Akiért ma a harang szól – Macskássy Izolda
Lassan két éve nincs már köztünk a Marosvásárhelyen született képzőművésznő, aki önmeghatározása szerint népinemzeti, székely-magyar asszony. Lakása és műterme tele volt tükrökkel. Azt mondta, szeret szembenézni önmagával.
Borítóképen: Macskássy Izolda önéletrajzi könyve
Talán éppen a szembenézés okán írta meg önéletírását, ami borítóképünkön is látható. Bár a művésznőnek több könyve is megjelent, nem az írás volt az ő műfaja, sokkal inkább képzőművész volt.
Selyemre festett alkotásai és selyemkollázs képei mind Magyarországon, mind külföldön népszerűek. Gyakori hazai kiállításai mellett a világ majd minden kontinensére meghívták alkotásaival. Rendszeresen állított ki Ausztriában, Németországban pedig állandó tárlata van.
Hogyan jutott ilyen messzire, honnan jött, mi kellett ahhoz, hogy mindezt elérje? Élettörténete nem mindennapi, ahogy művészete sem, munkáin pedig visszaköszön múltja, családja, sőt a magyarság története. Híres korondi család tagja. Minden bizonnyal innen jött kézművesség iránti vonzalom, de hatalmas szerepe volt ebben Kicsi Berta nagyanyja és Kovács Izabella édesanyjának is, akiktől a szépségeket örökölte hitben, gondolkodásban, ruhákban.
Kézikönyv című kötetében emléket állított szüleinek, de ez a mű egyszerre szakácskönyv és illemtan, mi több, divatalbum is, hiszen a receptek és a tudni illik, hogy mi illik-leírások mellett ott vannak az író-festő gyönyörű modellrajzai is. Ezekkel azt igyekszik bemutatni, hogyan festenek e régi szép ruhák a mai öltözködésben.
Édesanyja igazi sportlady volt, hiszen élvonalbeli sportoló volt: vívott, lovagolt, teniszezett, úszott, és a téli sportokban is kiválónak bizonyult! Édesapja, Macskássy Miklós magyar királyi tisztként szolgált.
De vissza a művésznőhöz! Képzőművészeti tanulmányait Erdélyben, majd ösztöndíjjal Ausztriában, Bulgáriában és Lengyelországban végezte. 1961 óta élt Magyarországon. 1968-ban diplomázott. 1971-ben magyar állampolgárságot kapott.
2014-ben teljesen kiégett a lakása, elpusztult mindene, több mint 30 saját alkotása is. Akkoriban az újságok arról írtak, hogy szándékos gyújtogatás történhetett, mondván, hogy románnak titulálták, meg hogy Medgyessy Péternek, és hogy macskái elleni tiltakozó plakátok voltak korábban a lépcsőházban, és volt korábban is egy tűzeset, de akkor azt időben észrevették.
A történet folytatását nem ismerjük – meghagyjuk azt a bulvársajtónak -, de tény ötven év munkája, gyűjtései vesztek el a tűzben. Harmincnál is több saját festmény, ikonkép a 17-18.század fordulójáról, századfordulós csillár. Ükanyai, dédanyai ezüstörökségét rostával kellett kiszedni a hamuból – ami egyáltalán maradt…
Nagy lelki megrázkódtatás lehetett… Ahogy az is nagy veszteség, hogy ma már nincs köztünk a Szegeden Pro Urbe-díjjal kitüntetett festő- és grafikusművész.
