Akiért ma a harang szól – Esterházy V. Pál herceg a “Mecénás”
Galántai Esterházy Pál Mária Lajos Antal (Kismarton, 1901. március 23. – Zürich, 1989. május 25.) magyar filantróp, mecénás, a 20. században az örökös elsőszülött hercegi rang birtokosa az Esterházy családban. A „felszabadulás” után a Rákosi-korszak elején, 1949. február 8-án 15 év börtönbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték egy koncepciós perben. Az 1956-os forradalom alatt kiszabadult, és Nyugatra menekült.
Borítóképen: Esterházy Pál és Miklós
A herceg nemcsak a mintaszerű gazdaságának irányításával foglalkozott, hanem igyekszik a család történtetet is feldolgoztatni. Alkalmazta Hajnal István levéltárost, akinek szárnya alá vette Esterházy Miklós nádor lemondásáról szóló értekezését, valamint az 1642-évi országgyűlésről és Kossuth Lajosról szóló forrásköteteit is, és azok kiadását 1929-32 között 24.000 pengővel támogatta. A nagyságrend szemléltetésére szolgáljon, hogy ebben az időszakban a tudományos társulatok állami szubvenciója összesen 20.000 pengő volt, ebből az MTA-é mindössze 1200 pengő.
Jótékonysága az oktatás, a tudomány, a zene és a művészetek területére is kiterjedt. Már a húszas évek elején támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát 250 ezer koronával, A Szent István Akadémiát 150 ezer koronával, a Pázmány Péter Egyetemet pedig 200 ezer majd 10 millió koronával.
1924-ben 100 millió koronát juttatott el az Operaháznak.
Számos zenei eseményt támogatott, 1931-ben a soproni Liszt Ferenc Egyletnek ajándékozott egy Steinway zongorát. A Liszt Ferenc zongoraverseny védnöke lett és 1933-ban, 2 ezer pengő pénzdíjat ajánlott fel a verseny második helyezettjének, az orosz Mykyscha Tarasnak, első helyen Fischer Anni végzett. 1932-ben fővédnöke és támogatója volt a nagyszabású Haydn megemlékezéseknek.
1938-ban 10 éves ösztöndíjprogramot hirdetett meg orvostanhallgatók számára, először 60 ezer majd 120 ezer pengős évi támogatással.
Pál herceghez talán legközelebb a képzőművészetek támogatása állt. 1927-ben belépett az Országos Magyar Képzőművészeti Társulatba, majdnem három tucat festményt vásárolt fiatal művészektől, Burghardt Rezsőtől valamint Bosznay Istvántól.
1936-ban egy képzőművészeti díjat alapított, mellyel a Képzőművészeti Társulat téli éves tárlatának legjobb három művészét kívánta jutalmazni, kezdetben fejenként 3 ezer pengő értékben.
1940-ben a Társulat 80. születésnapjára kibővítette a programot, és három új művészeti díjat alapított, magyar történelmi festészeti, magyar életkép festészeti és szobrászati kategóriákban. Egyben megemelte a díjak összegét 5 ezer pengőre és vígaszdíjakat is meghirdetett. Ennek eredményeként 1941-től már összesen 24 ezer pengő értékben osztottak ki elismeréseket.
Orvosi és képzőművészeti ösztöndíj-programjai egyedülállónak bizonyultak összegük nagyságát és stabilitásukat tekintve. A hosszabb távú gondolkodást azonban megakadályozta a 2. világháború, majd az azt követő rendszerváltozás.
esterhazy.at
