Akit magyarrá tett hazánk földje – Kühne Ede a magyar mezőgazdaságigép-gyártás megteremtője

Kühne Ede aki a magyar mezőgazdasági gépgyártás úttörője volt, 1839. május 16-án született Hamburgban egy kereskedőcsaládban. Édesapja, a neves acélmű tulajdonosa, a “Guss-stahlfabrik von Mayer und Kühne” egyik alapítója volt, amely a Krupp Művek után Németország második legnagyobb acélműve lett. Kühne ifjú korában Kölnben tanult, de apja pénzügyi nehézségei miatt a tanulmányait megszakította, és egy berlini gépgyárban kezdett dolgozni műszaki rajzolóként. Itt szerzett értékes tapasztalatokat gépszerkesztés és géptervezés terén.

Kühne még fiatalon állásajánlatot kapott Odesszából, de mielőtt oda utazott volna, Magyarországra jött, hogy tovább fejlessze mezőgazdasági gépekkel kapcsolatos ismereteit. A mosoni Pabst és Krauss-féle gépműhelyben kezdett dolgozni, ahol hamarosan a 25 fős munkaerőt foglalkoztató üzem vezetője lett Krauss Frigyes váratlan betegsége miatt. Kühne a következő évek során jelentős fejlesztéseket hajtott végre az üzemben, számos új géptípust fejlesztett ki és gyártott, és számos találmánnyal járult hozzá a magyar ipar fejlődéséhez.

1863-ban, amikor a Pabst és Krauss vállalat megszűnt, Kühne és német barátja, Ludwig Róbert megvásárolták az üzemet. A kezdeti nehézségek ellenére, a csekély forgótőkéjük gyorsan elfogyott a kezdeti berendezésekre és nyersanyagokra, Kühne és társa elhatározták, hogy a kanalas sorvetőgép gyártására összpontosítanak. E döntésük eredményeként az üzem hamarosan jelentős sikereket ért el, és Kühne a magyar mezőgazdasági gépgyártás meghatározó alakjává vált.

Az 1866-os bécsi kiállításon Kühne Ede és vállalkozása nagy sikert aratott az új típusú sorvetőgépekkel, amelyek Kühne saját szabadalmára épültek. Ezzel megerősítve, hogy jó úton haladnak, vállalkozásuk gyorsan növekedni kezdett, és Kühne neve széles körben ismertté vált.

Egy 1865-ben Bécsben kiadott katalógus tanúsága szerint a vállalat széles gyártmányválasztékot kínált, amelyek között ekék, altalajtúrók, vetőekék, rögtörők, dobvetőgépek, kukoricamorzsolók, szecskavágók és más mezőgazdasági eszközök szerepeltek. Ezek a termékek különösen népszerűek voltak a Kisalföldön és a Nyugat-Dunántúlon, ahol a birtokosok körében nagyra értékelték őket. A gyártmányok korabeli elvárásoknak megfelelően sok faanyagot tartalmaztak, és a korábbi vetőgépekkel szemben sokkal könnyebben kezelhetőek voltak.

1868-ban Kühne feleségül vette Winter Annát, egy gazdag mosoni gabonakereskedő és földbirtokos leányát, ami tovább növelte vállalkozása pénzügyi stabilitását. 1869-re Kühne már az üzem egyedüli tulajdonosa lett, aminek köszönhetően jelentős fejlesztéseket és bővítéseket hajtott végre. Új műhelyeket épített és gőzüzemre váltott, valamint 1874-ben megvásárolta a feloszlatott főhercegi mezőgazdasági gépműhely teljes felszerelését, így vállalva a hatalmas uradalom mezőgazdasági gépeinek összes javítási munkáját.

Bár Kühne az 1870-es évektől kezdve sokat betegeskedett, ebben az időszakban vált igazi vállalkozóvá és gyárossá. Gyára hamarosan Magyarországon az első helyre került a mezőgazdasági gépgyártásban. 1879-80-ban egy nagyszabású vas- és fémöntöde is felépült, ahol az öntvények hőkezelésére is lehetőség nyílt, tovább növelve a vállalat gyártási kapacitását és technológiai fejlettségét.

Kühne Ede, a magyar mezőgazdasági gépgyártás úttörője, nemcsak mint vállalkozó, hanem mint műszaki innovátor is kiemelkedő szerepet töltött be. Szakmailag folyamatosan továbbképezte magát, és a legkiválóbb szakembereket alkalmazta a gyárban. Ennek köszönhetően gyártmányainak technikai kivitele és minősége jelentősen javult. 1874-ben kezdték el gyártani a Hungária Drill nevű merítőkorongos sorvetőgépet, ami jelentős előrelépést jelentett a vetés gépesítésében Magyarországon.

A Hungária Drill könnyű és hatékony volt, még a legnehezebb terepen is könnyen használható, ami miatt hamar népszerűvé vált a magyar gazdák körében. A gyár termékei számos elismerést és díjat nyertek európai kiállításokon, különösen a sorvetőgépek voltak sikeresek. 1890-ben a Hungária Drill tízezredik példánya készült el, és bemutatták ennek továbbfejlesztett változatát, a Hungária Balance Drillt.

Kühne személyes kapcsolatot ápolt dolgozóival, és szokatlanul nagylelkű volt velük szemben. Az 1885-ös munkásünnepélyen hűségjutalmakat és pénzjutalmakat adott át, ami akkoriban ritka gesztus volt. Továbbá, születésnapján, amikor a gyár huszonötödik évfordulóját ünnepelték, szintén nagyszabású ünnepséget rendezett munkatársai számára.

Kühne munkásságát a legfelsőbb szinten is elismerték. Több alkalommal kapott kitüntetéseket az uralkodótól, köztük a koronás arany érdemkeresztet 1873-ban, Ferenc József lovagkeresztjét 1878-ban, és végül az 1896-ban a III. osztályú Vaskorona rendjelet. Az ő tevékenysége jelentős hatással volt a magyar mezőgazdasági gépgyártás fejlődésére, hozzájárulva az iparág modernizálásához és a hazai mezőgazdaság fejlődéséhez.

Az új évszázad hajnalán a Kühne-gyár jelentős fejlesztéseken esett át. A gyártelep kibővítésével és modernizálásával az üzem Magyarország egyik vezető mezőgazdasági gépgyártó vállalatává nőtte ki magát. Különösen figyelemre méltó volt az elektromos energia alkalmazása az erőátvitelben, amely az országban elsőként történt meg a Kühne-gyárban. Az öntöde átalakításának tervezésekor Kühne Ede a legújabb külföldi technológiákra volt kíváncsi, ezért fiát, Károlyt, aki gépészmérnök volt, tanulmányútra küldte Németországba és Angliába. Károly a zürichi műszaki egyetemen szerezte diplomáját és az Amerikai Egyesült Államokba is eljutott tanulmányai során. 1895-ben apja cégtársává vált.

A vállalat kiterjedt kereskedelmi és marketingtevékenységet folytatott, amely magába foglalta az ügynöki hálózatot és a lerakatok rendszerét az egész országban. Az ügynökök rendszeresen felkeresték a potenciális vásárlókat, hogy információkat gyűjtsenek a termékek gyakorlati alkalmazásáról és a piaci igényekről.

Kühne Ede nyitott volt a külföldi innovációkra is, több nemzetközi szabadalom hasznosítási jogát szerezte meg. A gyártmányfejlesztés során egyre inkább alkalmaztak teherbíróbb sajtolt és kovácsolt alkatrészeket az öntött darabok helyett. A századfordulóra a gyár éves termelési értéke meghaladta az másfél millió koronát, és szinte minden akkoriban használt mezőgazdasági gép beszerezhető volt a gyártól.

Kühne Ede 1903-ban hunyt el, halála után a vállalat családi részvénytársasággá alakult, amelynek vezetését fiai, Károly és Lóránt vették át. Károly a műszaki, míg Lóránt a gazdasági irányítást látta el. Kühne Ede életműve meghatározó volt a magyar mezőgazdasági gépgyártás fejlődésében, és jelentős örökséget hagyott hátra az iparágban.

arcanum Réz Gyula munkái