A zsírosdeszka (na meg foci és sör)
Zsíroskenyér? Netán hagymával? Só az biztosan kell hozzá, mehet rá piros paprika is, vagy akár piros arany, vagy mondjuk erős Pista is, de a lényeg; rendes kovászos fehér kenyér (!), sült zsír (nem hidegen préselt!), amit felénk tej hozzáadásával tesznek még lágyabbá, és persze nem árt rá „némi” hagyma.
Borítóképen: Venni, vinni, enni!
Nem olyan régen egy stadionokban kapható ételekre, menükre „szakosodott” twitter oldalon bukkant fel a zsíros kenyér, ami – nyilván stílusosan lilahagymával készült – ami mellé pedig egy pofa sör dukál.
A kommentelők egy része – nyilván azok, akik még nem ettek ilyet, és jellemzően tőlünk nyugatra élnek – hányós emojikkal „díjazta az ételt, legtöbbjüknél a nyers hagyma verte ki a biztosítékot, mert fogalmuk sem volt, hogy a hagyma alatt zsír „figyel”!
Akik rájöttek, azok számára egy újabb érthetetlen dolog volt, hogy miképpen is lehet megenni a zsírt, sokan pedig nem is tudták, hogy a zsír fogyasztásra alkalmas… Megjegyezzük, hogy a Mediterrán országok nagy részében nem esznek zöldségeket nyersen – kivéve a salátákat -, hanem jellemzően sütik, főzik őket, a zsírt pedig Európa-szerte egyre kevesebb helyen ismerik…
Legalábbis abban a formában, ahogy kenyérre kenhető, mert azt nem gondoljuk, hogy ezekben az országokban csakúgy kikukázzák a zsírt. Ellenben mindenféle ételbe adalékként szépen megetetik a néppel, aki mit sem sejt…
Ettől még markáns véleményeket fogalmaztak meg (a magabiztos tudatlanság jegyében…), és persze volt, aki megvédte a magyarok kedvencét!
De mindegy is, nekünk egy a lényeg; a zsíroskenyér – amit sokan, sokféleképpen esznek, gyerekkorunkban a szomszéd fiú például cukrozva ette! – az egyik legfinomabb, és legolcsóbb, ugyanakkor tápláló étel, és nem vagyunk ám meggyőződve róla, hogy – a zsírral és a sóval csínján bánva! – kevésbé felelne meg a modern kori elvárásoknak, mint az agyonra feldolgozott, nem is tudjuk miből készült ételek!
Ha pedig nem ízlik sokaknak, akik pedig nem is jártak még Magyarországon, és perszenem kóstolták meg? Az egyáltalán nem baj, nekünk legalább több marad!
