Akiért ma a harang szól: Záray Márta
Záray Márta (Tatabánya, 1926. augusztus 28. – Budapest, 2001. március 31.) kétszeres EMeRTon-díjas magyar énekesnő. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt, akárcsak férje, Vámosi János.
Borítóképen: Záray Márta
A történet egy bányászcsaládban kezdődött Bánhidán, 1926-ban. Egy kislány született, aki az ördögfióka két testvére mellett nőtt fel. A család nevelte, és bár neveletlennek tartották, nagy erő és temperamentum lakozott benne, talán mert szinte csak fiú barátai voltak. Az édesapja főaknász, az édesanyja háztartásbeli volt. A kislány ahogy nőtt, mindig azt emlegette, hogy színésznő lesz, majd beiratkozott az országos színészegyesület iskolájába, ahol oklevelet kapott. Győrbe hívták a helyi színházba, de nem akart odamenni, inkább Budapestre költözött, mert énekeső akart lenni erről szóltak az álmai.
A történet azonban máshol is kezdődhetett volna, például Bicskén, 1925-ben, amikor a sváb Wéber János üvegcsiszoló mester fia született. Az apja velencei tükröt készített, míg a fia dalolt és apja mesterségét tanulta. Elvégezte a gépipari technikumot, majd elhelyezkedett a Ganz-MÁVAG-ban, de mindig énekelt, mert azt mondták róla, hogy ő a legbársonyosabb hangú munkás a világon.
A két történet 1950-ben találkozott az Emke nevű szórakozóhelyen, ahol Vámosi János (akit akkor már nem Wébernek, hanem Vámosinak hívtak) fellépett énekesként. Záray Márta, a bányászcsalád szépséges nővére, akkor kezdett énekelni és látta meg Vámosit, aki szőke, kék szemű, búgóhangú hercegnek tűnt számára. Kezdetben csak kollégák voltak, de aztán szerelmesek lettek és három év múltán összeházasodtak.
Az Erzsike nevű viceházmester gondoskodott róluk, ha kellett főzött, ha a helyzet úgy hozta, mosott rájuk. Az énekeseknek sok sikeres fellépésük volt Magyarországon és külföldön is, és rengeteg pénzt kerestek. 1960-ban vásároltak telket a Rózsadombon, majd később megépítették a híres Orsó utcai villájukat. Azonban nem voltak teljesen boldogok, mert szerettek volna gyereket, de a sors ezt nem adta meg nekik.
Végül 1979-ben fogadtak örökbe egy kislányt, Marit, akit aztán sajátjukként neveltek, szerettek. Az énekespárt sokan rajongták, kivéve Aczél Györgyöt, aki a könnyűzenét nem szerette. Az énekespár külföldre akart menni, de Aczél nem engedte, így Záray Márta írt neki egy levelet, amelyben megemlítette, hogy tudja, hogy Aczél nem szereti a könnyű műfajt. Az énekespár sokáig külön-külön lépett csak fel, de később a rádiós Szepesi György segítségével már együtt énekeltek, és az ország lakóinak nagy örömére váltak az egyik legnépszerűbb énekespárrá Magyarországon.
Nevük összeforrt így szinte nem lehet rólunk külön külön megemlékezni. Az dalaik ezt megelőző politikai rendszer álompárja voltak de de dalaik talán felülemelkedhetnek mindenen. Emlékezzünk rájuk jó szívvel.
wikipedia ujsagmuzeum
