Akiért ma a harang szól – Kiss Ernő altábornagy Aradi Vértanú
Eleméri és ittebei Kiss Ernő (Temesvár, 1799. június 13. – Arad, 1849. október 6.) honvéd altábornagy, az aradi vértanúk egyike.
Egy gazdag, örmény származású nemesi családban született. Nagyapja, Kiss Izsák, Erdélyben a szász tizedek visszaszerzésével a kincstárnak hasznos szolgálatokat nyújtott, és ennek eredményeként 1782-ben két uradalmat kapott a családja számára Torontál megyében. Az uradalmakat azonban csak halála után, 1807-ben kapta meg a család.
Kiss Ernő édesapja, Kiss Ágoston, eleméri és ittebei volt, míg édesanyja Bogdanovics Anna. Édesanyja korán özvegységre jutott, és később Leuven Ernő tábornokhoz ment feleségül.
Kiss Ernőnek két testvére volt: Gergely, aki fiatalon, 1815-ben elhunyt, és Mária, aki Pejachevich István felesége lett.
Katolikus nemesként született és katonai pályafutását a bécsi Theresianum elvégzése után kezdte. 1818-ban belépett a császári hadseregbe, ahol egy dzsidásezredben szolgált. 1845-ben kinevezték a 2. (Hannover) huszárezred parancsnokává. A későbbi aradi vértanúk, Nagysándor József és Vécsey Károly is az ő parancsnoksága alatt szolgáltak. 1848 tavaszán ezredével Nagykikindán állomásozott, és részt vett a szerb felkelők elleni harcokban. Sikerrel vezette az első jelentős délvidéki győzelmet, a perlaszi szerb tábor elfoglalását szeptember 2-án.
A pákozdi csata előtt Batthyány Lajos miniszterelnök Kiss Ernőt szándékozta megbízni a magyar fősereg vezetésével, azonban végül nem került sor a kinevezésére, mert Móga János vállalta a harcot a horvátok ellen a sukorói haditanács ülésén. Kiss Ernő így csak megfigyelőként vett részt a csatában, majd részt vett abban a küldöttségben, amely fegyverszünetet kötött Jellasicscal. Október 12-én, a magyar honvédseregben elsőként nevezték ki honvéd vezérőrnaggyá, és átvette a bánsági hadtest parancsnokságát.
December 12-én ismét elsőként nevezték ki honvéd altábornaggyá, de az 1849. január 2-ai pancsovai csata után lemondott, és január 9-én átadta a hadtest parancsnokságát Damjanich Jánosnak. Debrecenben az Országos Főhadparancsnokság vezetőjévé nevezték ki. Március 9-én a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályával tüntették ki. A szabadságharc végén, a világosi fegyverletétellel, orosz cári és később osztrák császári fogságba került.
Kiss Ernő halálos ítélete először kötél általi halálra szólt, de azt később golyó általi halálra módosították, mivel nem vezényelt császári csapatok ellen. Ugyanezzel az indokkal Schweidel József is “kegyelmet” kapott. A végrehajtás során az első lövés a vállába talált, ezután Kiss Ernő újra tüzet adott a tanácstalan kivégzőosztagnak. Ezután a halálos ítéletet közvetlen közelről hajtották végre. Ő volt a harmadik az aradi kivégzett csoportjában.
A kivégzést követően tisztiszolgája temette ki és álnéven eltemette Kiss Ernőt az aradi temetőben. Később, 16 évig nyugodott Katalinfalván, majd családi kriptájába vitték át. Jelenleg az eleméri katolikus templomban nyugszik.