Ada Kaleh, az eltűnt sziget nyomában
A sziget története – bár nincs egy négyzetkilométer sem a területe! – már igen korán ismert volt széles e világban, hiszen kiváló stratégiai ponton volt. Nem csoda, hogy rengeteg néven ismerhetjük: Hérodotosz legendáiban Cyraunis néven említik, de Yernis és Saan név alatt is feljegyezték. A görögök Cotinusának nevezték, aminek jelentése: a vad olajbogyók földje. Caroline-sziget (Caroline-Insel) néven is ismert.
Borítóképen: Ada Kaleh 1909-ben
A történelmi események okán fontos kis szigetet mégis sokkal inkább Jókai Mór Aranyember című könyvéből ismert. Pontosabban: Jókai valójában nem Ada Kaleh-ről mintázta a Senki-szigetét, de mégis már igen korán elterjedt a hír, miszerint a mintaadó az Ada Kaleh. Erről aztán sokat vitatkoznak különböző szakemberek, de mi most a tényeket mutatjuk be, mintsem belemenjünk egy parttalan vitába!
Hol volt a sziget? Nos, ez megtudható alábbi cikkünkből:
Nem véletlen, hogy a sziget ismert volt, és azt is tudjuk, hogy komoly katonai jelentősége volt a szigetnek, azonban az első erődöt az osztrákok építették területén 1669-ben, a törökök elleni védelemül.
Ennek ellenére a törökkel szövetkező Thököly Imre 1691-ben elfoglalta, de egy évre rá az osztrákok visszafoglalták. Kár volt minden egyes vércseppért – persze ezt akkor nem tudhatták -, mert 1699-ben a karlócai békekötés értelmében a sziget török uralom alá került. Ekkor egy érdekes csiki-csuki vette kezdetét: 1716 és 1718 között az osztrákoké volt, majd 1738-ban négy hónapnyi ostrom után ismét török kézre került. Az osztrákok 1789-ben visszahódították, de a békekötés során átengedték a törököknek…
Ezután a sziget elvesztette katonai jelentőségét. 1849-ben itt lépték át a menekülő magyar felkelők a magyar-török határt.
Elsőként a Perczel-testvérek lépték át augusztus 15-én, majd Kossuth Lajos és kísérete augusztus 16-án. Őket követték a megtorlástól való félelem miatt menekülők karavánjai a határon túlra, az akkor török fennhatóság alatt lévő Új-Orsova szigetére.
És itt megint furcsa fordulatot vett a sziget története… Az 1878-as berlini kongresszus a korábbiaknál sokkal délebbre tolta az Oszmán Birodalom határát, így a sziget az Osztrák–Magyar Monarchia megszállása alá került, de továbbra is török területnek számított.
„Török-Orsova” lakói különleges jogokkal rendelkeztek. A lakosok adó- és vámmentességet élveztek és nem sorozták be őket.
Ehhez képest a mecset melletti kaszárnyában az osztrák–magyar hadsereg csapatai állomásoztak! De itt nem volt vége, ugyanis a Balkán-háborúk befejeztével Ada Kaleh véglegesen elszigetelt területté vált, ezért 1913. május 12-én dr. Medve Zoltán, Krassó-Szörény vármegye főispánja hadilobogó alatt áthajózott a szigetre és azt a magyar és a közös kormány képviseletében magyar közigazgatás alá vonta.
Ennek érvényesítése céljából a korábban is ott állomásozott katonaság mellé két csendőrt rendelt ki. A török kormányt képviselő kormányzót felszólították hivatalos ténykedése beszüntetésére, aminek ő eleget is tett tiltakozása kifejezése mellett.
A sziget Újorsova néven Krassó-Szörény vármegye Orsovai járásába beosztott községgé alakult. Ez volt Magyarország utolsó területi gyarapodása az első világháború kitörését megelőzően!
Az első nagy világégés során aztán 1916 nyarán a román hadsereg elfoglalta a szigetet, de még az év őszén az osztrák-magyar-német seregek visszafoglalták.
1918. május 21-én az orsovai határrendőrség jelentette a belügyminiszternek, hogy 6 török csendőr teljesen új felszerelésben érkezett a szigetre egy altiszt vezetésével Konstantinápolyból. Elfoglalták a 2. számú őrházat, ami az osztrák-magyar kincstár tulajdonát képezte. Május 25-én a sziget lakói tiltakoztak az ellen, hogy a török csendőrök öt lakost megvertek. Ali Kemal bej mudír a csendőrök megérkezése után az egykori vártüzérkaszárnyára, ami kincstári épület, török zászlót tűzött ki.
1923-ban az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésekor a sziget Romániához került.
A mecset 1903-ban épült egy korábbi ferencrendi kolostor helyén. A sziget fő megélhetési forrása a dohánytermesztés, halászat és később a turizmus volt. A lakosság száma kb. 1.000 fő volt.
A gát megépítésekor az épületek egy részét a közeli Șimian-szigetre költöztették, beleértve az erőd katakombáit, a mecsetet, a bazárt, Mahmut pasa házát, a temetőt és egyéb építményeket. Ennek ellenére a sziget közössége nem akart áttelepülni a Șimian-szigetre, helyette Törökországba költöztek. Kisebb részük meg Dobrudzsába, ahol szintén török kisebbség is él.
A Vaskapu-szorosnál a Vaskapu I. vízerőmű 1964 és 1972 között közös román-jugoszláv vállalkozásban épült meg. A gátrendszer 33 méter magasra duzzasztott kétmilliárd köbméter vizet. A megemelkedett vízszint miatt a felsőbb Duna-szakasz képe jelentősen megváltozott, a hajózás természetes akadályai viszont megszűntek.
A vízierőmű megépülése után a sziget Orsova régi városával együtt a szélesre duzzadt folyó vízszintje alá került, csupán a török mecset tornya látszott ki a vízből.
Ezzel örökre eltűnt a térképről a magyar történelmi múlt részét képező kis dunai sziget.
