A zsanai gázkitörés – 10 év után újabb katasztrófa
A zsanai gázkitörés 1979. január 25-én keletkezett és február 15-én elfojtott gázkitörés volt a Bács-Kiskun megyei Zsana közelében levő olajkúton. A katasztrófa elhárítása a sajtón keresztül országos figyelmet kapott.
Borítóképen: Végh László a TV Híradó operatőre a gázkitörésnél (forrás: Fortepan, 56049, Rádió és Televízió Újság)
45 éve ilyenkor még javában égett a gáz Zsanán… Ekkoriban terjedt el a humorosnak szánt mondás, miszerint „Gáz van, mint Zsanán!”, de a helyzet korántsem volt vicces!
Ezzel együtt nem volt példa nélküli a kitörés, hiszen Algyőn – nem is olyan messze, légvonalban mindössze 40 kilométerre – az Algyő 168-as kőolajkút 1968. december 19-én kitört, melyen egy kútjavító berendezés december eleje óta a kút kettős kiképzésén, azaz egyidejűleg olajtermelést segítő vízbesajtolásra és olajtermelésre alkalmassá tételén dolgozott.
8 óra 20 perckor szakadt le az a tolózár, melynek vízszintes közdarabján az első pillanatokban iszap, majd szinte azonnal – 170 bar nyomás alól felszabadulva − olaj és gáz tört ki, nekicsapódva a kútakna betonfalának. Az aknában kavargó olajos gázsugár gyorsan szikrát kapott és begyulladt.
A letört közdarabokon utólagos becslések szerint napi 1.000 köbméter (800-900 tonna) olaj került felszínre ill. 0,5-1 millió köbméter földgáz égett el, amíg 1969. január 8.-án sikeresen az egyik sugarat, de csak január 17-énsikerült teljesen lefojtani a kutat…
Szinte napra pontosan tíz év múlva, Zsanán más volt a helyzet;
A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Zsana É-2 olajkútjába fúrás közben körülbelül 1800 méteres mélységben betört a gáz. A bányászok elzárták a kitörésgátlót, de a 200 baros nyomással felszínre törő gáz a lefúvató berendezésen keresztül szabadba áramlott és a súrlódástól meggyulladt.
A mentést rögtön megkezdték. A megrogyott fúrótornyot ledöntötték és lánctalpas járművek segítségével elvontatták. Ezt követően eltávolították a további munkát akadályozó tárgyakat (bódék, tartályok, szivattyúk, csövek).
A közelben kutakat fúrtak, kialakítottak egy 1.000 majd egy 800 m³-es víztárolót és egy 1.300 méterre elterülő tótól vízvezetéket építettek ki az oltáshoz szükséges víz biztosításához.
A tűz közelében dolgozók védőruhában, vízfüggönyben is csak néhány percig tudták a munkájukat végezni. Január 30-án egy 150 milliméteres önjáró löveggel lelőtték a kútról a megrongálódott négy tonnás kitörésgátlót. Ennek eredményeként létrejött egy nagyobb függőleges és egy kisebb vízszintes lángoszlop.
Február 1-én tudták megkezdeni a tűz eloltását. A kút megmaradt részét vízsugarakkal hűtötték. Ezután két turbógenerátorral (MIG repülőgép motor) vizet és egy égésgátló, úgynevezett innert gázt fúvattak a lángra. A lángoló gázt sikerült eloltani, de az hamarosan újra belobbant.
Big Wind
Az 1968. december 19-i algyői gázkitörés tüzének oltására, magyar mérnökök által kifejlesztett turboreaktív tűzoltó-berendezés.
A gázturbina nagy levegőigénnyel működik. A hajtómű indítása után a centrifugális légsűrítő (turbokompresszor) a levegő nyomását többszörösére növeli, és a bevezető nyíláson keresztül a több csöves égéstérbe nyomja. Itt a levegő a beporlasztott tüzelőanyaggal (kerozin) keveredik. A keveréket meggyújtva állandó nyomású folyamatos égés alakul ki.
A sugárhajtóműből nagy sebességgel kiáramló égéstermék gázáramába közvetlenül a kilépésnél három sugárcsövön keresztül kötött sugár formájában percenként mintegy 6000 liter vizet fecskendeznek. A gázáram nagy sebessége a vízsugarat elporlasztja, a víz pedig hűti a gázt, miközben egy része gőzzé alakul. A továbbáramló égéstermék és a diszpergált (eloszlatott) víz egy különleges keveréket alkot (inert gáz és gőz keveréke), amely a tűzoltásban szükséges katalitikus hűtő és oltóhatást fejt ki. A létrehozott nagy átütőerejű oltósugár 35-40 m hosszú, 10-15 m átmérőjű. A legjobb oltóhatást a géptől 15-20 méterre fejti ki.
Ennek alapján a ’80-as években megépítették a Big Wind (Nagy Szél) nevű oltóberendezést. Ez nem más, mint egy T-34-es harckocsira szerelt két, együtt 8000 lóerős MiG-21-hajtómű.
A következő napokban többször is megkísérelték az oltást, de tartós eredményt nem sikerült elérni. A láng szünetelése viszont lehetővé tette a kút közeli szemrevételezést, és alternatív eljárások kipróbálást. Február 4-én a csőszerkezetről sikerült leválasztani azt a roncsolt részt, ami az oldalirányú lángolást okozta és nehezítette a munkákat. Másnap sikerült tartósan megszüntetni a lángolást.
Nyolcadikán megkísérelték leválasztani az alsó kitörésgátlót is. Az eszköz összeégett, megolvadt. Ezért eltávolítása mechanikusan nem volt lehetséges. Kisebb robbanásokkal, lövésekkel próbáltak beavatkozni. Ennek során ismét belobbant a gáz.
Az első magyar olajtalálat:
Tizenegyedikén sikerült leemelni a kitörésgátlót majd eloltani a tüzet. Másnap daruval a helyére emelték az új kitörésgátlót, de szivárgást észleltek, ezért az egységet leszerelték. Február 14-én sikeresen helyére emelték és rögzítették a kitörésgátlót.
Tizenötödikén fokozatosan nyomás alá helyezték a kitörésgátlót, ami bírta a terhelést. Így a kutat lezárhatták, a gázkitörést elfojtották.
Milyen következményei lettek ennek a kitörésnek? Többek között a keretes írásban említett Big Wind, de változásokat eszközöltek a technológia terén is, ma pedig már ezek a kutat javarészt kimerültek, így komoly jelentőségük ma már nincs.
Persze soha nem lehet tudni, hogy mikor találnak gázt újra, ahogy történt az Baranyában, nem is olyan régen… Sajnos azért manapság is előfordulnak balesetek…:
