Akiért a harang szól – Bánhidi László, azaz “Matula bácsi”
Bánhidi vagy Bánhidy László (1908-ig Mudris ) (Szatmárnémeti, 1906. március 11. – Budapest, 1984. november 12.) magyar színművész. Antal János Károly kataszteri mérnök fia. Apja Jászárokszálláson született 1876-ban, az ő anyját hívták Bánhidinek (Bánhidi Paulina).
Borítóképen: A Magyar Rádió stúdiója, Bánhidi László “A csillagszemű juhász” magyar népmese alapján készült, “Az eltüsszentett birodalom” című mesejátékban (forrás: Fortepan, 147745)
Eredetileg teológusnak készült, a színészet különösebben nem érdekelte. Egy ismerősét kísérte el a Színművészeti Akadémia felvételijére, ám azt hitték, ő is jelentkező. Behívták, elmondattak vele egy verset, majd közölték, hogy fel van véve. Így kezdődött. A II. világháború előtt került Budapestre, már akkor is karakterszínészként számoltak vele. Egy alkalommal az ünnepelt kedvenc, Csortos Gyula nemet mondott egy színházi szerepre, ahol inast kellett volna játszania. Mivel a Hyppolit a lakájban is szolgálót játszott, nem vonzotta a karakter. Elismert színészként viszont több szava volt, mint a rendezőknek, így ő bökött rá Bánhidira a következő megjegyzéssel: az a hegyes orrú kapja a szerepet!
Kevesen tudják, az író Fekete István egy valós emberről formálta Matula bácsi szerepét, ám az igazi Matula magánéleti tragédiák miatt száműzte magát a természetbe. Nem véletlen, hogy Bánhidi a ma már legendás Indul a bakterházban is szerepet kapott, ott Konc bácsit alakította, Regős Bendegúz talán egyetlen lelki társát. Már nyugdíjasként ő volt az utolsók egyike, aki halászati jogot kapott a Duna csepeli szakaszán, ahol egy öreg halász tanyáját vette meg. Ebben az időben tényleg úgy élt a Duna mellett, mint Matula bácsi a Tüskevárban. Hogy mennyire humánus ember volt, arról egy apró történt. Egyszer szomorúan mesélte, hogy a telke végében az összes rigó (a fiókákkal együtt) kipusztult, mert a szomszéd káposztaföldön vegyszerrel irtották a hernyókat. Szegény rigók örömmel vitték a kicsiknek a mérgezett hernyókat.
Édesanyja Nagy Terézia az Arad megyei Pankotán született. Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház tagja volt, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig, 1939-től 1940-ig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. A Nemzeti Színház tagja lett 1944-ben, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. 1949-ben újra a Belvárosi Színház tagja lett, 1951 és 1957 között pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.
Nyugdíjas színészként is rendszeresen fellépett a Pesti Színházban. Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt.
Bánhidi vagy Bánhidy László (1908-ig Mudris ) (Szatmárnémeti, 1906. március 11. – Budapest, 1984. november 12.) magyar színművész. Antal János Károly kataszteri mérnök fia. Apja Jászárokszálláson született 1876-ban, az ő anyját hívták Bánhidinek (Bánhidi Paulina).
Eredetileg teológusnak készült, a színészet különösebben nem érdekelte. Egy ismerősét kísérte el a Színművészeti Akadémia felvételijére, ám azt hitték, ő is jelentkező. Behívták, elmondattak vele egy verset, majd közölték, hogy fel van véve. Így kezdődött. A II. világháború előtt került Budapestre, már akkor is karakterszínészként számoltak vele. Egy alkalommal az ünnepelt kedvenc, Csortos Gyula nemet mondott egy színházi szerepre, ahol inast kellett volna játszania. Mivel a Hyppolit a lakájban is szolgálót játszott, nem vonzotta a karakter. Elismert színészként viszont több szava volt, mint a rendezőknek, így ő bökött rá Bánhidira a következő megjegyzéssel: az a hegyes orrú kapja a szerepet!
Kevesen tudják, az író Fekete István egy valós emberről formálta Matula bácsi szerepét, ám az igazi Matula magánéleti tragédiák miatt száműzte magát a természetbe. Nem véletlen, hogy Bánhidi a ma már legendás Indul a bakterházban is szerepet kapott, ott Konc bácsit alakította, Regős Bendegúz talán egyetlen lelki társát. Már nyugdíjasként ő volt az utolsók egyike, aki halászati jogot kapott a Duna csepeli szakaszán, ahol egy öreg halász tanyáját vette meg. Ebben az időben tényleg úgy élt a Duna mellett, mint Matula bácsi a Tüskevárban. Hogy mennyire humánus ember volt, arról egy apró történt. Egyszer szomorúan mesélte, hogy a telke végében az összes rigó (a fiókákkal együtt) kipusztult, mert a szomszéd káposztaföldön vegyszerrel irtották a hernyókat. Szegény rigók örömmel vitték a kicsiknek a mérgezett hernyókat.
Édesanyja Nagy Terézia az Arad megyei Pankotán született. Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1937-től 1939-ig a Magyar Színház tagja volt, majd a Belvárosi Színház tagja volt egy évig, 1939-től 1940-ig. 1941-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évre, 1942-től pedig a Vidám Színpadon játszott 1944-ig. A Nemzeti Színház tagja lett 1944-ben, de játszott a Madách Színházban is ezzel egyidőben. 1949-ben újra a Belvárosi Színház tagja lett, 1951 és 1957 között pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig, 1966-ig.
Nyugdíjas színészként is rendszeresen fellépett a Pesti Színházban. Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt.
