Akiért ma a harang szól – Zsiborás Gábor

Ritka az ha valaki kifut a Fradi Tábor elé és az ellenfél mezében van mégis óriási ováció és ünneplés fogadja. Zsiborás Gábornak ez is megadatott. A csupaszív kapuslegenda minden a Fradi és a családja volt. E sorok írója is nagy tisztelettel és szeretettel gondol arra a játékosra aki meghatározta fiatalkorának Fradi imádatát és akinek fiatalon kellett távoznia az életből.
borítókép : Fradi facebook
A Tempo Fradi így emlékezik rá:
Csupa kéz, csupa láb kis fickó volt. Noha nagyon szeretett csatárkodni, nem veszélyeztette sem a válogatott, de még csak a Ferencváros támadóinak helyét sem a csapatban. Egyszer Rózsa Lajos, azt mondta Gábornak.
“Látnád magad Gábor milyen esetlenül nyargalsz a pályán, kérés nélkül a kapuba somfordálnál.”
A nyurga kölyök megfogadta mestere tanácsát és beállt a kapuba. Az ifiknél, Vincze Géza kezei alatt már nem ellenkezett, őrizte a kalitkát.
1975 decemberében, a Csepel elleni Téli Kupa mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban, majd csaknem két esztendőt kellett várni arra, hogy az első bajnoki mérkőzésre is beverekedje magát a legjobbak közé. Aztán 1977. szeptember 3-án eljött a „nagy nap”. Nem is akármilyen mérkőzésen, rangadón bízták rá először az NB I-es kapu őrzését. Szerencsés volt a kezdet, még annak ellenére is, hogy Honvéd éppen a bemutatkozó kapus találatával szépített: Kozma lövése után a labda a kapufára pattant, onnan Zsiborás hátára, majd a hálóba. A bemutatkozás végül sikerült a piros-fehérek ellen, 2:1-re nyert az FTC.
– Tízen nyugtattak, százan biztattak, mégis én voltam a legsápadtabb a 22 játékos közül, de a nagy drukk az első sikeres közbeavatkozás után elpárolgott.
’77 őszén további öt alkalommal lépett pályára. Ekkor Hajdú került vissza a kapuba, de 1978 áprilisától már övé lett az egyes mez.
– Azok közé a játékosok közé tartozom, akik nehezen lendülnek bele, akiknek nagyon sok munkára van szükségük ahhoz, hogy formába lendüljenek. Én nem vagyok az a kifejezetten mozgásügyes ember, nekem kétszer annyit kell végeznem, mint a született zseniknek, tehát ehhez kell tartani magam. Erre kell gondolnom akkor is, ha már fáj minden porcikám, annyiszor odavágtam magam a földhöz, ha legszívesebben ott maradnék a füvön elfeküdve, kinyújtózva, hogy egy picit pihenjek. Valamit, valamiért.
Zsiborás Gábor az 1979/80-as bajnokságban mutatott kiemelkedő teljesítményéért kapta meg először a Toldi vándordíjat. Súlyos sérülése miatt az 1980/81-es bajnokcsapatban csak egyszer tudott védeni (Kakas László kitűnően “pótolta” Zsigát, válogatott is lett.).
Miután felépült már nem lehetett kiszorítani a kapuból. 1982 szeptemberétől hat éven át az ő nevével kezdődött a Ferencváros összeállítása. Az 1983/84 és az 1985/86-os idényekben az összes bajnokin pályára lépett és az utóbbi szezonban ismét a csapat legjobb játékosának bizonyult.
A szöuli előolimpián súlyos sérülést szenvedett és újra megismétlődött a korábbi eset: a helyettes kitűnően őrizte a Ferencváros kapuját. Zsiga játszani akart, így 1988-ban az MTK-ba igazolt.
1993 őszén tragikus esemény érte. A válogatott egyik edzésén, az Üllői úton rosszul lett és többé már nem nyerte vissza az emlékezetét. 36 évesen hunyt el a négyszeres válogatott portás.