Hírek

Akiért a harang ma szól – Halálba kergette Rákosi kommunista rendszere a színészlegendát Somlay Artúrt

Nem értettem , hogy az akkor még gyermekszínész Harkányi Endre miért akarta felakasztani a jóravaló úriembert a “Valahol Európában” című filmben. Aztán ahogy idősebb lettem úgy nyert értelmet az egész film, aminek főszereplője a színészóriás Somlay Artúr. Azóta vagy százszor megnéztem, de mindannyiszor könny szökik a szemembe az utolsó képsoroknál, és nem csak az élettől búcsúzó kis szereplő miatt, vagy Gábor Miklós hiteles játéka csal könnyeket a szemembe ahogyan kegyesen hazudik a haldoklónak, hanem azért mert azóta tudom milyen sorsot szánt az élet Somlaynak is.

Következzék Somlay Artúr tragikus halála, no meg a Rákosi-rendszer kicsit belülről, amely gyorsan eltűntette a nyomokat… Nem véletlenül, hiszen Somlay az éra egyik kedvence volt, pont 1951-ben kapta meg a második Kossuth-díját és hozzá 20 ezer forintot, ráadásul az Országos Béketanácsban is benne volt. Somlay elvtársnak ez sem volt elég jó…

Mikor a halála után a Nemzeti Színház aulájában felravatalozták, a koporsó egyik oldalán ott állt órák hosszat Gobbi Hilda is, Somlay jó barátja. Csak állt és hallgatta a gyászbeszédeket, amelyekbe a szocialista rendszer élharcosától búcsúztak, aki váratlanul meghalt, miközben ő nagyon jól tudta, hogy mi történt napokkal korábban. Becsületére legyen mondva, évtizedekkel később, az önéletrajzi könyvében meg is írta, hogy valójában az öngyilkosságba menekült a népszerű színész. Somlay a Horthy-rendszerben is már ünnepelt színész volt, de ezt végül elnézte neki a rendszer, sőt, a nekrológokban is feltűnt az a mondat, hogy „a Horthy-rendszer sekélyes színházi műsorában is igényesen dolgozott.”

De mi vezetett az öngyilkossághoz? Somlay Artúrnak a színház és a színházi emberek voltak a legfontosabbak. Fontosabb, mint a béketanács, meg a szocialista harc. Az elszegényedett, idős pályatársakat mindig is támogatta, a Rákosi rendszerben pedig szerette volna elérni, hogy a kitelepített színészek visszatérhessenek a színpadra. Az sem titok, bejárása volt a népművelési miniszter Révai Józsefhez, aki sokáig fogadta is a színészt, ám eljött az a pont, amikor megunta, hogy állandóan a nyakára jár.

Somlay Artúr a Horthy-rendszerben is ünnepelt színész volt.

Somlay igazi mélyütésként élte meg, amikor Révai a titkárnőjével üzent a folyóson várakozó színészlegendának, hogy nem ér rá. A kérvényét elutasították (Gobbi Hildával együtt adták be), sőt, a következőt is. 1951. november 10-én, a tragikus napon a Nemzeti Színházban, a Bánk bán előadása előtt kapta a hírt, hogy ismét elutasították a kérvényt, nem tehet semmit a kitelepített kollégáiért. Teljesen kikészült. Utóbb kiderült, az öltöztetőjével azonnal Gobbi Hildát kezdte kerestetni, ám ő aznap pont nem ment be a színházba. Az elkeseredett Somlay Artúr az előadás után a Corvin Áruház éttermébe ment és számtalan konyakot rendelt. Aztán hazament, ahol tovább folytatta az ivást, majd temérdek altatót vett be.

Másnap, mikor rátaláltak, az egyik kezében a Szabad Nép című újság volt, a Révai-féle kulturális ideológia fő bástyájának számító lap. Somlay megölte magát, ám mielőtt elterjedt volna a hír, a pártvezetés gyorsan intézkedett. Az újságokban váratlan halál jelent meg, majd minden lap az egekig emelte a drámai sorsú színészt, akit a Nemzeti Színházban ravataloztak fel, ahol több ezren vettek tőle végső búcsút. A Magyar Nemzet tudósítása szerint „Somlay halálával milliókat átmelegítő, lánggal lobogó élet hunyt ki.” A ravatalnál ott volt Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese, aki kijelentette: „Megrendülve állunk itt a nagy békeharcos Somlay Artúr koporsójánál.” Az újságok azt sem felejtették megemlíteni, hogy a ravatalon „elöl, középen, Révai József népművelési miniszter koszorújának selyme vöröslik” Azé az emberé, aki a végső kétségbeesésbe kergette Somlay-t…

A Valahol Európában című film forgatásán. A felső sorban balról a második Somlay Artúr.

A méltatások egységes képet mutattak. Hogy közben öngyilkos lett? Az nem fontos… Az egyik lap például a következőket írta a nekrológban: „Az utolsó pillanatig dicsőséges harcot vívott a szocialista kultúráért. Este még Katona József szavaival szólt a közönséghez a Nemzeti Színház színpadáról. Úgy halt meg, mint a harcosok: munka közben, harc közben.”

Somlay nem sokkal a halála előtt búcsúlevélnek is felfogható sorokat vetett papírra. „Szörnyű gondok között hagyom el az életet, amely nem sok gondtalan percet engedélyezett nekem. A gyermekeimre gondolok. Sírfeliratom legyen: Az Emberek veszedelmes közelségében éltem meglehetősen hosszú ideig. Most talán biztonságban vagyok.”

A síremlékén ma is csak annyi áll: Somlay Artúr. Még a végakaratát sem teljesítette senki. Több mint hetven éve…

forrás :ujsagmuzeum.hu

Ajánlott Cikkek