Ferihegy? Postapalota? Népstadion? Dávid Károly!

Ifj. Dávid Károly Kossuth-díjas és posztumusz Ybl Miklós-díjas magyar építész azon kevesek egyike, akik a második nagy világégés előtt és azután is a hazai építész szakma élvonalába tartozott. Olyan családban született, amely két generáció óta szoros kapcsolatban volt az építéssel, építészettel, ugyanis a Dávid család két generáció óta jó nevű építési vállalatot tartott fenn Dávid János és fiai néven.

Borítóképen: Ferihegy (1968)

Miért tartjuk fontosnak személyét? Mert olyan ikonikus épületeket tervezett, amelyek nem csak hogy meghatározóak voltak megjelenésükben, de olyan funkciókat láttak el, amelyek igen fontosak voltak, gyakran hiánypótló jelleggel épültek.

Mindjárt ott az igazán komoly munkája a családi vállalatnak, a fiumei kikötő. A fiatal Dávid is részt vett a vállalat munkájában. Ezzel együtt az építészet egy olyan szakma, amibe nem lehet csakúgy „belenőni”, ezért meglehetősen sok évig tanult – 1922-től 1931-ig – a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán. 1931–1932 folyamán tanulmányutat tett Olaszországba, Ausztriába, Dániába és Hollandiába.

1932-ben kilenc hónapot töltött el Le Corbusier párizsi irodájában, ahol a Svájci Pavilon terveivel foglalkozott.

Magyarországra való visszaérése után azonnal felvette a kapcsolatot a modern építészet hazai képviselőivel, és belépett a CIAM-ba. 1933-ban saját irodát nyitott Budapesten. A XI. kerület Somlói út 76. alá tervezett saját lakóháza a legismertebb modern épületté vált, amelyen világosan tükröződik Le Corbusier hatása.

A ház a második világháborúban elpusztult, és alaprajzai és homlokzatai csak az egykori publikációkból – Tér és Forma – ismertek. Az 1930–1940-es években állandó résztvevője és gyakori díjazottja volt a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatoknak többek között a Nemzeti Sportcsarnok és az isztambuli kikötő felvételi épületének tervével.

Legfontosabb megvalósult terve ebből a korszakból a Ferihegyi repülőtér felvételi épülete (ma: Ferihegy I. terminál), amelynek kivitelezése 1948-ban fejeződött be.

A háború után, 1949-től a Középülettervező Vállalat műteremvezetőjeként dolgozott. Az 1950-es években a korszak egyik legnagyobb épülete, a Népstadion tervezését irányította.

Az 1960-as években sok ipari épületet, középületet, munkás-, diák- és nővérszállót, iskolát és művelődési házat tervezett. 1959-től a Magyar Építészek Szövetsége elnöke volt.

1973. november 30-án hunyt el. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.