Akikért ma a harang szól: a perecesi bányaomlás áldozatai
Ma Miskolc része, soha nem volt önálló település, Diósgyőrhöz tartozott – illetve a Vasgyárhoz – Nagy-Miskolc kialakulása előtt. Bányászatáról és a Fradi-veréséről híres, ahol a világháborút követően egy súlyos baleset történt. Egy alagútban, méghozzá abban a Granzenstein-alagútban, amely építése idején Európában a második, a világon pedig a harmadik leghosszabb volt.
Borítóképen: Bánya-bejárat
1947. május 2-án, 22:50-kor történt a borzalmas baleset. A bányászok a Baross-aknáról tartottak Pereces felé műszakjuk végeztével, amikor a 22 kocsiból álló szerelvény – ebből 9 volt személykocsi – egyik teherkocsija „nyomkarimatörés” miatt kisiklott, és az alagút táróíveit kiszakította. Ekkor nagy mennyiségű homok zúdult az utolsó teher- és az első személykocsira. Az érintett kocsiban 12 bányász utazott, akik közül mindössze hármat sikerült élve kimenteni, illetve kiásni. A többiek nagyrészt fulladásos halált szenvedtek.
Körülbelül 100 munkás utazott a vonat kocsijaiban, el lehet képzelni, mekkora pánik lett úrrá a településen. Síró és jajveszékelő asszonyok és gyermekek várták haza szerettüket az alagútnál.
A nagy pártvezetők is azonnal a helyszínre érkeztek. Szkladán Ágoston, a megyei MKP titkára, Mihala Gyula, Miskolc párttitkára, Kardos István, a párt propagandistája, Nemes Júlia nemzetgyűlési képviselő és még sokan mások.
- Köves József, 42 éves vájár – 29 éve dolgozott bányászként –, 4 árva maradt utána
- Moócz Károly, 58 éves aknász – 40 éve dolgozott itt –, 8 gyermeke volt
- Sallay (Sátán) Ernő, 48 éves lőmester – 33 éve dolgozott Perecesen –, 4 árvája maradt
- Domonkos Zoltán, 34 éves csillés, 1 gyermek apja volt
- Kalafusz Sándor, 23 éves csillés, terhes felesége gyászolta
- Reuter József, 48 éves segédvájár – 29 évet húzott le a föld alatt –, 3 gyermeke volt
- Holli Dezső, gépkezelő
- Visnyai János, csillés
- Kovács Sándor, csillés
A baleset megtörténte után azok a munkások, akiket nem temetett be a homok, a mérgező füst miatt szintén életveszélyben voltak. Ezért menniük kellett a helyszínről vissza, a Baross-akna felé.
A hős bányászok egy csoportja azonnal a többiek segítségére sietett. Visszatért a Baross-aknára, majd az erdőn keresztül ment Perecesre. A mentőosztaggal együtt próbálták kiásni bent rekedt társaikat. A munkájukat siker koronázta, három teljesen elalélt bányászt még élve tudtak kiemelni a szerelvényből.
A három csodával határos módon megmenekült bányász: Kiss Károly, Batta Benjámin és Lellák Lajos. A kihallgatás során azt vallották, hogy mintegy két és fél órát vártak a mentőegységre. A valóságban ez viszont mindösszesen 20-25 percet vett igénybe. Kiss Károly a későbbi, vele készített interjúban is azt állította, hogy megvirradt, mire kimentették őket.
