Akiért ma a harang szól – Radics Béla gitárzseni akinek tehetségét börtönbe zárta a kommunista hatalom

Bélát a Párta! Szólt egykor a félig viccesnek szánt kiáltás, de volt aki nagyon is komolyan vette: maga a párt. Radics Bélától pontosabban tehetségétől népszerűségétól rettegett a hatalom, mert pontosan abban a közegben volt népszerű, bálványozott hős akikre a kommunista hatalom épített, a munkás szegényebb rétegekben. Sakk-Matt, Tűzkerék Taurus , mindegy hogy milyen néven milyen felállással de Radiccsal dübörgött a rock and roll. Hendrix, Cream mindegy volt Radics ha kellett foggal tépte a húrt és csalt ki a hangszerből addig nem hallott ritmusokat melódiákat. A társak sem voltak kezdők, Tibusz, Som Lajos és a többiek akik szintén ma is még legendának számítanak álltak mögötte és maguk is csodálták virtuóz játékát.
A hatalom viszont nem nézte jó szemmel és ha már megvenni nem tudta, inkább ellehetetlenítette. Tönkretették még a lehetőséget is elvették tőle, hogy tehetségét kibontakoztassa. Mint a sok hasonló sorsú zseni, ezt nem tudta feldolgozni és ez a tehetetlenség felőrölte, ami önpusztító életmódhoz vezetett. Harminchat év adatott neki és sajnos alig maradt értékelhető felvétel utána. Nekünk akik hallottuk láttuk, játszani örökre megmaradnak a tabáni , ifjúsági parkbeli koncertjeinek emléke. Akik tönkretették elhallgattatták azokra pedig örökre ráég , hogy megfosztották az nagyközönséget egy ilyen korszakos zsenitől és borzasztó károkat okoztak a Magyar zenének és olyan sebeket ejtettek emberi lelkeken amik soha nem gyógyulnak, valakit egyenesen a halálba kergetve.
Radics Béla (Budapest, 1946. február 6. – Budapest, 1982. október 18.) rockzenész, gitáros, énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Gyakran a gitárkirálynak és a magyar Jimi Hendrixnek nevezik.
Angyalföldi munkáscsaládba született, szerény körülmények között nőtt fel, szüleivel egy szoba-konyhás lakásban éltek. Gyerekkorától kezdve rengeteget olvasott, az irodalom mellett a történelem is érdekelte, a háborús történeteket különösen szerette, beceneve, a „Béla kapitány” is innen ered.
Első akusztikus gitárját 1959 őszén kapta, egy tévéműsorban hallotta Bill Haley Rock Around the Clock című számát, ennek hatására döntötte el, hogy megtanul játszani a hangszeren. Tanárhoz nem járt, autodidakta módon, hallás után, a tévéből és a rádióból „vette le” a dalokat, elképesztő szorgalommal és kitartással gyakorolt. Haley mellett Chuck Berry volt a példaképe, de nagy hatást gyakoroltak rá a korszak legendás beatzenekarai, a brit The Shadows, és az amerikai instrumentális gitárcsapat, a The Ventures is.
A szakmunkásképzőben dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a hajógyárba, a katonaságot kamaszkori szívideg-gyulladása következtében úszta meg. Később a Magyar Acélárugyárba került ipari tanulónak, kivételes tehetségére felfigyelve meghívták az üzem bigbandjébe játszani.
Az első sikerek: Atlantis
1964-ben csatlakozott az akkor már ismert és közkedvelt Atlantis együtteshez, amely népszerű angol beatzenekarok – például a The Beatles, a The Animals vagy a The Rolling Stones – számait játszotta. Országszerte sok fellépésük volt, a koncertekből szépen tudtak keresni is, így Radics otthagyhatta a gyári munkát. Virtuóz és egyedi gitárjátéka is nagy szerepet játszott abban, hogy népszerűségük még tovább növekedett, ebben az időben az Illés vagy az Omega sem tudott hozzájuk hasonló tömegeket megmozgatni.
1965 nyarán négyszámos lemezük is megjelent, amely három feldolgozás mellett egy saját szerzeményt is tartalmazott. Radics Béla azonban a maga útját akarta járni, önálló zenekart alapított Atlantis v2 néven, ez a formáció viszont mindössze néhány hónapig, 1966 elejéig létezett. Radics ezt követően visszatért az Atlantisba, majd rövid ideig a Pannónia és a Sankó zenekarokkal lépett fel.
A Sakk-Mattban már a fogaival játszott a gitáron
1968 elején alakította meg következő bandáját, a Sakk-Mattot. Bemutatkozó koncertjüket május 1-jén tartották a Budai Ifjúsági Parkban. A csapat elsöprő sikert aratott, Radics hihetetlen precizitással és egyben érzéssel pengetett, trükkjeitől megőrült a közönség. Időnként gitárját feje fölé tartva játszott, máskor Jimi Hendrix nyomán fogaival tépte a húrokat.
Táboruk folyamatosan nőtt, hírük szájhagyomány útján terjedt, az ország minden tájáról ezrek jártak a fellépéseikre, keddenként az Ifjúsági Parkban, hétvégente törzshelyükön, a Danuvia Művelődési Házban is rendszeresen telt ház előtt zenéltek. A műsoruk részét képező Cream- és Hendrix-számok egy részét ekkortájt már Miklós Tibor magyar szövegével énekelték.Radics Béla a Sakk-Matt zenekar egy 1969-es koncertjénFotó: Fortepan/Péterffy István
Radics visszaemlékezése szerint 1969 olyan volt, mint egy szép álom, az együttes sikert sikerre halmozott, csaknem 30 ezres tömeg előtt játszott a Tabánban, de hiába, a hivatalos kultúrpolitika irányvonalának megfelelően a sajtó, a rádió, a hanglemezgyár nem akart tudomást venni róluk.
Ebben az évben új dobosa lett a csapatnak Váradi „Vadölő” László személyében, az esztendő vége fele pedig énekesként csatlakozott hozzájuk Demjén Ferenc. A csapatban nézeteltérések támadtak a zenei irányvonalat illetően, a feszültségek a hatására december végén a banda feloszlott.
Pusztító Tűzkerék
Radics egy pillanatig sem tétlenkedett, néhány nappal később Váradival és Som Lajossal létrehozta a Tűzkerék nevű formációt, nem sokkal később Demjén is belépett hozzájuk. Az együttes nevét Vadölő akkori barátnője, Wittek Mária javaslatára választották a Cream Wheels of Fire című debütáló albumára utalva.
A koncerteken nem előre kitalált műsort játszottak, hanem rögtönöztek, Béla gitárjátéka magasra állította a mércét, zenésztársai nehezen tudtak vele lépést tartani. A tagság gyakran cserélődött, az alapot továbbra is Jimi Hendrix és a Cream dalai adták, a formációban mások mellett olyan kiváló zenészek fordultak meg, mint Döme Dezső, Tátrai Tibor vagy Póka Egon.
Csúcson a Taurusszal, legendás koncertek
A Tűzkerék 1971 végén feloszlott, ezt követően Radics csatlakozott az 1972-ben megalakult Taurushoz, melyet az első magyar hard rock zenekarként és az egyik első supergroupként tartanak számon.
A banda dobosa a Metróból érkező Brunner Győző, a basszusgitáros a Neotonból átigazoló Som Lajos volt, míg a billentyűs poszton a szintén ex-neotonos Balázs Fecó szerepelt. Május 1-jén a Budai Ifjúsági Parkban léptek színpadra először ezzel a felállással, bemutatkozásuk a magyar rocktörténelem legendás pillanata lett.
A Taurus együttes: Balázs Fecó, Som Lajos, Radics Béla, Brunner Győző (balról jobbra)Fotó: korkep.sk
Ugyanezen év júliusának végén a világhírű Free együttes előzenekaraként két elsöprő sikerű koncertet is adtak a Kisstadionban, a közönség teljesen megőrült, alig akarta leengedni őket a színpadról, de a Free-vel Budapestre érkező angol szakújságírók is padlót fogtak a bandától, különösen Radics nyűgözte le őket. Eksztázisba kerülve fogaival játszott a gitáron, a húrok elvágták a száját, ahonnan ömleni kezdett a vér, a derék zsurnaliszták meg azt hitték, pusztán showelemről van szó, másnapi tudósításaikban szuperlatívuszokban írtak a zseniális gitárosról, aki a hatás fokozása érdekében vérkapszulára harapva adja elő elképesztő produkcióját.
A szocialista hatalom megrémült a zseni népszerűségétől
Ekkorra Radicsnak az évek során óriási kultusza alakult ki, koncertjeik előtt, után és közben rendszeresen a „Bélát a pártba, a Taurust a kormányba” jelszavakat skandálta a tömeg.
A szocialista kultúrpolitika irányítóit megrémítette a gitárzseni hihetetlen népszerűsége: a Kádár-korszak rettegett popcézárja, Erdős Péter kerek-perec kijelentette, hogy amíg ő él, Radics Bélának nem jelenhet meg nagylemeze. Sajnos tartotta is a szavát, mindössze két kislemezük látott napvilágot, az egyiken Radics legismertebb szerzeményével, a Zöld csillaggal.
A pártállami vezetés besúgókkal is figyeltette a rebellisnek bélyegzett zenészt, sőt, tulajdonképpen ők idézték el a Taurus későbbi felbomlását is. A hatalom sugalmazására, annak reményében, hogy így végre kiadják majd a nagylemezüket, Som Lajos helyére bevették a csapatba a Metróból érkező Zoránt.
Radics nem tudott belenyugodni a lépésbe, úgy érezte, hogy körön kívül rekedt a saját együttesében, ráadásul Erdős Péter Koncz Zsuzsa kísérőzenekarává akarta tenni a bandát, amibe a gitáros nem volt hajlandó belemenni. Mindennek tetejébe a lemezmegjelenésből sem lett semmi, pedig egy teljes albumra való anyag készen állt, olyan, azóta klasszikussá vált dalokkal, mint a Lángszívű lány, a Királyi madár, a Megátkozott ember vagy a Bika jegyében.
Az elárult gitárkirály tragédiája
A Taurus 1973-ban megszűnt, a kiábrándult, megcsömörlött Radics Béla visszavonult a nyilvánosság elől, a falra akasztotta legendás bíborszínű Gibsonját. Bár sokáig egy-egy sört is alig ivott, ekkor elkeseredésében a pohár után nyúlt, bánatát az alkoholba fojtotta, amelynek fokozatosan a rabjává vált. Többször is kísérletet tett a visszatérésre, de függősége nem eresztette, így régi sikereit már sosem tudta megközelíteni, zsenialitása csak pillanatokra csillant föl.
Zenélt még az Alligátor együttessel, a Nevadával, 1975-ben újraélesztette a Tűzkereket, 1977-ben pedig a Budai Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten minden reklám nélkül ismét tízezer ember előtt játszhatott. Radics Béla temetése a Megyeri úti temetőben 1982-ben. Szemben Földes László (Hobó) és Deák Bill Gyula.Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
1982 májusában, már nagyon rossz állapotban fellépett a Budai Ifjúsági Parkban, majd október 18-án, alig 36 évesen meghalt. A Megyeri úti temetőben helyezték örök nyugalomra, sírkövének árát rockzenészek gyűjtötték össze.
Sírfelirata így szól: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”
Emlékezete
Barátai és tisztelői 1999-ben emléktársaságot hoztak létre, amelynek célja a zenészzseni emlékének ápolása mellett munkásságának megmentése az utókor számára, folyamatosan kutatják és digitalizálják az ország különböző pontjain fennmaradt felvételeket.
Ő ihlette a P.Box zenekar egyik leghíresebb dalát, A Zöld, a bíbor és a fekete című számot is:https://www.youtube.com/embed/BuXIgL4SNf8
Egykori angyalföldi lakóházán 2000-ben táblát helyeztek el, 2005 októberében Kovács Károly róla készített szobrát is felavatták a XIII. kerületi Gyöngyösi utcában. 2012-ben Csepel önkormányzata posztumusz díszpolgári címmel tüntette ki, 2013-ban egy addig névtelen közterületet neveztek el róla Angyalföldön, a Radics Béla utca közvetlenül határos azzal a lakótömbbel, ahol a zenész élt.
Az elmúlt években CD-n több archív felvétele jelent meg, életéről, munkásságáról három könyvet is kiadtak, sokáig elveszettnek hitt Gibson gitárját 2019-ben a Várkert Bazárban, egy ingyenes koncerten mutatták be.
források wikipedia, magyarhirlap.hu,