Akiért ma a harang szól – Márkus László
Márkus László (Budapest, 1927. június 10. – Budapest, 1985. december 30.) Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész
1927-ben Budapesten született. Édesapja Márkus Endre (1900) magánhivatalnok, egy gazdag budapesti bankárcsalád legifjabb tagja, a Sylvania Fakereskedelmi Részvénytársaság cégvezetője. édesanyja Fleischmann Margit (1902–1993), pozsonyi zsidó kereskedőcsalád gyermeke. A szülők 1926. március 18-án kötöttek házasságot Budapesten. Apai nagyszülei Márkus Ödön és Schwarcenberg Szeréna, anyai nagyszülei Fleischmann Simon és Spiegel Róza voltak.
Pocsékul tanult, mivel az iskola helyett is a mozikban ült, aztán minden idők egyik legjobb színésze lett belőle. Elegáns volt, vidám és drámai szerepekben is elsőrangú, mellette pedig folyékonyan beszélt angolul és szinte hazajárt Londonba, ahová szintén a színjátszás miatt ment.
Sokoldalú, sajátos humorú, rendkívül tehetséges művész volt, a 20. századi magyar színház- és filmművészet kimagasló alakja. Számtalan film- és televíziós szerep, rádiófelvétel őrzi munkáját. 1934 és 1945 tanulmányait különböző intézményekben folytatta. 1945-ben Szegeden Lehotay Árpád magántanítványa volt, ezen év december 21-én állt életében először színpadon: Zilahy Lajos Tizenkettedik óra című darabjában. 1947 és 1951 között és Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt.
1951. november 1-jén lett a debreceni Csokonai Színház tagja. 1957-től haláláig a fővárosi Madách Színházban játszott. Olyan filmekben szerepelt, mint a Meztelen diplomata, A tizedes meg a többiek, a Két félidő a pokolban, a Régi idők focija, vagy Az ötödik pecsét. 1975 őszén jelentkezett a betegsége, melyet tíz éven át méltósággal viselt. 1985-ben a szilveszteri tévéműsor felvételeit követően, öltözőjében hunyt el.
A halála, ha lehet ilyet mondani, igazi színészhez méltó halál volt: leukémiában szenvedett, de halálos betegen is játszani akart, így éppen az öltözőben hunyt el, mindössze 58 évesen, egy tévéműsor próbafelvétele után. Az utolsó pillanatokban mellette volt kitűnő pályatársa, Gálvölgyi János, aki Márkus László halálát látva határozta el, hogy soha többé nem fogja őt parodizálni…
Díjai:
Jászai Mari-díj (1956, 1963, 1972)
Érdemes művész (1976)
Kiváló művész (1980)
Kossuth-díj (1983)
források : wikipedia, ujsagmuzeum, mazsihisz,
