Akiért ma a harang szól – Schubert Éva

Sinkovits Imre, ahogy Tót Lajos tűzoltóparancsnokként végigsétál a falun, Kállai Ferenc, ahogy kizavarja a vízből Bástya elvtársat, vagy Ruttkai Éva, aki elmesélte butasága történetét… S persze Törőcsik Mari, aki kölyökként is imádnivaló volt az épülő dunaújvárosi Vasműben. Itt vannak velünk, itt vannak bennünk. Schubert Éva is a felejthetetlenek közé tartozik. S amikor valaki megkérdezte tőle, hogy a régi színészek miért is válhattak legendává, ő tökéletes választ adott: „Attól voltak szerethetők, azért lettek korszakos egyéniségek, mert van, vagy volt egy olyan kisugárzásuk, hogy csak rájuk és valóban csak rájuk lehetett figyelni, akár a színpadon, akár a filmvásznon…” ujsagmuzeum.hu

Schubert Éva (Budapest, 1931. január 19. – Budapest, 2017. július 11.) Kossuth-díjas magyar színésznő, rendező, színészpedagógus, érdemes művész.

Schubert József Károly és Szuper Erzsébet gyermekeként született. Egyik dédapjának bátyja, a kiskunhalasi Szuper Károly (1821–1892) színész, igazgató volt, aki még vándorszínész korában Petőfi Sándorral lépett fel. Távoli rokona volt Kölcsey Ferenc (1790–1838). 10 éves korában édesapja elhagyta a családját. Öccse, Zoltán Down-szindrómával született.

Schubert Éva kényszerből lett színész, mivel nem vették fel az egyetemre, arra hivatkozva, hogy apácáknál (angolkisasszonyok) nevelkedett. 1949-ben kitüntetéses érettségije ellenére nem tanulhatott tovább. Gyors- és gépírást tanult, majd gépírónőként helyezkedett el. Felvételizett esti tagozatra a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1955-ben szerzett diplomát.

A Magyar Néphadsereg Színházához szerződött. 1956–57-ben a József Attila Színház tagja. Mivel szimpatizált az 1956-os forradalommal, büntetésből áthelyezték másik színházba.

1957–58-ban a Vidám Színpad, 1958-tól 1978-ig a Vígszínház tagja volt.

1978-tól újból a Vidám Színpad művésznője volt 1988-ig.

Az egyik legintelligensebb magyar színésznőnek tartották, de mivel Aczél György nyíltan nem kedvelte művészetét, nem alakíthatott nagyobb főszerepeket. Több idegen nyelven is tudott: németül, angolul, franciául és latinul.

1988-tól a Játékszínhez szerződött, 2004–2005-ben pedig a soproni Petőfi Színháznál játszott. Vendégszerepelt többek között a Karinthy Színházban, a Budaörsi Játékszínben, az IBS Színpadon és a székesfehérvári Vörösmarty Színházban is.

1995–1999 között a berlini Theater des Ostens vendégművésze.

Több alkalommal rendezett. Adjunktus volt a Zeneművészeti Főiskolán, és a Gór Nagy Mária Színitanoda tanára is volt.

Utolsó bemutatója 2006-ban az IBS Színpadon Örkény István: Macskajáték című darabja volt, ahol Gizát játszotta.

2011-ben csontritkulása miatt kerekesszékbe kényszerült, több műtéten is átesett. Hosszan tartó súlyos betegség után 2017. július 11-én hunyt el 86 éves korában. Budapest és az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

2017. július 27-én búcsúztatták római katolikus vallás szertartása szerint a budapesti Farkasréti temetőben. A temetésén részt vett többek között Verebes István, Lőte Attila, Pásztor Erzsi, Mécs Károly, Gyurkovics Zsuzsa, Pindroch Csaba, Pregitzer Fruzsina, Zsurzs Kati

források wikipedia ujsagmuzeum, Arcanum