„Ahol nem a nyersanyagkérdés játssza a főszerepet, hanem a mérnökök szellemi munkája, ott képesek vagyunk a versenyt felvenni”

A magyar ipar remekei sorozatunkban sok szó esik exportpiaci sikerekről, ámde ezek jellemzően távoli országok piacain történt értékesítésekhez kapcsolódnak. Sokan azt gondolják, hogy a magyar ipar csak a távoli, fejletlen államok piacán rúgott labdába, de ez közel sem igaz! Csak egy példaként említjük a Magyar Vagon és Gépgyár 1906-os, a londoni földalatti vasúthoz szállított kocsijait említeni, hogy lássuk a magyar ipar versenyképességét, de…

Borítóképen: A serui telep részére szállított 7.500 másodpercliter vizet szállító szivattyúja szerelés alatt

… jött 1920, és ezzel olyan változások, amelyek arra irányultak, hogy végül az a kis maradék is enyésszen el életképtelensége okán.

Ehhez képest valami teljesen más következett, de az biztos, hogy nem volt egyszerű mutatvány a területét és erőforrását tekintve nagy veszteséget szenvedett ország talpraállítása. Erről tanúskodik egy írás 1929-ből, ami semmiképpen nem politikai jellegű, csak olyan nyilvánvaló tényeket rögzít, amelyeket sokan mintha elfelejtenének, vagy netán soha nem is hallottak róla… Íme:

Is Hazánk gazdasági életének legsúlyosabb betegésége kereskedelmi mérlegünk passzivitásának évről évre való növekedése. A behozatal minden irányban való megszorításával nem lehet a passzívumot kiküszöbölni, mert oly nagy összegről van szó, hogy ez az általános kultúrnívó nagymértékű leszállításával járna és az egész gazdasági helyzetre is bénítólag hatna.

Kereskedelmi mérlegünk javulását csakis az export fokozásától remélhetjük. Hogy milyen nehézségekkel kell azonban az exportnak a barátságtalan államoktól körülvett csonkaországban megküzdenie, azt legjobban bizonyítják mezőgazdasági terményeink értékesítésének nehézségei, holott a mezőgazdaság termelési tényezői még a csonka országban is adva vannak.

Még nagyobb nehézségekkel kell az iparnak küzdenie, mely az elcsatolt területekkel nyersanyagforrásai legnagyobb részét is elvesztette és a világpiacon oly államok versenyével áll szemben, melyeknek elsőrendűen felszerelt gyárai a nyersanyagforrások mellett vannak, ezen felül e gyárak exportjuk fejlesztésében még a legmesszebbmenő állami támogatásban is részesülnek.

Éppen ezért sorozatos és tömeggyártás terén rendkívül nehéz, sőt sokszor lehetetlen is a verseny a külföldi különlegesen berendezett gyárakkal szemben. Oly különleges nagy műszaki problémák keresztülvitelénél azonban, ahol nem a nyersanyag* kérdés játssza a főszerepet, hanem a műszaki megoldás, vagyis a mérnökök szellemi munkája, ott képesek vagyunk a versenyt felvenni és az anyagi hátrányokat a jobb műszaki megoldásokkal ellensúlyozhatjuk. Ilyen téren alkalmunk nyílik mérnökeink szellemi munkáját exportálni, amire a legszebb példa az a három nagy szivattyútelep, mely alsó Egyiptom hatalmas öntözési és lecsapolási munkáinak első fejezetét képezi és amely gépészeti berendezésének szállításával az egyiptomi kormány a Ganz- műveket bízta meg.

Természetesen az ilyen nagy külföldi munkánál, ahol mint pályázó a földkerekségnek jóformán valamennyi nagyobb gyára szerepel, az árak annyira nyomottak, hogy az iparvállalatoknak csak a legszűkebb értelemben vett készkiadásaik (nyersanyag, munkabér stb.) térülnek meg és erre csak akkor képesek, ha ezalatt a rezsijüket más, belföldi munkákból tudják fedezni, vagyis az export lehetőségének egyik alapfeltétele, hogy az iparvállalatok a belföldről is kellőképen foglalkoztatva legyenek.

Ezért nemzetgazdasági szempontból nagy jelentőséggel bír, hogy azok a vállalatok, melyek az exporttevékenységhez szükséges anyagi és szellemi erőkkel el vannak látva, a belföldi fogyasztásba is annyira be legyenek vonva, hogy ezáltal a kereskedelmi mérleg szempontjából oly fontos exporttevékenységük alapját képező anyagi és szellemi tőkét fenntarthassák. Hogy milyen jelentősége van azonban a termelési költségek csak részbeni megtérülése esetén is az exportnak, azt megítélhetjük abból, hogy oly munkák, mint pl. az előbb említett három egyiptomi szivattyútelep, rendelési összege 4—5 millió pengő, melyből csak egy kis rész esik a nyersanyagra; tehát ha az iparvállalatnak ebből haszna nincs is, sok száz munkásnak évekre való munkaalkalmat jelent.

forrás: Ganz közlemények, 1929, 1. szám

Ehhez nem kell semmi komolyabbat hozzáfűzni, hacsak nem azt, hogy a helyzet – bármennyire is tagadnánk ezt! – mára sem változott egy jottányit sem. És ezt nem árt tudni.