A zsitvatoroki béke 1606 november 11.
A zsitvatoroki béke a tizenöt éves háborút lezáró békekötés. A békét Bocskai István közvetítésével kötötte I. Rudolf magyar király (1576–1608), német-római császár (1576–1612) és cseh király (utóbbi kettő mint II. Rudolf) valamint I. Ahmed oszmán szultán 1606. november 11-én a Zsitva folyó torkolatánál.
A hosszú – vagy más néven tizenöt éves – háború (1591/1593–1606) a dunai Habsburg-monarchia és az Oszmán Birodalom összecsapása volt a Magyar Királyság területén. A Habsburgokkal szövetségben harcolt az Erdélyi, a Havasalföldi, a Moldvai fejedelemség, a Német-római Birodalom és a pápai állam támogatásával. A háborúhoz több európai állam és török uralom alatt élő nép, így a szerbek és bolgárok is csatlakoztak, akik közül sokat hajdúk közé szerveztek. A kezdeti keresztény sikerek után az erőviszonyok kiegyenlítődtek, így 1606-ban az eredeti állapothoz képest lényegében kevés változtatással zárult. A béke megkötéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy az Oszmán Birodalmat lekötötték a kis-ázsiai felkelések és a perzsa támadások.
A szerződést latin, török és magyar nyelven fogalmazták meg, és Gévay Antal adta ki. Érdekessége, hogy a török és latin fordítások bizonyos részletekben nem egyeznek. Bayerle Gusztáv véleménye szerint ez nem hibás fordításból, hanem az egységes szöveg körüli megegyezés képtelenségéből, szándékos ferdítésből adódik a békeegyezmény megkötése érdekében. Emiatt mindkét fordítás hitelesnek tekinthető, de egyiket sem szignálta a szembenálló oldal delegációja.
A zsitvatoroki és bécsi kettős béke nyomán Fessler szerint 5163 négyszög mérföld kiterjedésű magyar államterületből a királynak 1222, a töröknek 1859, Bocskaynak pedig 2082 négyszög mérföld, vagyis a legnagyobb rész jutott. Az ország akkori képét a XV/1. számú melléklet mutatja, mely Acsády és Szekfü hasonló tárgyú térképei nyomán készült.Bocskay nem sokáig élvezhette az általa teremtett kettős béke áldásait. Már 1606 május havában hirtelenül életveszélyesen megbetegedett. Minden valószínűség szerint megmérgezték s a fejedelem gyanúja bizalmas kancellárja, Kátay Mihály ellen irányult. Halála előérzetében december 17-én megírta végrendeletét, melyben a magyar és erdélyi rendeket egyetértésre intette s utódjául a fejedelemségben Homonnay Bálintot ajánlotta a rendeknek.* Nemsokára ezután, 1606 december 29-én, a nagy férfi, a nemzet békéjének és szabadságának megteremtője örökre lehunyta szemét. „A hajdúk, kiket Bocskay féktelen rabló, kószáló hadból előbb jeles katonákká alakított át, azután pedig telepítés és kiváltságok által az állam hasznos polgáraivá tett, halálát Kátay kancellár mérgének tulajdonítván,” utóbbit Nyáry Pál rendeletére előbb börtönre vetették, majd midőn Prágával való összeköttetései is bebizonyultak, Kassa főterén fölkoncolták.
forrás:arcanum
