Ahogy azt Móricka… A foci első leírásai

„A football (kirúgó labda) mindjárt a cricket után következik. Ha az a játékok királya, ez a királynéja. Ebben is megvan a mesteri és nem-mesteri különböző fogások ágasbogas szövevénye, melyek együtt egy egész tudományt (the great science of football) alkotnak. Egyik érdeme, hogy nem kell hozzá költséges felszerelés, sem igen sok idő, sem u. n. tapsoló közönség, mely utóbbi a cricketnek mintegy udvarzatát teszi” – írja a Országos Középtanodai Tanáregylet Közlönye 1881. évi 16. száma, majd így folytatja:

Borítóképen:

„Másik érdeme, hogy a legnagyobb mértékben fejleszti az életben leghasznosabb szellemi-erkölcsi tulajdonságokat: a bátorságot, hidegvérűséget, önzetlenséget és lélekjelenlétet. Sokkal több fejbeli munka jár vele, mint első tekintetre látszik.”

Úgy tűnik, hogy bár ekkor még nem igazán ismerték a játékot, de az iránta mutatott tisztelet máris megjelent. Pedig akkor még az angolok – helyesebben britek – még elég egyszerű játékot játszottak. Persze érthető a nagy csodálat, hiszen aki még nem látott footballt, nehezen tudta elképzelni, hogyan is lehet ezt játszani.

„A football régi játék, éppen úgy, mint a cricket. Már az angolszászoknál kiváló kedvességnek örvendett, de azután egy időben kiment a divatból, most újabban azután sikerült ismét olyan népszerűségre emelni, hogy méltán vetekedhetik a crickettel. A játék egyszerű, berendezés, valamint előkészület alig kell hozzá, s bizonyára ezek a körülmények szintén közreműködtek arra, hogy Viator (Esterházy Miksa gr.) a footballt tartsa az angol labdajátékok közül legalkalmasabbnak arra, hogy hazánkba átültessük” – ezt már a Pesti napló 1885. szeptember 20.-i számában olvashatjuk.

És mintha csak a próféta szólt volna a cikk szerzőjéből; amikor megjelenik Magyarországon a football (1896-ban rendezték az első, feljegyzett mérkőzést), azonnal hihetetlen népszerűség övezi!

„… a játszók törekvése az, hogy a labdát az ellenfél területére rúgják a korlát alatti oszlopai között. A játék végén azután az a győztes fél, aki többször tudta az ellenfél korlátja alatt ellökni a labdát. A labda gömbölyű (Rugby) vagy tojásalakú (Association), kézből dobni nem szabad, hanem csak a lábbal kell rogni, azért ütőfák nem is szerepelnek ennél a játéknál. Egy-egy csapat tizenegy emberből s egy kapitányból áll; a vitás kérdésekben a kapitányok döntenek” – írja később, 1886-ban a Herkules január 24.-i száma.

Bár a labdák formája meg a kapu leírása körül van egy kis zűrzavar, de a szerző már egész jól megfogja a football lényegét! De itt még mindig football, és persze voltak mindenféle próbálkozások a magyarításra, arra, hogy labdarúgásnak, vagy éppen focinak nevezzék a játékot, kicsit még várni kellett:

A magyar foci története aztán máig is töretlen, még ha a sikerek jó időre el is kerülték a sportág hazai művelőit…