Amikor a BEAG Hi-Fi a General Electric-kel versenyzett
Valóban volt ilyen verseny? Valóban elérte minőségben a hazai termék az amerikai óriásvállalat termékeinek színvonalát? Nos, ezt úgy igazán nem tudjuk, mert sem a GE, sem pedig a BEAG akkori gyártmányait nem volt alkalmunk kipróbálni. Már csak azért sem, mert az évszám 1975, amikor a Hi-Fi kifejezésről értelemszerűen nem is hallottunk…
Borítóképen: A BEAG logója
A High Fidelity elnevezés egyéként egy H. A. Hartley nevű úriembertől ered, aki valamikor a múlt század 30-as évei elején bemutatta állandó mágnesű hangszóróit, amelyeket a high fidelity megjelöléssel látott el. Nem sejtette, hogy az egyébként igen kiváló hangsugárzók jelölésére használt szavak végül egy új technikai kategória nevét adják majd.
A ’70-es évekre már odáig fejlődött az elektronikai ipar szórakoztató része, hogy a természethű hangátvitel és a térhatású hangsugárzás elválaszthatatlanok lettek. Gondoljunk bele: ekkor már lehetőség volt arra, hogy egy viszonylag kis szobában visszaadják egy koncert hangélményét, annak ellenére is, hogy a terek között jelentős különbség volt.
A BEAG-nál feltették a kérdést, hogy megoldható ez a feladat? Képes a vállalat is hasonlóan természetes hangzású eszközöket előállítani? A válasz minden jel szerint az volt, hogy képesek rá, és azt is gondolták, hogy lesz is rá kereslet, mert akkoriban már a tizenéveseknek is volt táskarádiója, vagy kismagnója, ugyanakkor ott volt a probléma, hogy a Hi-Fi minőséghez új, minőségében nagyságrendekkel jobb eszközök kellenek, amelyek ennél fogva jóval drágábban gyárthatók, így csak jóval nagyobb összeg fejében voltak megvásárolhatók.
De a BEAG-nál úgy vélték, hogy a kereslet és a kínálat az ő termékeik esetében találkozhat!
BEAG
Azaz Budapesti Elektroakusztikai Gyár, amelynek elődjét a MAFIRT Műszaki Főosztályából alapították 1948-ban (a Magyar Film Iroda Rt.-t 1923-ban alakult meg) Hang- és Kinotechnikai Gyár elnevezéssel.
1959-ben változtatták Budapesti Elektroakusztikai Gyárra. Legfőbb terméke a sorozatban gyártott rádióstúdió volt, ezek zömmel a Szovjetunióba és Kelet-Európába kerültek, de hangosító berendezései, keverőasztalai, mikrofonjai hangsugárzói és egyéb stúdióberendezései is keresettek voltak. Az ipari híradástechnikaieszköz-gyártás 1990 utáni átrendeződése során profilját elvesztette, tevékenysége gyakorlatilag megszűnt, s a céget felszámolták.
A kis keretes írásból kitűnik, hogy a BEAG eredetileg is inkább a magasabb minőséget követelő berendezések gyártásában jeleskedett, a mindennapos, relatív olcsó eszközöket inkább a BRG (Budapesti Rádiótechnikai Gyár) gyártotta, úgy, mint URH rádiótelefonok, magnetofonok, diktafonok, számítástechnikai eszközök, rádióalkatrészek, katonai célú elektronikai eszközök. A BEAG így joggal gondolhatta, hogy labdába rúghat a nagyok mellett – pontosabban helyettük, ugyanis a nyugati Hi-Fi eszközöket nemigen engedték be akkoriban az országba.
Nézzük tehát, hogy mit kínáltak 1975-ben!
AET 210 típusú integrált áramkörös tranzisztoros Hi-Fi sztereó erősítő
Ez az erősítő már akkor fiziológiai hangerőszabályzóval rendelkezett, ami annyit tett, hogy a hangerő változtatásával nem változtak meg a hangszínek, amelyeket egyébként az emberi fül változóként érzékelt az egyszerű hangerőszabályozók esetén. Ezen túlmenően külön szabályozható magas és mély hangszínszabályzóval is felszerelték, így a hangzás a hallgató igényeihez mérten változtatható volt, és ezen túlmenően még a két oldali hangerő (balansz) is szabályozható volt.
Kapott még egy kimenetet is az erősítő, ami lehetővé tette, hogy például egy hanglemez lejátszása közben a kimeneten keresztül csatlakoztatott kazettás magnóval a lemez anyagát kazettán rögzítsék.
A fentiek, illetve az alább közölt technikai adatok mai szemmel nézve nem igazán fergetegesek, de ne felejtsük el, hogy 1975-öt írunk, tehát egy olyan korban vagyunk – ami említésre is került -, amikor a többség táskarádiót, na meg kicsiny kazettás magnókat használt, és ezekhez képest a BEAG erősítője sok nagyságrenddel jobb hangzást produkált!
Emellett volt még más erősítő is a kínálatban, ami alapvetően nem jelentett ehhez képest nagy különbséget, de azért nem csak a „csomagolás” volt más – sőt az majdnem pontosan ugyanolyan volt! -, hanem a felhasználási terület különbözősége okán volt némi változtatás. De ha már volt erősítő, kellettek hangszórók is! Erre ott volt a…
HOX hangsugárzó család
Méretek, teljesítmények nagy választékát kínálta a hangszóró család, amelyek kiválasztása egyrészt a választott erősítő, másrészt a besugározni kívánt helyiség paraméterei határozták meg, de a BEAG szerint a változatok száma elég volt ahhoz, hogy egy-egy szobában a lehető legegyenletesebb hangeloszlást produkálják – megfelelő választás esetén.
Mi itt két hangszórót emelünk ki a választékból. Az egyik a család HOX 12 típusjelű tagja, ami a professzionális berendezésekhez, és nagyméretű lakások hangrendszerébe is beilleszthető volt. A hangsugárzó család legjobb minőségű sugárzójaként mono, sztereó és quadrofon rendszerekben egyaránt alkalmazhatták. Előnyeiként tüntették fel: nagy hangteljesítmény, egyenletes hangátvitel, közel frekvenciafüggetlen irányjelleggörbe, széles sztereó hallgatási terület.
A másik hangszóró talán a kínálat másik vége, de azért gondoltuk mégis megemlíteni, mert talán ez, vagy ennek valamely utóda lehetett az a típus, amit a Kapcsoltam című műsorban kaphatott meg a helyes megfejtést adó betelefonáló. Íme:
Erősítő tehát már volt, és ehhez széles körből választhattak különböző hangsugárzókat is, de akkoriban az igazán komoly Hi-Fi elképzelhetetlen volt lemezjátszó nélkül, ugyanis a mikrobarázdás lemeztől akkoriban nem létezett jobb hangminőség otthoni felhasználásra. Erre pedig ott volt a…
CBO 21 típusúHi-Fi sztereó lemezjátszó
Erről a berendezésről ezt írták egy prospektusban:
„A mechanikai kapcsolásoktól, dübörgéstől, hangmagasság ingadozástól menteselektronikus fordulatszám-szabályzós konstrukció biztosítja, hogy jó minőségű mágneses hangszedőt használhassunk, egyben hosszú élettartamot garantál mind a lemezjátszó, mind a lemezek számára. A nagy pontossággal elektronikus úton beállíthatófordulatszám finomszabályzóval és stroboszkóp tárcsa segítségével ellenőrizhető.”
Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy a mikrobarázdás hanglemez feltalálója egy magyar:
Mielőtt még ránk szakadna a hozzászólók felháborodott hada; igen, tudjuk, hogy nem bakelit, hanem vinyl, de ezt most hagyjuk, mindenki pontosan tudja, hogy mire gondoltunk, amikor a címet adtuk fenti írásunknak. De mi itt és most a lemezjátszóról értekezünk, melynek műszaki paraméterei a következők voltak:
Nos, ezek voltak azok a Hi-Fi eszközök, amelyeket a BEAG kínált, de volt ott még fejhallgató is, és a STERRA nevű kompakt eszköz, ami egyszett volt, ami három azonos méretű részből állt, amelyből kettő a hangsugárzókat tartalmazta, míg a harmadik egy erősítőt és egy OIRT URH sávban működő rádiót tartalmazott. Talán ez lehetett a későbbi Hi-Fi tornyok elődje? Nem tudjuk, de ennél talán sokkal fontosabb, hogy már akkoriban belengették a jövő nagy újdonságát, a BEAG quadrofon rendszerét. Íme:
Nem tarolta le a piacot a BEAG ezekkel a termékekkel? Nem, de az biztos, hogy a BEAG Hi-Fi berendezései korukban kiváló minőséget képviseltek. Nem kizárt, hogy az ár mégis problémás volt…
