Aki 1906 körül Londonban metrózott, magyar kocsin utazott!
A győri vagongyár 1906-ban több mint 100 darab 4-tengelyű kocsit szállított a londoni földalatti vasútnak! Micsoda jó kezdet (mondhatnánk…), de isten ments, hogy ilyet mondjunk, hiszen a Magyar Waggon és Gépgyár (amely 1913-tól Rába néven kezdett gyártani autókat – ugye ismerős?) akkorra már igen sokféle, és rengeteg példányban eladott vasúti kocsit, és egyéb vasúti berendezést szállított megrendelői számára.
Borítóképen: ábra. A londoni földalatti vasútnak szállított 4-tengelyű motorkocsi – készült a Magyar Waggon- és Gépgyárban, 1906-ban
Nem megyünk vissza teljesen a kezdetekig, állításunkat éppen elég egytelen egy képpel, és a képhez tartozó dátummal bizonyítani:
Nos, a győri vállalat majd’ tíz évvel a londoni szállítások előtt már 1000-es nagyságrendben gyártott, így nem csoda, hogy 1900-ban, a párizsi világkiállításon a győriek immár több személy- és teherkocsit bemutattak.
A londoni Great Northern, Piccadilly and Brompton Railway (ma a londoni metró Piccadilly vonala) itt kötött szerződést a gyártóval összesen harminc motor- és hatvanhat pótkocsi, továbbá forgóvázak gyártására.
A motorkocsikban negyvenkét, a pótkocsikban ötvennégy, nádfonatos ülőhelyen lehetett utazni. Az amerikai jellegű, nyitott peronos, oldalajtó nélküli motorkocsikban két, 177 kilowattos British Thompson-Houston villanymotor dolgozott.
A győrieken kívül a vonalon közlekedő, hasonló tervek alapján készült, mindösszesen hetvenkét motor- és száznegyvenhat pótkocsi legyártásában a francia Les Ateliers de Construction du Nord de la France (LACN), az American Car and Foundry és a brit Brush Electrical Engineering Co Ltd., továbbá a Metropolitan Carriage and Wagon Co is kivette a részét.
Mindez pontosan mutatja, hogy Győrben már abban az időben világszinvonalú termelés folyt, és azt sem kell különösebben részletezni, hogy a szállításokat maradéktalanul, és a vállalt határidőn belül teljesítették!
Hogy mennyire váltak be ezek a metrószerelvények? Nos, selejtezésük 1953-ban történt meg, így a majd’ örven év szolgálat alapján azt mondhatjuk, hogy nem csak a műszaki és esztétikai értéket tekintve voltak egyenértékűek a világ legjobbjaival, hanem tartósságban is!