Amikor 10 nap eltűnt a történelemben – Időszámítás váltás Magyarországon 1587 október 21.

Az 1587-ig alkalmazott Julián naptár történeti jelentőséggel bír, hiszen maga Julius Cézár vezette be Kr. e. 45-ben, ami Róma alapításának 709. évének felelt meg a korabeli időszámítás szerint. Bár ez a naptár pontosnak bizonyult, néhány apró tévedéssel rendelkezett. Ebben az évben 365 napot jelöltek meg, és minden negyedik évben egy szökőnapot adtak hozzá, így ezek a szökőévek 366 naposak voltak. Így a naptár évente 365 és egy negyed napot számolt.
A kérdés az volt, hogy miért csúszott el a Julián naptár a valós, szoláris évtől? A szoláris év a Föld Nap körüli keringési idejét jelenti, és átlagosan 365,2422 napot tesz ki. A kerekítési hibák az évszázadok alatt felhalmozódtak, és a naptár nem felelt meg a valóságnak, ami problémákat okozott a mezőgazdaságban és a húsvéti ünnep meghatározásában is.
A naptárreformot már a 13. század óta fontolgatták. A tervezetet végül 1577-ben Aloysius Lilius dolgozta ki, amelyet egy pápai nemzetközi bizottság ellenőrzött és jóváhagyott. Az új naptár végleges formáját Christophorus Clavius öntötte, és 1582-ben a pápa rendelte el bevezetését. Az új naptár 1582. október 4-én lépett életbe, úgy, hogy a következő nap október 15. péntek lett.
Az új naptár bevezetése nem ment zökkenőmentesen. Bár néhány ország azonnal elfogadta, másokban hosszabb időbe telt. Magyarországon a klérus 1583-as rendelete után kezdték el használni néhány helyen, de az országgyűlés nem adott rá engedélyt, ezért sokan ellenezték. Végül 1587-ben fogadták el.
A 16. századi naptárreform nem csupán a tudományos és egyházi körökben vált fontossá, de a hétköznapi életben is komoly kihívásokat vetett fel. A máramarosi református egyházkerületben a Julián naptár 1623-ig maradt érvényben, ami azt mutatja, hogy a vallási és kulturális hűség erőteljesen befolyásolhatta a változások elfogadását.
Pécs városában a helyzet még bonyolultabb volt. A szláv közösség és a ferencesek támogatták az új naptár bevezetését, míg a magyar katolikusok, akik az egyházfői döntéseket nem feltétlenül fogadták el vakon, a görög ortodoxok és a protestánsok ellenálltak a változásnak. Vásárhelyi Gergely, a város egyik vezetője, még a pápához fordult engedélyért, hogy a Julián naptárat megtarthassák. Mivel a városban élő szlávok már az új naptárt követték, az ünnepek kétszeres megünneplése vált szokássá Pécsen. Az archív dokumentumok alapján az 1640-es években is sokan ragaszkodtak a régi naptárhoz.
Ez a történelmi eset példázza, hogy milyen mélyen gyökereznek a hagyományok és milyen kihívásokkal jár egy olyan alapvető változás, mint egy naptárreform, különösen egy sokszínű kulturális és vallási hátterű közösségben.