„A WM-motorkerékpárokról szóló híreket pedig újabban igen sokan fújják”

A Nemzeti Sport 1929. évi 138. számában találtuk az első olyan írást, ami arra utalt, hogy készül valami Csepelen a Weiss Manfréd gyárban. Akkor azt írták, hogy talán a Gnome-Rhone licenszvásárlás lesz az alapja a WM motorjának, bár azt még akkoriban nem tudták, hogy az említett licensz vajon motorkerékpárok gyártására, vagy éppen repülőgépek motorjainak gyártására vonatkozik – ha egyáltalán volt ilyen megállapodás akkoriban.

Borítóképen: Elől egy WM 250 1930-ból (mögötte egy Puch) – Budapesti Közlekedési Múzeum

Akkor már létezett az a bizonyos Majláth-Triumph, de talán az első komolyabb próbálkozás saját motorkerékpárra – miután az előzők inkább csak verseny célokra épített egyedi gépek voltak –  a Nova motorkerékpárok építése volt Magyarországon.

Na meg persze ott volt a Méray, ne feledjük, de azt látni kell, hogy a Méray nem igazán gyártott olyan motorokat, amelyeket – Magyarországon legalábbis – évi ezres nagyságrendben lehetett volna építeni, mert a hazai kereslet a Méray gépeire igen szűk volt, ráadásul erős volt az import-konkurencia, exportra pedig több nagyságrenddel nagyobb darabszámra lett volna szükség.

A Népmotor pedig még jóval odébb volt, és aztán az sem lett egy olyan termék, amit nagyobb darabszámban tudtak gyártani – bár az okok között akkoriban már a háború is erős szerepet kapott…

Ott tartottunk tehát, hogy 1929 júliusában egyre többen rebesgetik; készül valami Csepelen! Márpedig a WM biztosan nem kisipari körülmények között készülő egyedi motorkerékpárokra gondolt, hiszen méretéből adódóan Csepelen már akkoriban tényleges tömegtermelésben gondolkodhattak!

’29 decemberében aztán jött a nagy szenzáció:

„Megjelent a WM motorkerékpára főváros utcán — egyelőre titokban. — Futólag alkalmunk volt a gépet megtekinteni, amikor is kiderült, hogy a kis 250-es kétütemű, kardánhajtásos masina erős külföldi befolyások kereszttüzében született meg. A váza szinte pantografikus lekicsinyítése a BMW-nek, úgyszintén kardánmeghajtása és főleg a kardánfékje. A villája BMW-Mabeco konglomerátum a motorjának hengere tiszta Villiers.”

Ez a hír már a Nemzeti Sport 1929. évi 247. számából való, és arra utal, hogy a WM egy olyan motorkerékpárt készít, ami nagy valószínűséggel nem licensz termék, de legalábbis nem egy létező modell lemásolására épül, hanem egyedi fejlesztés – még akkor is, ha a korabeli újságból vett idézet erős külföldi behatásokról ír.

Ne feledjük el, hogy ez már a gazdasági világválság kora, így nem csodálkozhatunk azon, hogy 1930 januárjában arról írtak a lapok, hogy erősen kérdéses a WM motorkerékpárok szériagyártása – még akkor is, ha a négy kísérleti modell naponta 250-300 kilométeres teszteket teljesít. Azt rebesgették, hogy egyes alkatrészek szériagyártása már elkezdődött – előkészítve ezzel a termelést -, de ezt egyelőre még csak pletykaként tálalták a lapok.

Ugyanezen év február végén az előzőknek teljesen ellentmondó hírek láttak napvilágot. Azt írták akkoriban, hogy a gyár elvetette a kétüteműek építésének tervét, és inkább négyütemű konstrukcióban építi meg a motort!

Komoly probléma volt ez a motorosokra nézve, ugyanis ebben az időben iparvédelmi okokból jelentősen megemelték a motorokra (is) kirótt behozatali vámot, ami elvben tényleg a magyar ipart védte, de ha nem volt a hazai ipar részéről kínálat, akkor ez a vám csak, mint egy sarc volt értelmezhető…

Március elején aztán kiderült: a WM feladja motorkerékpár gyártására vonatkozó tervét.

Ennek okaként azt jelölték meg, hogy a kísérletek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, és a motorok sem technikai értelemben, sem pedig megbízhatóság terén nem feleltek meg, de a gyár azt is közölte, hogy pénzügyi szempontból sem érné meg számára a motorkerékpárok gyártása.

A gyár nem adta fel ugyan a kétkerekű gépek gyártásának tervét, de egy teljesen más szegmenst céloztak meg: a segédmotoros kerékpárok irányába fordultak, mert az azokra vonatkozó előírások (vizsga- és adómentesség), illetve korlátozások olcsó gyárthatóságot eredményeztek és olcsón is kínálhatták őket, így szép üzleti sikert remélhettek.

Ekkor jöttek ki azok a kismotorok, amelyeket az alábbi cikkben mutattunk be:

Furcsa módon még ezek sokkal kisebb motorok sem igazán biztosítottak a WM szintjén jelentős profitot, de azért az mégis igaz, hogy megteremtette a gyáron belül azt a kultúrát, amiből aztán végül a Csepel motorok jöttek ki a háború után.