A Zenekadémia épülete: „… a vándorlások és az átalakulások korszaka is le fog záródni”
„Mikor 1873-ban a Zeneakadémia érdekében mondott beszédemet befejeztem, az a kiváló szerencse ért, hogy a haza bölcse, Deák Ferenc hozzám jött első parlamenti felszólalásom sikeréhez gratulálni” – emlékezett vissza később gróf Apponyi Albert, akinek a Zeneakadémia létrehozása tárgyában ez volt az első felszólalása a képviselőházban. Deák támogatta pártja felszólalójának felvetését, de talán nem is a téma fogta meg, hanem Apponyi szónoki képességei.
Borítóképen: A Zenekadémia épülete napjainkban
Apponyi egy kicsit talán nem jól emlékezett, ugyanis felszólalása minden bizonnyal 1872-ben volt, ugyanis akkor tárgyalták a következő évi, az 1873-as költségvetést, amiből a kiváló szónok felszólalása ellenére is kimaradt a Zeneakadémia megépítésére szánt tétel, azt ugyanis még 1872-ben törölték, mint „luxuskiadás”…
De menjünk vissza kicsit az időben, és nézzük meg, hogy miért is volt égető szükség – legalábbis Apponyi szerint – a Zeneakadémia épületének megépítésére! Hazai zeneoktatás középszinten már 1840 óta létezett, de a fővárosi polgárosodás idején felmerült az igény a felsőfokú oktatás megteremtésére is. 1853-ban Erkel Ferenc vezetésével a Budapesti Filharmóniai Társaság is megkezdte működését a Nemzeti Színház zenekarára alapozva, mely 1865-től a Pesti Vigadó nagytermében tartotta koncertjeit.
Egy zeneakadémia szükségességének gondolata írásos formában 1866-ban merül fel először Sándor József kiáltványában, az Ábrányi Kornél szerkesztette Zenészeti Lapokban.
Csengery Antal, Deák-párti politikus javasolta, hogy a tehetséges növendékeknek ne külföldön kelljen tanulniuk, ezért 1871-ben a következőket mondta:
A közoktatás terén bármely irányban beruházott összeg meghozza az országnak kamatait.
Ezek után jött gróf Apponyi Albert felszólalása a képviselőházban, aminek annyi foganatja lett, hogy 1875 márciusában Liszt Ferencet a magyar parlament kinevezte a leendő Zeneakadémia elnökévé, amely néhány hónappal később, november 14-én tartotta ünnepélyes megnyitóját. Az intézmény igazgatója Erkel Ferenc lett.
Az oktatás a Duna-parti Hal téren (a későbbi Eskü, ma Március 15. tér), a mai Molnár és Irányi utca kereszteződésének közelében, a Liszt pesti lakása (ami a 4. szám alatt volt) melletti helyiségekben indult, az 5. szám alatti Friedrich-házban.
A környék igen nyüzsgő életet élt:
És az iskola épülete:
Már az oktatás megindulása idején megkapta az intézmény az egész házat, de akkor nyert méltó elhelyezést, amikor a Sugár úton (Andrássy út – Vörösmarty utca sarkán) önálló épületet emeltek a számára.
Az épület ma is áll, sőt talán még a hirdetőoszlop is éppen azon a helyen áll, mint 1907_ben:
Ez akkor azt jelenti, hogy gróf Apponyi Albert szavai meghallgatásra találtak végül, és lett egy kifejezetten a Zeneakadémia számára épített épület, amiben most már kiteljesedhetett az oktatás? Nem pontosan… Az 1879-ben átadott, az országos képzőművészeti társulat választmánya által finanszírozott bérpalota sajnos szintén kicsinek bizonyult, így hamar kiderült, hogy más megoldást kell találni. Így írt a Régi Zeneakadémiáról a Vasárnapi Újság 1907. évi 19. száma:
„Itt bővült, itt alakult ki s itt nőtt nagyra fáradságos munkában eltöltött évtizedek után az a kulturális intézetünk, melynek vezetői hervadhatlan érdemeket szereztek művészi intelligencziánk fejlesztésében, zenei műveltségünk megizmosításában. És most végre a vándorlások és az átalakulások korszaka is le fog záródni.”
Úgy tűnik tehát, hogy a Régi Zeneakadémia épületét a maga korában sem tartották végleges megoldásnak, és ezt bizonyította is, hogy a rohamosan fejlődő intézmény hamar kinőtte az épület általkínált kereteket. Mint az a fenti idézetből is kitűnik, 1907-ben – tehát 34 évvel az elhíresült Apponyi-beszéd után – nyílt meg tehát a Zeneakadémia ma is ismert épülete!
Nézzük tehát, hogy mit kínált az épület, miért gondolták átadása idején, hogy ezzel vége a Zeneakadémia hányattatásainak!
Az első kérdés, hogy hol épült fel? Nos, a Király utca, Gyár utca (ma Liszt Ferenc tér) és a Kemnitzer utca (ma Dohnányi Ernő utca) határolták, valamint a Teréz körút épületének hátsó része. A Zeneakadémia megnyitására a Gyár utca Zeneakadémia felé eső részét Liszt Ferenc térre nevezték át, a Kemnitzer utcát pedig Hegedűs utcára:
Akkoriban a Gyár utca a mai Dohnányi Ernő utca felől az Andrássy út felé nézve így nézhetett ki:
Ezek után nézzük meg, hogy milyen alaprajzot álmodtak meg a tervezők (Korb Flóris és Giergl Kálmán műépítészek, a szerkezeti terveket Zielinski Szilárd és Jemnitz Zsigmond készítették), és mit valósítottak meg az építők!
A főbejárat a Liszt Ferenc térről volt, míg az iskolatermek és hivatali helyiségek a Király utca felől voltak megközelíthetők. Az alaprajz meghatározója egyértelműen a Nagyterem, ami akkor 1.150 fős nézőtérrel rendelkezett (akkoriban csak a Vígszínház volt nagyobb befogadóképességű a maga 1.400 férőhelyével), a pódiumon 300 zenész foglalhatott helyet.
A Nagyterem
A színpad hátsó traktusában lett elhelyezve egy villanyorgona, aminek üzemi berendezéseit egy külön helyiségbe telepítették.
A Kemnitzer utcai homlokzatra nyílt a Kisterem, míg a többi utcai homlokzatokat kisebb-nagyobb tantermek, tanári szobák és különböző más hivatalos helyiségek foglalták el.
A kis hangversenyterem, mely a Kemnitzer utcai homlokzat architektúrája is jelzi, hogy ezt a termet zongora-, és kamarahangversenyekre, valamint operai előadásokra van szánták és benne ezen célból teljesen fölszerelt színpad is volt, a nézőtéren 500 néző fért el.
Jól látható, hogy igen igényes a kialakítás, és például az orgona – hiába voltak kiváló orgonaépítők hazánkban! – külföldről került behozatalra, mert itthon ilyen határidőre, és ilyen komoly minőségi elvárások mellett nem tudták volna megépíteni. De az épület más belső tere is igen igényes volt:
A Nagyterem kétségkívül az épület főattrakciója, ennek megfelelően a megközelítése is élmény, hiszen az ajtók sejtetik, hogy ami mögötte várja a szem és a fül számára egyaránt igen felemelő lesz:
De ne gondoljuk, hogy a nagyközönség előtt nem nyilvános helyiségek igénytelenek lettek volna! A tantermek természetesen nem pompáztak olyan fényesen, mint az előadótermek, ugyanakkor ezek kidolgozása is igényes volt, és láthatóan ezekben is ügyeltek az akusztikára, illetve kisebb színpadokat is építettek:
Ha még egy kicsi szeletét meg akarjuk mutatni annak, hogy a nagyérdemű milyen körülményeket talált az épületben, akkor érdemes megmutatni az emeleti előcsarnokot is, ahol büfé is elhelyezésre került:
Ha már korábban említettük a homlokzatot, nézzük meg, hogyan nézett ki az épület átadása idején:
A főbejárat igen hangsúlyos, és külön érdekessége, hogy a felső traktuson egy Strobl Alajos mester alkotása kapott helyet: egy szobor, ami az ülő Liszt Ferencet ábrázolja:
Az átadás után hosszú-hosszú évekig itt működött az intézmény, míg az intézmény új, Wesselényi u. 52. alatti épületét a 2011/12-es tanév kezdetére adták át. Ezután elkezdődött a Liszt Ferenc téri épület teljes felújítása.
A Zeneakadémia teljes körű felújítását követő, ünnepélyes újraavatása 2013. október 22-én, Liszt Ferenc születésének 202. évfordulóján, az állami- és a művészeti élet prominens képviselői jelenlétében történt meg, nagyszabású hangverseny keretében.
