Akik nélkül ma nem ugyanaz lenne az autóipar: Csonka János és Bánki Donát
Az autók motorja esetében a kezdetek kezdetél a mai napig igen nagy jelentőséggel bír a befecskendezés. Ma már sokféle elektronikus szabályozású rendszer van forgalomban, de ezek is mind-mind visszavezethetők egyetlen egy magyar találmányhoz, ami nem más, mint a porlasztó. És ha már volt porlasztó, elkészült – igaz később – az első magyar autó is!
Borítóképen: Csonka János a maga szerkesztette gépkocsin, 1910-ben
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a találmányok nem csak úgy kipattannak azon kevesek agyából, akiket az élet az alkotás képességével áldott meg, ahhoz, hogy eljussanak korszakalkotó alkotásaikhoz, nyilván sok-sok tudás, tapasztalat, kitartás és persze sokszor szerencse is kell.
Csonka János 1852. január 22-én szülelett, apja a messze földön híres malomépítő mester Tsonka Vince volt. Gondoljunk csak bele; a magyar autózás egyik atyja épp csak pár évvel a Szabadságharc után született, amikor még szó nem volt autóról!
A családi hagyományban keresendő az az első tényező, ami végül a világhírnévig vitte: a vasművesség nemzedékről-nemzedékre szállt és Csonka János már gyermekéveiben különös vonzalommal szerette a gépeket. Fiatal korának minden idejét arra használta, hogy művelje magát és mindenütt, ahol csak járt, igyekezett szaktudását bővíteni.
Ebben az időben a precíziós gépgyártás, különösen a varrógépgyártás tanulmányozására fordított nagy figyelmet!
Ez a második olyan pont, ami a későbbi sikerekhez vezetett, ugyanis a motorgyártás is nagy precizitást igénylő feladat, talán mondani sem kell. Érdekes, hogy viszonylag későn, 1877-ben, 25 éves korában lépett a Műegyetem szolgálatába, ahol eleinte gyarapíthatta tudását, majd pedig – mint gyakorlati oktató – a műegyetemi ifjúság ismereteit tágíthatta.
A tanműhely vezetőjeként a műegyetemi hallgatók gyakorlati oktatásán kívül a különböző tanszékeken meginduló anyagvizsgálati kutatások céljaira számtalan készüléket szerkesztett és készített el!
Harmadik pontként tudjuk azonosítani ezt a tevékenységet, ugyanis a készülékek nagy részét még az ’50-es, ’60-as években is használták, így elmondható, hogy Csonka János egészen elképesztően jó érzékkel, és nagy precizitással volt képes alkotni már akkor is. Volt azonban egy nagy probléma: az akkori tanműhely gépei erőforrás híján lábhajtásra, csekély részük pedig a vízvezetéki hálózatra kapcsolt, az előbbinél előnyösebb hidromotor-hajtásra voltak berendezve…
Ezen a kezdetleges állapoton akart Csonka János segíteni, mikor 1882-ben megszerkesztette önálló elgondolású gázmotorját.
Ez immár a negyedik pont, és már közvetlenül kapcsolódik a porlasztó feltalálásához, ugyanis Csonka János gázmotorokkal végzett kísérletei felkeltették az akkor még műegyetemi hallgató — később világhírű műegyetemi tanár — Bánki Donát figyelmét, aki munkatársul csatlakozott hozzá.
Csonka János ebben az időben került kapcsolatba a Ganz-gyárral, melynek megbízásából külföldön gyártott, de használhatatlannak bizonyult (!!!) gázmotorokat kellett átszerkesztenie.
Figyelem, ez is egy nagyon fontos tényező, hiszen a Ganz Csonka tevékenységének köszönhetően fejlődhetett a világ vezető motorgyárói egyikévé:
De mi most az autónál, az autóiparnál maradunk, még a fent becsatolt cikkben azonban az igen sikeres Ganz motorgyártás története is megismerhető. A gyár kötelékébe, tartozó Bánki Donát itt is segítségére volt a robbanómotorok fejlesztésére fordított munkájában. Az általuk szerkesztett motorokkal úgyszólván teljesen önálló utakon haladtak:
Függetlenítették magukat a külföldi gyárak szerkezeti megoldásaitól, amelyek még soktekintetben a gőzgépektől örökölt formákkal küszködtek.
Megelőzték a német Otto-t is, aki csak 1890 táján tért át a szelepek alkalmazására! A Bánki és Csonka által szerkesztett motorok már régen zárt forgattyúházzal készültek, amikor Otto még 1893-ban is a kettőshatású gőzgépeknél szokásos nyitott forgattyúházat alkalmazta!
A formájában és gazdaságosságában korát két évtizeddel megelőző Bánki — Csonka-félemotor 1893-ban véglegesalakot öltött.
Ez a motor ugyan még petróleumműködésvolt, miután nem ismerték eléggé a benzin tulajdonságait, féltek annak túlságos robbanóerejétől. Ebben az időben a motor az égéshez szükséges levegőt az üzemanyagtartályon keresztül szívta és az ilyen módon elgázosított petróleum alkotta a robbanókeveréket.
Ma már ismert tény, hogy kétévi szakadatlan munka és kísérletezés után az üzemanyag adagolásának helyes megoldását egy szerencsés véletlen adta a kezükbe, mellyel Daimlert és Maybachot megelőzve, állandó nívójú karburátort alkalmaztak.
1893. február 11-én jelentették be szabadalmukat, amelynek elvén alapulnak még ma is a robbanómotorokon alkalmazott porlasztók.
Csonka János kitartó munkával egy általa csőgyújtónak nevezett szerkezetet dolgozott ki, mely már lehetővé tette, hogy a motor táplálására petróleum helyett, a robbanás veszélyének kiküszöbölésével, benzint használhasson.
Az előbbivel kapcsolatos számtalan kísérlet alapján dolgozták ki a gázmotorok elméletét, mely kitért a gyújtás és a kompresszió, majd a hengerfejkiképzés problémáinak tárgyalására.
Csonka János azonban nemcsak mint feltaláló szerzett hervadhatatlan érdemeket, hanem ő tervezte az első autót Magyarországon. Csonka Jánoselső autója teljesen kiforrott szerkezetű volt. A kocsi 250.000 km lefutása után – 22 éves szolgálat elteltével – az 1927-ben rendezett történelmi autókiállításon is üzemben volt, megbízhatóságával általános elismerést aratott.
A kocsikat önálló tervei szerint, külföldtől függetlenül készítette s azoknak úgyszólván minden alkatrészét a Műegyetem egyszerű felszerelésű gépműhelyébensaját maga állította elő.
Hát eddig a történet, ami azt bizonyítja, hogy tehetséggel és szorgalommal bizony meg lehet törni a konvenciókat, újat lehet alkotni, és még azokat is meg lehet előzni, akiknek „pénz és paripa” szinte korlátlanul rendelkezésükre áll!
