Akkor, és most: egykori munkásbérház a panelek árnyékában

A hányattatott sorsú Felten-Quilleaume Kábel, sodrony és sodronykötélgyár Rt. a nagy iparvállalatok közé tartozott a második nagy világégés előtt, főtelepe a Rajna melletti Mühlheim városban volt. A magyarországi vállalat rögtön az 1892-es megalakítása után nagy feltűnért keltett az akkori ólomvezetékeken alkalmazott rostszigetelési eljárásával, ami a sokkal drágább gumiszigetelést váltotta ki akár 3.000 Volt feszültségig.

Borítóképen: Budapest, Fehérvári út 135. szám alatti épület – “normál lakás” eredeti elrendezés

A sikeres vállalat egyre csak fejlődött, és 1913-ban épült fel az új gyár a Lágymányoson, Budafoki út 60. szám alatt. A műhely részére 13.000 négyzetmétert építettek be, az üzemerőt egy 400 lóerős Diesel-motor szolgáltatta egy forgóáram generátorral kapcsolatban. Ma az üzemi épületen a Dunakábel felirat szerepel, nem is véletlenül, de most a cégtörténet ezen részébe nem megyünk bele, elég annyi, hogy a Felten-Quilleaume Kábel, sodrony és sodronykötélgyár Rt. eszközeit a háború során Passauba szállították, majd valamekkora részben visszakerült, a vállalat pedig hivatalosan 1972. január 21.-én szűnt meg.

Minket azonban most nem ez az épület érdekel, hiszen bármilyen komoly jelentősége is van a magyar ipar története szempontjából, a mi kiszemeltünk ezúttal egy lakóépület az innen nem messze lévő Fehérvári úton, ahol 1940-ben a vállalat munkásai számára épített egy bérházat.

Meg kell jegyezni, nem egy grandiózus épület, mai környezetében kissé idegenül is hat, de ahhoz képest, hogy lassan 80 éves, nincs rossz állapotban, és minket leginkább az érdekel, hogy akkoriban miként is gondolkodtak a munkáslakásokról, melyet azoknak építettek, akik valamiért önerőből nem voltak képesek biztosítani lakhatásulat.

Látni kell, hogy akkoriban egészen másképp képzelték el a terület beépítését, hiszen akkor a Fehérvári úttal párhuzamos homlokzatokat terveztek, az épület úttal ellentétes oldalán pedig az akkoriban egyébként általános belsőudvaros kialakítás helyett nyitottra tervezték az épületet.

Nem véletlenül említettük a tájolást, hiszen ennek komoly jelentősége van. A mai panelek a Fehérvári útra merőleges irányba épültek É-D tájolásúak, ami annyit jelent, hogy az északi oldal lakásai – különösen, ha kizárólag csak arra az oldalra néznek – nem éppen világosak. Az viszont tény – és egy kicsit sem elhanyagolandó! -, hogy a Fehérvári út forgalmi zaja kevésbé zavaró a panelek tájolása esetén.

Az épület magába foglal 43 lakást, amelyek a következőképen oszlanak meg:

• 4 darab kétszoba-konyhás lakás személyzeti szoba nélkül, fürdőszobával;
• 19 darab egyszoba-lakókonyhás lakás,
• 16 darab egyszoba-konyhás és
• 4 darab garzonlakás.

Az összes egyszobás lakásokhoz zuhanyfülke készült, tehát ebben a méretben és természetesen költségkeretben gondolkodva a kisebb lakásokba nem fért el egy teljesértékű fürdőszoba. Talán nem árt tisztázni, hogy a lakókonyha egyfajta amerikai konyhát jelent, ami manapság rendszerint úgy néz ki, hogy a konyha nincs leválasztva, hanem egy étkező-nappali részeként egy légtérben kap helyet.

Természetesen a Fehérvári úti lakások esetében ez inkább azt jelentette, hogy a konyhában is volt egy ágy, ahol a család valamely tagja hajtotta álomra a fejét. Szó sem volt tehát szellős-tágas helyiségekről!

De azt sem mondanánk, hogy szűkösebbek voltak, mint a későbbi panelek, hiszen például a többséget jelent egyszoba-lakókonyhás lakások saját számításaink szerint ~49 négyzetméteresek voltak. Az építési hatóság a beépítés kötelező körvonalait, és így a szomszéd telekhatároknál a csatlakozó tömb mélységét előírták:

A tájoláson túl tehát ennek okán állt elő a beépítés módja, amely- mint a helyszínrajzon látható – kiküszöböli a zárt udvart.

Ez fontos volt, mert akkorra már kiderült, hogy a zárt belső udvaros kialakítás – különösen az alsóbb szinteken – hihetetlenül sötét lakásokat eredményez. De voltak még más, akkor talán nem megszokottnak tűnő megoldások is; a függőfolyosós elrendezés megmaradt ugyan, de a kerti szárny alsó földszintjén közvetlen külső bejáróval a ház lakói részére tágas kerékpártároló épült, miután a lakók túlnyomó része kerékpáron jár a munkahelyére, a Budafoki úton lévő gyárba.

Alatta óvóhelyek a lépcsőházból megközelítően, kibúvókkal közvetlenül a kertbe.

Igen, ezek háborús évek voltak, az óvóhelyek létesítése pedig azokban az időkben kötelezettség volt az építőkre és az építtetőkre nézve! Ha már a föld alatt vagyunk; az egész épület alápincézett, melyben minden lakáshoz elkülönített pincerész tartozik, a szenet pedig közvetlenül az utcáról lehetett betölteni a rekeszekbe.

Ebből egyenesen következik, hogy a fűtést egyedi módon szénnel oldották meg az épületben lévő lakásokban.

Kicsik voltak a fürdők, nem is beszélve a zuhanyfülkékről? Igen, ezért a tető-emeletsorban 3 mosókonyhát alakítottak ki pénzbedobós gáz-mosóüstökkel, és 4 szárító-padlást is kialakítottak. De voltak itt már szinte luxusnak számító szolgáltatások is!

A lépcsőház alsó pihenőjéből nyílóan nyilvános telefon-fülkét szereltek be, minden lakásban rádió csatlakozóhely készült, a padlástérben központi jelerősítő berendezéssel!

A gyermekközpontúság jegyében az utcai bejáró mellett gyermekkocsiraktárt alakítottak ki, a kertben pedig játszóteret alakítottak ki.

Érdekes elgondolás volt, hogy a rendelkezésre álló szűk terek ellenére a lakások bejárata nem közvetlenül a lakótérbe nyílt, hanem minden esetben kialakítottak egy minielőszobát vagy inkább szélfogót, amitől azt remélték, hogy a konyhák jobban kifűthetők lesznek. Ez különösen a lakókonyhás kialakítású lakásoknál volt fontos.

Az épületben felhasznált anyagok egyszerűek voltak, de nem igénytelenek; a szobákba hajópadló került, a konyhába fekete-fehér márványmozaiklap-burkolat, a mellékhelyiségekbe egyszínű cement alapú terrazzo burkolat került. A kilincsek és címerek sárgarézből készültek, az ablakokra vászonredőnyök kerültek (a kerti szárny déli ablakain esslingeni redőnyök), a szobákban vaskályhákkal fűthettek, ahogy a konyhai tűzhelyek is fa- illetve széntüzelésűek voltak, de…

Minden konyhába be volt vezetve a gáz és a víz is egy kagylós lefolyóval, és a zuhanyfülkés lakásokban a fülkében is kialakításra került egy kézmosó, de ami még fontosabb, hogy;

A zuhanyokhoz központi melegvíz berendezést alakítottak ki!

Hogy miért volt fontos bemutatni, hogyan alakították ki ezt a munkásbérházat, ami ma a múlt egy emlékeként a panelek közt áll a Fehérvári úton? Mert úgy gondoljuk, hogy a ház maga is érdekes, meg azért is, mert abból, hogy miként alakították ki, melyen szolgáltatásokat nyújtott az épület, arra is következtethetünk, hogy milyen életkörülmények között élhettek az akkori munkások.

Persze tudjuk, hogy közel sem adatott meg mindenkinek ilyen lakhatás, mégis azt gondoljuk, hogy ez az épület jól mutatja, hogy mire törekedtek, hogyan képzelték el az életkörülmények javítását a kor szakemberei.