb hajóknak tartják őket. A kivándorlók, akik ezeken a hajókon utaznak, leginkább a legszegényebb kivándorlókból kerülnek ki, oroszok, galíciaiak utaznak ezeken a hajókon, és a szegény magyar kivándorlók közül azok, akik titokban menekülnek a határon át, és jegyeiket nem Budapesten vagy Bécsben szerezték be. Engedély nélkül dolgoznak a Uranian-Line ügynökei, titokban, és az utasokat, hogy a német büntetőtörvényekbe ne ütközzenek, Németország kikerülésével Bécsen, Baselen, Franciaországon keresztül viszik Rotterdamba és onnan Amerikába” – írta a szerencsétlenség apropóján 1913-ban a Délmagyarország.
Mondhatjuk, hogy a katasztrófa előre kódolva volt… A hajón összesen 564 utas volt, melyből 181 magyar volt, összesen 136 eltűntet regisztráltak, akik közül 60 lehetett magyar, vagy legalábbis a Monarchia állampolgára.