Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

A vörös mozdony: MÁV 442

„Ezek a mozdonyok nem az úgynevezett lokomotív óriások közül valók, melyeket annak idején oly nagy érdeklődéssel fogadtak úgy a vasúti körök, mint az utazó közönség, hanem azok kerültek sorra, amelyek már a proletárdiktatúra alatt készültek el az államvasutak gépgyárában. Az első vörös mozdony egyszersmind a legújabb típus is a MÁV mozdonyai között” – írta a Természettudományi Közlöny 721. számú füzete 1919-ben.

Borítóképen: MÁV 442

Nem csak ezt írták akkoriban, hanem ilyeneket is:

„Ezek az új vörös mozdonyoknem vért jelképeznek, ezek nem a bikát vadító vörösdühöt mutatják, ezek a világreggelén a felkelő nap vörösségét viszik testükön, ezek a májuselső ünnepének örömszínét káprázzák, az emberiséget megváltószocialista álom vörös diadalát repítik el a zöld mezőkön át, hol a földhözragadt szegénynép görnyedezett és sötét homlokáról a göröngyökre ejtette reménytelen verítékét” – Az Est, 1919. április 10.

A valóság azonban teljesen más volt… A háború alatt készült mozdonyok típusa a 3 kapcsolt tengelyű, elől-hátul egy-egy futókerékpárral ellátott személy- és vegyes vonali mozdony volt.

1917-ben készült egy erősebb típus, a MÁV 442. sorozatú iker-rendszerű szertartás mozdonya, Brotán-kazánnal és Schmidt-féle túlhevítővel, a mozdony hossza 14.294 méter, teljes súlya 86 tonna.

MÁV 442 a Vasúttörténeti Parkban

Nagy változást okozott a világháború a mozdonyszerkezetek anyagában. A teljesen bekerített központi hatalmak elől el volt zárva a vörösréz behozatalának lehetősége, a meglevő készleteket teljesen a hadsereg foglalta le, a mozdonygyártás rézhez nem juthatott. A vörösréz-tűzszekrény helyét a folytvas-csövekből készült Brotán-kazán foglalta le, az egyéb fémből készült alkatrészeket lehetőség szerint öntött vassal, acélöntvénnyel, vagy folytvassal pótolták.

A forradalmak, a trianoni megcsonkítás és az utánuk következett gazdasági összeomlás teljesen megbénították a budapesti állami gépgyár termelését is. 1919-ben csak 35 mozdony épült, ebből 8-at a románok vittek el a gépgyárból.

A következő években 32 és 90 között változott az évenként gyártott mozdonyok száma.

A vörös propaganda ellenére tehát a MÁV 442 egyáltalán nem az általuk képviselt rendszer terméke volt, nekik csak a vörös színű festésre futotta…

De nem ez a lényeg (legalábbis nem is, és most), sokkal fontosabbak a műszaki adatok, ugyanis azokat hiteles forrásból megismerhetjük, ahogy a mozdony történetét is rögzítették. De nézzük a történetet, hiszen a technikai adatokat már részen említettük:

A budapesti elővárosi vonatok növekvő forgalmát a MÁV 342 sorozatú gőzmozdonyainak teljesítménye nem bírta, ezért a MÁV nagyobb, erősebb mozdonyok forgalomba állítása mellett döntött. A nagyobb teljesítményű MÁV 442 sorozatú mozdonyokat a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyáraktól (MÁVAG) szerezte be a vasúti vállalat.

Az teljesítmény növelését nagyobb Brotan-kazánnal és ennek megfelelő gépezet alkalmazásával oldották meg. A gépezet négy hajtótengelyesre bővült, hogy a tengelyterhelés a megengedett 14 tonna körül maradjon, sőt, hasonló okok miatt csökkentett, 9 m³ vízkészlettel lehetett a mozdonyokat kiszerelni. A mozdony sík pályán 600 tonna, 7 ‰ emelkedésű pályán 530 tonna elegyet tudott továbbítani 60 km/h sebességgel, a legnagyobb sebessége sík terepen, még 270 tonna terheléssel is 85 km/h volt.

A MÁV 442 a Vasúttörténeti Parkban – a kép érdekessége, hogy felsejlik a lepattogzott festék alatt a vörös szín…

A mozdonyokat a MÁV 342 sorozatának nagyobb, erősebb változatának lehet tekinteni, de különös módon, a kazán nyomását 12 bar-ra csökkentették a „kisebbik” sorozathoz képest.

A sorozat mozdonyai között jelentős különbségek voltak, úgymint az első tíz gőzmozdonyt kis-, a többit nagy füstcsöves kivitelűre építették, továbbá különbségek voltak a futóműben is, az első széria Krauss–Helmholtz típusú, forgóvázba épített futótengellyel, a többi Adams-rendszerű futótengellyel épült. Az Adams-rendszerű futótengelyes mozdonyok tengelyek közötti hossza 10.700 mm volt, a Krauss–Helmholtz-féle forgóvázas mozdonyok ennél valamivel rövidebbek voltak.

A mozdonyok évtizedeken át elővárosi és személyszállító vonatokat továbbítottak, amíg a korszerű vontatási módok bevetése nélkülözhetővé nem tette őket. Valamennyi ilyen sorozatú mozdonyt selejteztek 1972-ben. A 442,013 pályaszámú gőzmozdony a budapesti Magyar Vasúttörténeti Parkban van kiállítva.

Ajánlott Cikkek