Alfred Redl, a K.u.K legnagyobb kárt okozó kettős ügynöke: Felemelkedés
Szabó István Oscar-díjas rendezőt a Redl ezredes című film megalkotásakor nem a kémtörténet érdekelte, az ő verziójában nem a külső, hanem az egyén belső árulásán van a hangsúly. Hogyan jut el valaki odáig, hogy megtagadja saját származását és múltját, és…
Borítóképen: Alfred Redl, az áruló ezredes – A közbiztonság almanachja, 1914
Mi az, amit a megfelelési, beilleszkedési kényszer oltárán hajlandóak vagyunk feláldozni?
Fontos tudni, hogy a filmbéli Redl ezredes alakja fiktív, de Dobai Péter, Szabó István állandó alkotótársa az eredeti, 350 oldalas forgatókönyv megírása előtt komoly kutatómunkát végzett, Egon Erwin Kisch oknyomozó újságcikkeiből, Stefan Zweig írásaiból és John Osborne színművéből is merített. Mi most a valódi Redl ezredes nyomába eredünk, hogy megmutassuk történelmi valójában.
A történelmi Alfred Redl Lembergben született 1864. március 14.-én egy vasúti főfelügyelő fiaként. 15 éves korában felvették a lembergi császári és királyi hadapródiskolába, itt 1887-ben 23 évesen avatták tisztté. 1894–1895-ben a hadsereg Vasúti Irodáján (Eisenbahnbureau) dolgozott. A nagy területen fekvő, sok kis egységből összeálló Monarchiában ez egy kifejezetten fontos intézmény volt, életfontosságú szerepe volt a nagy hadsereg mozgósításában, ellátásában.
1899-ben Friedrich von Beck-Rzikowsky altábornagy, a haderő vezérkari főnöke Oroszországba küldte, nyelvtanfolyamra.
Kazanyból visszatérve 1900-ban a vezérkarhoz helyezték, ahol a Császári és Királyi Hadügyminisztérium katonai hírszerző és kémelhárító szolgálatánál, a Nyilvántartó Irodában (Evidenzbureau) ténykedett. 1905-ig az orosz ügyekkel foglalkozó csoportot vezette,
1907-től 1911-ig az Evidenzbureau helyettes vezetője volt.
Redl nagyravágyó volt, célja, hogy akár a tábornoki rangig vigye, és akár nemesi címet kapjon. Ezért mindent elkövet, a képességei megvannak hozzá, és úgy néz ki, hogy a katonai titkosszolgálaton belül megvannak a támogatói is. Feltételezhetően a Monarchia katonai vezetői – Konrad von Hötzendorf vezérkari főnök, Alexander von Krobatin hadügyminiszter, illetve Ferenc Ferdinánd, a trónörökös is a támogatói között szerepelt -, és…
Minden bizonnyal Ferenc József is tisztában van azzal, hogy kinek a kezébe adták a katonai titkosszolgálat helyettes vezetői posztját.
Redl nagyon hatékony és innovatív módon dolgozott, sikerrel alkalmazta korának legújabb és legfejlettebb technikáit az ellenséges titkos ügynökök felderítésében és együttműködésre bírásában („megfordításában”).
1912 májusában ezredessé léptették elő, ugyanebben az évben, október 18-án kinevezték a VIII. hadtest vezérkari főnökéve. E minőségében Prágába helyezték át.
Az Ohrana, az orosz titkosrendőrség már 1901-ben ráállította egyik bécsi ügynökét, August Prattot, aki hamarosan rájött, hogy Redl homoszexuális hajlamú. Ez a titok zsarolhatóvá tette a császári és királyi tisztet, mert a homoszexualitás ebben az időben börtönbüntetést vont maga után.
A zsarolás mellett az orosz kémszolgálat nagy összegű anyagi juttatást is kilátásba helyezett, amit végül Redl elfogadott.
A történetet a következő részben folytatjuk, hiszen Redl elért a csúcsra – ekkor még nyilván nem tudja, hogy ez pályája delelője, és hamarosan elhagyja szerencséje -, amint viszont utóbb kiderült, már voltak figyelmeztető jelek:
„Fivére most az osztrák közmunkaügyi minisztériumban miniszteri tanácsos, másik fivére nemrég, mint alezredes ment nyugalomba, meglehetősen titokzatos körülmények között. Bécsújhelyen lakott, de szombat óta eltűnt lakásáról. Volt Bécsben, de hogy most hol van, nem tudják. A harmadik fivére építész. Redlék rajongva szerették fivéreiket. A testvérek között, gyengéd és meghitt volt a rokoni viszony. A család körében azt mesélik, hogy az ezredesnek nem voltak költséges passziói és extravagáns szenvedélyei. Az utóbbi években azonban nagyon megváltozott, rokonaival ritkábban érintkezett, és ez fivéreinek is feltűnt” – írta Az Újság című lap 1913. május 31.-i számában.
Azóta kiderült, hogy ekkor már Redl nagy lábon élt, olyan luxust engedett meg magának, amire tiszti fizetéséből nem telhetett, például két személygépkocsit és több versenylovat is birtokolt…
A következő rész:
