Akiért ma a harang szól – Kozák András
A minap a Linda című sorozatot néztük barátaimmal, régi kaszkadőrszerepeket kerestünk, de nem jutottunk sokra mert beleakadtunk abba a részbe ahol Kozák András játszott egy gyermekét nem felvállaló apát. Rég láttam hallottam Kozák Andrást, és persze vannak sokkal komolyabb szerepei is, de itt is kitűnt nyugodt felkészölt játéka. Minden komolyan vett talán túl komolyan is, sok energiát fektetett mindenbe, mert tudta honnan jött és ennek köszönhette karrierjét. Hiányoznak sajnos az ilyen karakterek a mai színművészet palettájáról.
Kozák András (Vencsellő, 1943. február 23. – Budapest, 2005. február 24.) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész, művészeti vezető, érdemes- és kiváló művész. Drahota Andrea Jászai Mari-díjas színművész férje és Madaras József apósa volt.
A II. világháború alatt, 1943 februárjában született a Tisza menti tanyavilágban. Már felnőttként mesélte azt is, hogy Budapesten, a főiskola alatt a Ferencvárosnak drukkolt, olyannyira, hogy sűrűn kiment megnézni a zöld-fehéreket, főleg Albert Flórián és Varga Zoltán miatt. Jól focizott, gyors volt, ám a színészválogatottban csak egyszer szerepelt, igaz akkor két gólt lőtt. Többé nem ment, mert úgy érezte, a Színész-Újságíró rangadók (SZÚR) nem a labdarúgásról szóltak, ő pedig nem csak a színészetet, a focit is véresen komolyan vette. Meg az egész életet.
Heten voltak testvérek és a szüleik mindent megtettek, hogy kenyérhez juttassák a gyerekeket. Később aztán Nyíregyházára került gimnáziumba, ez időtájt látott először színházi előadást, amely megbabonázta. Ennek ellenére még ekkor sem merült fel benne a színészet, építészmérnök szeretett volna lenni, ám az egyik testvére biztatására mégiscsak beadta a jelentkezését a színművészeti főiskolára. Azonnal felvették. Mert látták, hogy intellektuális, s magával hozta a tanyavilágból a tisztaságot, mellette pedig igazi őstehetség. Aztán egy sorsfordító találkozás következett. Még a főiskolára járt, amikor az egyik gyakorlati órára benézett Jancsó Miklós, a híres rendező. Ült, figyelt, hazament, majd másnap üzent a fiatal Kozák Andrásnak, aki számtalan Jancsó-filmnek lett a főszereplője és az egész ország megismerte a nevét.
A főiskola alatt, pontosabban a Sodrásban című film forgatásakor lett szerelmes a szép főiskolás színésznő-jelöltbe, Drahota Andreába. A vízi balesetről szóló film amúgy komoly lelki tusa elé állította Kozák Andrást, hiszen néhány héttel a forgatás előtt a való életben majdnem a Tiszába fulladt, órákig feküdt eszméletlenül, miután kihúzták a vízből, a forgatás alatt pedig ismét be kellett merészkednie a folyóba. Még a főiskola ideje alatt megházasodtak Drahota Andreával, majd nem sokkal később megszületett a kislányuk, Ágnes. Ekkor már Szolnokon dolgozott a színészházaspár. Elhalmozták őket filmszerepekkel is, Drahota például ott lehetett a legendás kelet-német indiános filmben, a Vadölőben, ahol Gojko Mitic partnere volt.
Később a házaspár a Thália Színházhoz szerződött és évtizedeken át hűségesek voltak a teátrumhoz. Kozák András rengeteget játszott, nem egy olyan esztendő akadt, amikor több mint 250 este lépett színpadra. A közönség imádta, az újságírók viszont tartottak tőle, mert nem szeretett nyilatkozni. A szerepformálásról örömmel beszélt, a magánéletéről viszont annál kevesebbet. Nem bratyizott, vicceket sem mesélt társaságban, ellenben a komoly, értelmes beszélgetésekre mindig vevő volt.
A házaspárnak Ágnes után született egy fiúk is, Dénes. Ágnes színművészetit végzett, aztán elismert újságíró lett belőle és a felesége annak a Madaras Józsefnek, akivel Kozák számtalanszor szerepelt a Jancsó-filmekben. Dénes viszont az informatikát választotta hivatásul.
A rendszerváltás után, 1991-ben Kozák András nagy törésként élte meg, hogy a Tháliából elüldözték Kazimir Károlyt, a legendás rendezőt, s ő sem maradt, a feleségével együtt ismét Szolnokra szerződtek, majd a Nemzeti Színházhoz. A politikai azonban itt is belerontott az életükbe, miután elvették a Nemzeti Színház nevét, ott sem maradt, hanem Székesfehérvárra szerződött, ahol rendezett is. Nem tetszett neki az sem, hogy a kilencvenes években a tévékben megjelentek a szappanoperák és a bárgyú show-műsorok. „Mintha tilos volna értéket, tehetséget bemutatni. Az egészet a pénz mozgatja. A fiatal színészek kénytelenek rangon aluli feladatokat vállalni. De én látom a szemükben a szégyent!” – mondta a jelenséggel kapcsolatban. Arra is kitért, hogy ő addig szerepelt a Kisváros című sorozatban még a kilencvenes években, ameddig belátta, hogy egyre csak silányul, akkor kiszállt belőle.
Aztán megbetegedett. A családtagok, a barátok tudták, hogy nagy a baj. Hosszú ideig küzdött, harcolt a betegséggel, ám 2005-ben, a 62. születésnapja után egy nappal örökre elaludt az egyik leghitelesebb magyar színész volt.
Nyugodj békében, Kozák András!
forrás és teljes cikk ujsagmúzeum
