Amikor a BMW az NDK-ból jött
Előszöris egy kis betűszó-fejtés: BMW = Bayerische Motoren Werke, NDK = Német Demokratikus Köztársaság. A BMW – mint neve is mutatja – bajor, és mint azt tudjuk, Bajoroszág soha nem tartozott a szovjet megszállási övezethez, és aztán az NDK-hoz sem. Ehhez képest az Autó 1950. évi 16. számában azt olvashatjuk, hogy „Budapest utcáin és a magyar országutakon az utóbbi hetekben szépvonalú, csillogó feketére fényezett, új személykocsik vonták magukra a figyelmet”. Igen, ez volt a BMW 321.
Borítóképen: BMW 321, Tapolcai-medence, a háttérben a Csobánc – 1949 (forrás: Fortepan, 4532) Nem kizárt, hogy ez még egy háború előtti példány, de inkább ez már egy “keleti BMW”
Ezek szerint nyugatról vásároltunk BMW-ket? Nem, ez szinte lehetetlen volt akkoriban, ha nyugatról jöhetett is autó, akkor csakis ajándékozással juthatott valaki nyugati autóhoz – de ekkor a megajándékozottat igen könnyen „megvendégelték” a nemzetbiztonsági szolgálatok egy „kies” szobában…
És azt is tudni kell, hogy a BMW központi gyárát a háború során a földdel tették egyenlővé Münchenben, és akkoriban csak motorokat, meg konyhai edényeket és fékeket gyártott, első háború utáni – nagy pénzügyi veszteséget termelő… – autójukat, a BMW 501-est csak 1951-ben, az első Frankfurti Autószalonon mutatták be!
A megoldás ott van, hogy a bajor gyártó fenntartott egy üzemet Eisenach-ban is, ahol viszont a telephely birtokában volt minden szükséges termelőeszköznek, ezért a háború előtti típusokat azonnal tudták kínálni. Egy baj volt csak…:
Eisenach Türingiában van, ami korábban a szovjet megszállási övezetben volt, és 1950-ben már egy éve az NDK része volt…
Akkoriban az ország élén Wilhelm Pieck volt (államelnökként), de már ott volt mellette Walter Ulbricht, aki 1950-ben átvette a vezetést Pieck-től, hogy aztán Erich Honecker-nek adja át a stafétát 1971-ben… Ha valakinek ismerős a Wilhelm Pieck név, az nem is annyira az államelnökre emlékszik, hanem arra, hogy Győrben egy időre elvették a nevet egy patinás magyar gyártótól…:
Nos, az „elvtársak” nem csináltak nagy ügyet szabadalmi, meg hasonló kérdésekből; adott volt a gépsor, megvoltak a tervrajzok, és a munkások egy része is rendelkezésre állt, így a kommunista állam építése jegyében beindították a gépsorokat, hogy Eisenach-ban aztán BMW-ket építsenek.
A müncheni BMW nem akarta elfogadni, hogy úgy gyártsanak autókat a nevén, hogy a folyamatra nincs befolyása. Ezért 1951-ben a cég bírósági úton megtiltotta az eisenachiaknak a névhasználatot. Ezután a keletnémet járműveket EMW (Eisenacher Motoren Werke) néven kínálták, majd a gyárat 1952-ben Állami Üzemmé (Volkseigenen Betrieb, VEB) nyilvánították.
Feltételezések szerint további 8.996 BMW 321-et építettek 1945 és 1950 között. A legtöbb a vasfüggönytől keletre maradt, és sokat a Szovjetunióba vittek a második világháború miatti jóvátételi csomag részeként.
Bizonyítékok léteznek a nyugati exportra is: az autót 1949-ben Svájcban hirdették meg 10.300 CHF kiskereskedelmi áron. Ás Magyarországon is volt pár darab…
Aztán pedig Wartburgokat gyártottak Eisenach-ban… Elég komoly váltás, hogy az ne mondjuk.
