Akiért ma a harang szól – Ha Al Pacino magyarnak születik Végvári Tamásnak hívták volna
Szeretem azokat a filmeket amiben nagy formátumú színészek mondanak nagy monológokat. Ezek a filmművészet számomra szinte legnagobb pillanatai. Ezekben a nagy monológokban nem csak a film mondanivalója van összefoglalva hanem örökérvényű igazságok kerülnek kimondásra. Talán olyanok is amik a valós életben soha nem ütnék így mellbe az embert. Ezen monológok nagymestere Al Pacino, de ha csak eredeti hangján szólna lehet nem lenne ilyen nagy hatással rám, vagy mondhatom talán úgy is ránk magyarokra ha nem Végvári Tamás hangján szólalna meg. Elég elfogadhatóan beszélek angolul, de az a művészi hatás amit Végvári Tamás hangja gyakorol rám ránk elképesztő.
Hangjának dinamikája , és a magyar nyelv kiváló használata ( ami a fordítót is dicséri ) magasabb szintre emeli a filmet. Gondoljunk itt például az “Ördög ügyvédjének” végére vagy a minden héten háború öltözői beszédére, vagy “Az egy asszony illata ” bírósági jelenetére, de eszünkbe juthat Coppola Keresztapa sorozata is. Végvári annak a színész generációnak a tagja akik világszínvonalra emelték a magyar szinkront . Egyes kutatások szerint azzal, hogy ilyen kiváló szinkront hozott létre a magyar színész társadalom visszavetette a nyelvtanulás igényét a diákság körében. Lehet, nem vagyok társadalomtudós de szerintem kevesebbek lennénk néhány szlogennel és művészi játékkal ha ezek nincsenek .
Végvári Tamás nem csak szinkronhangjával alkotott nagyot, de talán a legtöbbek emlékezetében szinkronszínészként marad meg. Pedig játszott rengeteg magyar filmben is a Két félidő a Pokolban tól – a Szerencsés Dánielig. Mint egyszerű kultúrafogyasztó rendkívül hiányzik az a profizmus ami a hangjából áradt. Ha kellett érzelmesen suttogott ha kellett démoni hangon szólalt meg. Számomra az egyik ha nem a leghitelesebb előadóművész volt. Innetől a száraz adatok a wikipediáról.
Végvári Tamás (Budapest, 1937. május 20. – Budapest, 2010. május 16.) Jászai Mari-díjasmagyar színművész, érdemes és kiváló művész. Több vidéki és fővárosi teátrumhoz kötötte szerződés, 1982-ben a budapesti Katona József Színház egyik alapító tagja volt.
A főiskolát 1962-ben végezte el. Első szerződése a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte. 1964-ben a Veszprémi Petőfi Színházhoz, 1969-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1971-től egy évtizedet a Thália Színházban töltött. 1981-ben a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott. 1982-ben több társát követve a Budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1996-tól szabadúszó, 2004-ben csatlakozott a Madách Kamara a későbbi Örkény István Színház társulatához.
Drámai hősök mellett karakterszerepeket is alakított. A Galócza című darab címszerepében karikírozó képességeit is bizonyíthatta. A rövidlátó, csetlő-botló gengszter szerepében – ritka lehetőségei egyikeként – a közönséget önfeledt nevetésre késztette.
Utolsó szerepe Örkény István Macskajáték című darabjának öregedő pozőrje volt.
Tekintélyes a film- és tévészerepeinek száma.
Sokat foglalkoztatott szinkronszínész volt, több mint kétszáz filmet szinkronizált. Magyar hangot kölcsönzött többek között Al Pacinónak 29; Ben Kingsley-nek 13; Harrison Fordnak és Robert De Nirónak nyolc alkalommal, valamint David Attenborough-nak több ismeretterjesztő filmsorozatban.
A legszebben beszélő magyar színészek egyike. Ennek megfelelően hangja ismerősként cseng a rádióhallgatók fülében, számos felvétele megtalálható a hangarchívumban. Ottlik Géza Hajnali háztetők című regényének rádióváltozatában a főszerepet játszotta. Tapasztalatainak átadására is volt lehetősége; beszédművészetet tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.
Közéleti szerepvállalása is jelentős. 1993 és 1996 között ügyvivője a Magyar Színészkamarának; vezető szerepet vállalt a Magyar Színész-kamarai Egyesületben és a Magyar Színházi Társaságnál is.
2010. május 16-án hunyt el, négy nappal 73. születésnapja előtt.
Felesége Győry Franciska színésznő volt. Lányaik: Borbála és Eszter.
