Aki a forintot bántja… Új pénz 1946 augusztus 1.-én!
1946 augusztus 1-jén vezették be Magyarországon a forintot, és váltópénzét, a fillért. Igen komoly szükség volt erre, ugyanis a pengő erősen megrogyott, és – miután a kommunista vezetők nem szerették volna tovább vinni a „kapitalista métely” ezen eszközét, na meg a bizalom is elillant a pengő iránt… – váltani kellett!
Borítóképen: A legelső fillér 1892-ből
Ne gondoljuk azonban, hogy a forint bevezetése, az a tény, hogy új pénzt vernek és nyomtatnak, minden megoldódott, a történet nem ilyen egyszerű! De ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis a forintnak 1946 előtt is volt története, és talán sokan vagyunk, akik nem tudják, honnan is ered a fillér és a forint szavak.
A középkor leghíresebb aranyérmei közé tartozott a forint. Az aranyforint a nevét Firenze városról nyerte, ahol 1252 óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve ugyanis florentinus, azaz „firenzei” volt, és ebből származik többek között a magyar forint neve is (régi alakja: florint).
Nem véletlen, hogy az első európai uralkodó, aki országában bevezette az aranyvalutát, Károly Róbert volt. A magyar király ehhez az 1325-től firenzei mintára veretett magyar aranyforintot használta fel, mely körmöci dukátként is ismert volt.
Akkoriban ugyanis – és még sok-sok évig! – a Szent Korona alá tartozó területeken termelték ki Európa aranykészletének döntő többségét!
Károly Róbert Firenzéből hozatott pénzverő mestereket, akik Körmöcbányán, az aranytermelés központjában rendezkedtek be.
Az ezüstalapú forint (németül Gulden általában és a bankjegyeken, de Fl., azaz Florin az érméken) egy történelmi ezüstalapú pénzegység volt (lásd: ezüstvaluta). 1750-től 1892-ig, az aranyalapú valuta bevezetéséig volt a Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia elsődleges törvényes fizetőeszköze.
Fontos megjegyezni, hogy míg Károly Róbert magát a pénzt verette aranyból, addig az ezüstalapú valuta immár csak egyfajta „ezüst-egyenértékes” volt, ahogy az aranyalapú valuta is!
1848 nyarán Kossuth Lajos pénzügyminiszter azzal próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, hogy az udvar tiltakozása ellenére önálló magyar bankjegyet bocsátott ki forint néven.
A fillér a magyarországi pénznemek váltópénzeinek elnevezése 1892 óta. Egyszázadát érte az osztrák–magyar koronának, a magyar koronának, a pengőnek és 1946 óta egyszázadát éri a forintnak is.
A név a német Vierer szóból ered, melynek jelentése négyes, eredetileg ugyanis a négykrajcáros érmét nevezték így.
Az utolsó fillérérmét, az ötvenfillérest 1999-ben vonták ki a forgalomból, de számítási egységként (pl. üzemanyagár, telefonpercdíjak, logisztika) továbbra is hivatalos.
De most vissza a forint bevezetéséhez! Az 1927-ben a korona helyett bevezetett pengő a második világháborút követő, ma is világrekordnak számító hiperinfláció áldozatává vált.
Az elszenvedett háborús pusztítás következtében az infrastruktúra jelentős része megsemmisült, a gyáraknak csak harmada tudott termelni, hiány volt élelmiszerben és munkaerőben, miközben még jóvátételt is kellett fizetni, külső hitel felvételére pedig nem volt lehetőség.
A bevételek híján maradt állam beindította a bankóprést: míg 1945 tavaszán még csak az ezer, őszre már a százezer pengős bankó volt a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Hamarosan következett a millpengő, majd a billpengő, végül az adópengő, amely eleinte csak adófizetésre szolgált, később fizetési eszközzé vált, s kétezer trillió pengőt ért (ez esetben tizennyolc nullát kell az egyes után írni).
Igen ám, de az ismét megcsonkított ország, a szétbombázott infrastruktúra nem nyújtott árufedezetet, és ami a legfontosabb (!!!) az ország aranykészletét az aranyvonat vasúti szerelvénye Ausztria irányába kivitte az országból, ami aztán a szövetségesek kezére került!
Nem lett volna tehát olyan óriási probléma a pengővel, hogy napi (!) 1500 százalékos infláció (!) legyen, ha az aranyfedezet rendelkezésre áll!
A kommunista hatalom sem tudott volna megbirkózni a feladattal, erre csak akkor kerülhetett sor – a forint bevezetésének képében -, amikor 1946. augusztus 6-án a hadizsákmány egy része visszaérkezett Budapestre!
Fontos tudni, hogy az aranyvonaton nem csak a 30 tonna aranytartalék volt, hanem sok más érték is (például Mátyás király korvinái!), és sokak véleménye szerint közel sem került vissza minden…
De a 30 tonna arany mégis elég volt arra, hogy a forintot stabilan tartsa! De önmagában ez még nem lett volna elég, a kommunista vezetés jelentősen csökkentette a béreket (a kisebb keresetű munkásoknál „csak” 30 százalékos mértékben, míg a szellemi foglalkozások esetében 60-70 százalékkal!), így a forint bevezetése után – vásárlóértéken összehasonlítva – 1938-hoz viszonyítva összességében felére esett vissza az átlagkereslet az országban.
A forint túlélte a következő rendszerváltást, értéke azóta sokat romlott, a fillér kivezetésre került, de ezzel együtt is az a véleményünk, hogy nem lenne jó feladni a monetáris függetlenség maradékát az euró bevezetésével. Persze, ezt csak mi gondoljuk, ki tudja mit hoz a jövő?
