Akiért ma a harang szól – Bárdy György
Bárdy György (Kispest, 1921. május 26. – Budapest, 2013. május 27.) Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
A fiatal Bárdy az iskolapadokban lépett először színre, hiszen a Szegfű utcai elemi iskolában kezdte iskolai tanulmányait. Azonban már gyermekkorában megismerkedett a színjátszás művészetével Kispesten, ahol diákszínészként és rendezőként tevékenykedett a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben. Mindössze tizenhárom évesen lépett fel először a református templom kertjében saját színjátszó csoportjával. Ekkor történt, hogy Várkonyi Zoltán, a híres színész, véletlenül rátalált a még csak 16 éves fiúra egy előadáson, és megígérte neki, hogy egy napon szerződteti majd a saját társulatához.
Az 1945-ös második világháború befejezése után és Bárdy felépülése Don-kanyarban szerzett sebesüléséből, felkereste Várkonyit. Az első szerep, amit kapott, Grumio volt A makrancos hölgy című darabban, míg Petrucchiót Jávor Pál alakította. Várkonyi rendkívül megszerette az ifjú Bárdyt, és mivel az nem rendelkezett saját lakással, befogadta őt a pasaréti villájába (Pasaréti út 8.).
Bárdy a Magyar Színházban kezdett dolgozni, majd 1945 és 1946 között a Művész Színház tagja lett. 1946 és 1949 között a Vígszínházban lépett fel, majd 1949 és 1951 között a Vidám Színpadnál vállalt szerepeket. Ezt követően 1951 és 1958 között a Madách Színházban játszott. 1958 és 1959 között a Nemzeti Színházhoz csatlakozott, azonban sajnos a “szocialista erkölcs” megsértése (orgiák) miatt elbocsátották. Ennek következtében három évig, 1959 és 1962 között erdészként dolgozott.
Az erdészi évek után Bárdy visszatért a színészethez, és 1963 és 1964 között a kecskeméti Katona József Színházban lépett színpadra. 1964-től kezdve pedig ismét a Vígszínház társulatának tagja volt.
Bárdy, aki rendkívül markáns arcvonásokkal és erős baritonhanggal rendelkezett, humorával és sokoldalúságával számos különböző szerepre alkalmas volt. Játszott kegyetlen csendőrt, bájos csábítót, groteszk filmek főszerepeit, de az Egri csillagokban is remekül helytállt, mint Jumurdzsák.
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai is ő hangján szólaltak meg, ami tovább növelte ismertségét és elismertségét.
Kabaréjelenetekben is szerepelt, legismertebb karaktere közül pedig kiemelkedett Gugyerák Lajos, akit saját maga alkotott meg.
Bárdy, aki fiatalabb éveiben híres nőcsábászként volt ismert, kétszer is megnősült. Második feleségére, Lévay Mariannra hatvanévesen talált rá, és hatvannégy évesen lett apa, amit Anna lánya születése jelentett számára, ami az élet nagy ajándékának számított. Bárdy vallomása szerint a család volt számára a legfontosabb, és feleségének és lányának köszönhette kifogyhatatlan életkedvét.
Hobbija és szenvedélye a tenisz volt. Már tizenöt éves korában versenyeken indult, és azóta is rendszeresen űzte ezt a sportot. Még a Vasas csapatában is versenyzőként szerepelt. A 2006-ban megalapított Bárdy György-díjat Székhelyi József alapította, melynek célja az volt, hogy elismerjék az adott év első négy hónapjában a legjobb 14 év alatti teniszezőt.
Bárdy kondíciójához hozzájárult az is, hogy soha nem ivott alkoholt, nem élt éjszakai életet. Mindig igyekezett az előadások után hazatérni, mert nagyon szeretett aludni. Évtizedeken át szivarozott, majd később áttért a pipázásra.
Nyilvános szerepléseinek utolsó alkalma a kilencvenedik születésnapján volt a Vígszínházban. Bár tartotta magát, látható volt, hogy egészsége megrendült. Ekkor üzent a közönségnek, hogy továbbra is szeretetben tartsák a Vígszínházat. A közönség utoljára 2008-ban láthatta őt színpadon az Egy csók és más semmi című előadásban.
Az utolsó éveit visszavonultan élte, csendes életet töltött harminckét évvel fiatalabb felesége társaságában. Azonban halála előtt szívbetegséggel küzdött. Egy nappal a kilencvenkettedik születésnapja után, egy budapesti kórházban hunyt el.
források wikiprdia arcanum
