Alfred Redl, a K.u.K legnagyobb kárt okozó kettős ügynöke: Bukás

Amikor Redl ezredest kinevezték a prágai VIII. hadtest vezérkari főnökévé, és eltávozott a titkosszolgálattól, helyére egyik korábbi beosztottját, Maximilian Ronge őrnagyot nevezték ki, akit korábban maga Redl képezett ki a titkosszolgálati munkára. Ronge erősen ösztönözte a gyanús postai küldemények ellenőrzésének gyakorlatát.

Borítóképen: Alfred Redl, az áruló ezredes – A közbiztonság almanachja, 1914

A sors különös játéka, hogy bukása azzal kezdődött, hogy még magasabb pozícióba került!

Az előző rész:

Alfred Redl, a K.u.K legnagyobb kárt okozó kettős ügynöke: Felemelkedés

Ronge ugyanis – jó tanítványként – egy kicsivel sem volt rosszabb a titkosszolgálati munkában, aminek pedig az egyik alappillére, hogy nincs bizalom, mindenki gyanús, mindenkit meg kell figyelni! Ronge erősen ösztönözte a gyanús postai küldemények ellenőrzésének gyakorlatát.

Így a korábbi főnök, Redl sem maradt ki, már csak azért sem, mert több véletlen esemény is Ronge kezére játszott.

Egy titkosszolgálati ügyben folyó nyomozás során a gyanúsított személy egy taxiban felejtette zsebkésének tokját, melyet a nyomozók megtaláltak, és tulajdonosát Redl ezredessel azonosították. Gyanút fogtak, és figyelni kezdték Redl életvitelét, amelyben egyre több rendellenes részletet fedeztek fel.

A postafigyelők észrevették például, hogy rendszeres üzeneteket kap a kelet-poroszországi Eydtkuhnenből, amely abban az időben a titkos ügynökök által előszeretettel használt határátkelőhely volt az Orosz Birodalom és Németország között.

A település a Lepone (Lepona) folyó partján fekszik, szemben Virballen orosz–litván határvárossal, mai neve: Csernisevszkoje (litvánul: Eitkūnai) az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi területen, Virballen mai neve Virbalis, és Litvánia területén található.

1913 áprilisában a bécsi főpostahivatalba egy postán maradó (poste restante) levél érkezett Berlinből, egy bizonyos „Nikon Nizetas” nevű személynek címezve. A levélért senki sem jelentkezett, ezért az Osztrák Posta visszaküldte azt Berlinbe, a feladónak. Berlinben felnyitották a borítékot, a feladó személyazonosságának megállapítása céljából.

A levélben 6.000 (osztrák–magyar) koronát találtak bankjegyekben (mai értékben kb. 45.000-50.000 eurót), valamint egy párizsi és egy genfi lakáscímet.

Az osztrák és a német titkosszolgálat mindkét címet jól ismerte. Walter Nicolai porosz hírszerző őrnagy hivatalból értesítette osztrák–magyar kollégáját, Maximilian Ronge őrnagyot, a császári és királyi Hadügyminisztérium Hírszerzőszolgálatánál, az Evidenzbureau-n.

Ronge őrnagy – Edmund von Gayernek, az Államrendőrség főnökének segítségével – azonnal megszervezte a bécsi Fleischmarkton lévő főpostára érkező, postán maradó küldemények állandó figyelését. 1913. május 25-én a gyanúsított személy megérkezett a főpostára, felvette a neki küldött leveleket. A nyomozók követték. Összegyűjtötték a kézzel kitöltött feladóvevényeket és átvételi szelvényeket, amelyeket a gyanúsított menet közben széttépett és eldobott.

Ezek alapján minden kétséget kizárva azonosították személyét: Alfred Redl ezredes, aki a bécsi Herrengassén, a Hotel Klomserben lakott.

Ronge őrnagy jelentése alapján Franz Conrad von Hötzendorf gyalogsági tábornok, császári és királyi vezérkari főnök elrendelte Redl azonnali letartóztatását.

Aznap este Redl ezredest szállodai szobájában egy tiszti különítmény kereste fel, Ronge őrnagy vezetésével. Redl, aki maga is hivatásos hírszerző volt, valószínűleg már észlelte, hogy lebukott és nyomozók követik, mert a látogatók öngyilkossági előkészületek közben találták. Szembesítették helyzetével.

Rövid kihallgatás következett. Redl ezredes beismerte kollégájának, Ronge őrnagynak, hogy „1910-ben és 1911-ben idegen államok szolgálatában állt, igen jelentős mértékben”. Tagadta azonban, hogy cinkostársai is lettek volna.

A kihallgatás után a tiszti bizottság visszavonult, hogy „a bűnözőnek megadják azt a lehetőséget, hogy életének gyorsan véget vethessen“.

Mivel Redlnél nem volt lőfegyver, a tisztek egyike egy Browning revolvert adott neki. Ekkor még nem sejtették az ügy teljes horderejét. Az öngyilkosság révén azt remélték, titokban maradhat a blamázs. A tisztek az éjszaka hátralevő részében felügyelet alatt tartották a szállodát. Reggel a portást utasították, hívja Redlt a telefonhoz, így találtak rá a holttestére.

Redl halála lehetetlenné tette, hogy a titkosszolgálat kikérdezze őt az árulás nagyságáról, az ellenségnek átadott titkos információ mennyiségéről.

A korra jellemző adalék, hogy I. Ferenc József császár és király is sajnálkozott Redl ezredes halálának módján, mivel egy keresztény lélek gyónás és feloldozás nélkül, lelkén halálos bűn terhével halt meg, ami lelki üdvössége elvesztését, elkárhozást jelentett.

De volt ennél komolyabb probléma is! Annak ugyanis messzemenő következményei lettek, hogy kémhistóriát csak azután kezdték el felderíteni, amikor a (fő)gyanúsított – aki egyben az ügy koronatanúja is volt! – a gyorsan lezavart titkosszolgálati akció következtében már nem élt!

Ferenc József császár tehát sokkal kevésbé a bűnös lelki üdvéért aggódott, mint inkább azért, mert Redl nélkül minden valószínűség szerint nem lehetett pontosan megállapítani, hogy milyen információkat adott át az Ohranának, az orosz titkosrendőrségnek!

Ez a tény pedig két igen komoly következményt vont maga után:

• Egyes vélemények szerint az egész ügy egy jól megkreált fedősztori. Eszerint Redl a hadügyminiszter, a vezérkari főnök és a trónörökös mindenféle machinációira derített fényt, és ezért aztán felsőbb utasításra tulajdonképpen öngyilkosságra kényszerítették.
• Egy évvel Redl öngyilkossága után, 1914. július 28-án kitört az első világháború. A háború első évében az Osztrák–Magyar Monarchia hadereje jelentős veszteségeket szenvedett a szerbiai és az orosz frontokon.

Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy ha az első következmény nemcsupán feltételezés, akkor a második bizony semmisnek tekinthető. Abban az esetben ugyanis, ha Redl eltávolítása csak fedősztori volt, a halála utáni vizsgálatok eredményei erősen kérdőjelesek!

Előszöris kiderítették, hogy Redl egy bécsi pénzintézetnél vezetett számlájára 1905 és 1913 között 116.700 korona érkezett (mai értékben kb. 850.000-900.000 euró!).

Redl lakásán megtalálták a császári és királyi hadsereg hadrendjét (Kriegsordre de Bataille), a haderő mozgósítási terveinek az összes lehetséges eshetőségre kidolgozott változatait, a tartalékosok mozgósítási rendszerét (Reservathandbuch), az osztrák–magyar kémelhárítás Galíciában tervezett intézkedéseit, az idegen törzskarok fedőcímeit, hírszerzési levelezési címeket, a felderítő haderőnem dokumentumait, és még sok más dokumentumot. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy Redl árulása a legnagyobb elképzelhető kárt okozta:

Az Osztrák–Magyar Monarchia Oroszország elleni felvonulási terve teljes egészében az ellenség birtokába jutott.

Egon Erwin Kisch újságíró ekkor nyomozni kezdett az ügyben, mert egy helybeli lakatosmester – akivel Redl prágai lakását törették fel – elkottyintotta az esetet. A titkosszolgálat ugyan minden eszközt bevetett, hogy kudarcát leplezze, de már késő volt, a szokványos tiszti öngyilkosság teóriáját már nem hitte el senki.

Adalbert von Sternberg gróf, az osztrák Birodalmi Tanács (Reichsrat) egyik képviselője az első világháború után így nyilatkozott Redl árulásáról:

… Redl kiszolgáltatta titkainkat az oroszoknak, és megakadályozta, hogy kémeink révén mi is megismerjük az oroszok titkait. Emiatt 1914 év folyamán az osztrák–magyar és német titkosszolgálatok előtt rejtve maradt 75 orosz hadosztály létezése is, márpedig ez nagyobb erő volt, mint a vele szembeállított teljes osztrák–magyar erő…

Nos, eddig a történet, ami azért továbbra is kérdéseket vet fel, méghozzá Redl kurtán-furcsán intézett „eltakarítása” miatt.

Mi van, ha tényleg a hadügyminiszter, a vezérkari főnök és a trónörökös sötét üzelmei okán távolították el ilyen módon Redl-t? Mi van, ha a halála után lefolytatott vizsgálat is eleve megkreált eredményeket ért el? Mi van, ha az egész történettel csak a Monarchia legfőbb vezetésének hibáit igyekeztek takargatni? Mi van, ha egész egyszerűen csak rosszul mértékfel a katonai helyzetet, és ezért szenvedett vereséget a Monarchia?

Kérdések egész sorát lehetne még feltenni, nem is folytatjuk, válaszokat meg egész egyszerűen nem tudunk adni, ugyanis nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megalapozottan mondjunk véleményt. Egy viszont biztos:

A hivatalosan elismert történet, illetve az ügy hivatalosan is elismert következményei alapján azt mondhatjuk, hogy Alfred Redl a K.u.K. legkártékonyabb árulója volt.