Magyarság Tájak/korok Történelem Történelem Videók

Ajjaj, fekete vonat…

Poór Péter 1966-67 körül énekelte az „Ajjaj fekete vonat” című számát, ami egy keserédes szerelmi történet középpontjába helyezi az addigra elhíresült – vagy inkább hírhedt… – vasúti járatot, ami Szabolcsból – és tágabb értelemben az ország keleti részéből – szállította a munkásokat Budapestre (és volt aki még tovább is utazott) minden vasárnap este, hogy aztán pénteken visszaszállítsa a munkában megfáradt munkássereget.

Borítóképen: Indul a fekete vonat Budapestre…

„Az indulás közeledtével a vonat valószínűtlenül megtelik, az ülések mellett zsúfoltan állnak, állnak a folyosókon, peronokon, a lépcsőkön, a vagonok közötti átjárókban. Sokan esznek: főtt kolbászt, fasírozottat, szalámit, húst, szalonnát, a kocsikat ellepte a zsír és a szesz szaga. Úgy tűnik, mindenki ismer mindenkit, nagy hangon beszélgetnek, néhányan már részegek, egyesek bambán zuhannak magukba, mások énekelnek. (…) Az indulás közeledtével gyorsuló ütemben újabb emberhullámok rohanják meg a vonatot, megélénkül a kiáltozás, két üres üveg repül ki az ablakon, két rendőr ráérősen előremegy a mozdony felé. (…) sípszó, aztán lassan meglódul a szerelvény, a vonat elindul” – idézi Győri Gréta a „Honnan indult a fekete vonat? – A „sötét Szabolcs” sztereotípia története” című tanulmányában.

Nos, igen, a fekete vonat nem volt az a keserédes valami, ami Poór Péter dalából következne, sokkal inkább a nyomor és a kilátástalanság vonata volt ez. Legalábbis most, innen nézve!

Akkoriban ugyanis ez a vonat volt szinte az egyedüli lehetőség – azok számára, akik hajlandók voltak többszáz kilométert is utazni – arra, hogy munkát kapjanak, méghozzá jóval több bérért, mint az akkoriban jellemzően erős mezőgazdasági beállítottságú szűkebb környezetükben.

Sokkal inkább pontos az a kép, amelyet a Schiffer Pál „Fekete vonat” című dokumentumfilmje rögzít:

A járatok elnevezése onnan származik, hogy a főként férfiakból álló utazóközönség egy része az akár 5-6 óráig is tartó út alatt gyakran lerészegedett, így rendszeresen fordult elő garázdaság, késelés; olykor az is előfordult, hogy valakit kidobtak a vonatból.

A jegyvizsgálóknak munkájuk végzéséhez is nagy bátorságra volt szükségük, mivel gyakran nekik is kijutott egy-két pofon. A helyzet annak ellenére sem javult sokat, hogy idővel rendőrök is rendszeresen utaztak a vonaton.

Egy másik álláspont szerint a fekete jelzőt azért kapta a vonat, mert az utasok jelentős része roma származású volt. Ez egyébként igaz is volt, mert a mezőgazdaság egyre nagyobb arányú gépesítése miatt immár egyre kevesebb idénymunkásra volt szükség, állandó jelleggel pedig már magasabban képzett szakemberekre volt szükség – a romák nagy többsége pedig sajnos nem ilyen volt.

Miért gondoltuk, hogy írunk erről a rendszerváltás után gyorsan megszűnt jelenségről? Azért, hogy emlékezzünk; ilyen volt!

Ajánlott Cikkek