Amikor a britek újra a magyarokhoz fordultak, mert iparuk nem felelt meg India igényeinek
„A MÁV gépgyára tudvalevőleg mezőgazdasági gépek és vasúti kocsik és mozdonyokgyártására specializálta magát. Gyártmányainak egyre nagyobb részét exportálja és mint értesültünk, 1928-ban több mint tízmillió értékű gépet tudott a külföldön elhelyezni. Exporttételei között a legérdekesebb az indiai szállítmány” – írta Az Est 1929 január 8.-i száma.
Borítóképen: Bombay brit kormányzója, Freeman Freeman-Thomas, Willingdon 1. márkija átvágja a szalagot a Karjan folyón átívelő vasúti hídon, hogy megnyissa a Rajpipla vasútvonalat a gudzsaráti Rajpipla Királyságban tett állami látogatása során
A 20. század beköszöntével Mahátma Gandhi vezetésével erőszakmentes tüntetések kezdődtek Indiában, melyek 1947. augusztus 15-én elérték céljukat, és India függetlenné vált, de az ország hivatalosan csak 1950. január 26-án vált köztársasággá.
Hogy jön ez ide, és miért említjük? Nos, arról van szó, hogy az 1500-as évektől Spanyolország, Portugália, Hollandia, Anglia és Franciaország gyarmatokat kezdtek létesíteni India területén, majd az őslakosok ellen, illetve a rivális európai államokkal szemben a britek egész Indiára kiterjesztették hatalmukat (sőt, azon túl is terjeszkedtek).
1929. Bár már ott van a levegőben a gazdasági válság előszele, ezt senki nem veszi komolyan, de már látszik, hogy például a britek a túlhizlalt gyarmatbirodalmat (1909-re már 33 millió négyzetkilométernyi volt!) egész egyszerűen nem tudják ellátni az igényeinek megfelelő termékekkel!
Ne tévedjünk, nem arról volt szó, hogy nem akarta átadni technológiáit, vagy más politikai megfontolásokból nem szállított elegendő ipari terméket, hiszen ezek elsősorban magukat a briteket szolgálták azáltal, hogy a gyarmatok erőforrásait ezekkel lehetett még hatékonyabban kiaknázni. Egész egyszerűen arról volt szó, hogy nem voltak képesek megfelelő minőséget, mennyiséget, és mindezt megfelelő áron megtermelni!
És akkor mi következett? Megint kiderült, hogy a megoldás Magyarországon van, ugyanis az tény, hogy ekkorra az indiai vasúthálózat lég fejlett volt, de ennek működése elképzelhetetlen volt mozdonyok nélkül…
Persze nem kizárólag a gyarmatokon volt probléma, az már korábban kiderült, hogy a brit szigeteken sincs éppen helyzete magaslatán az akkor világelsőnek tekintett brit ipar:
Mi sem mutatja az akkor már jóval kisebb ország még mindig igen komoly erejét, hogy a megrendelések ide futottak be, és ezek teljesítésre is kerültek – még akkor is, haa gazdasági válság nyilván Magyarországon is elég komoly pusztítást végzett!
És akkor most kanyarodjunk vissza a már idézett cikkhez, mert a jó hírrel kapcsolatban volt ott még egy igen fontos megjegyzés:
A brit-indiai kormány nagy mennyiségű mozdonykazánt, mozdonyhengert, egyéb mozdonyrészeket és vágó ütközőket rendelt, amiknek a szállítása most van folyamatban. Az export általában a távoli országok felé irányul, mert a szomszéd országokban a belga, francia és német versennyel nehéz megbirkózni.
Nos, azt azért ne felejtsük el, hogy azok a bizonyos szomszédos országok olyanok, melyeknek területe kisebb-nagyobb arányban korábban Magyarországhoz tartozott, így nem tudjuk megkerülni azt az igen kényes kérdést, hogy;
Vajon a környező államok, illetve nyugati szövetségeseik az 1920-as „szerződés” után tényleg nem folytattak háborút Magyarország ellen?
A választ az olvasóra bízzuk azzal, hogy a kérdés természetesen a gazdasági háborúra vonatkozott. Mert bizony, ami jó volt a briteknek Indiába, az bőven jó lett volna a környező országokba is – legalábbis megérzésünk szerint.
A Magyar Waggon- és Gépgyár londoni szerelvényei:
És ez a megrendelés, illetve annak teljesítése nem volt egyedi eset! Más alkalmak is voltak, mikor jelentős szállítmányok mentek Indiába (vasúti kocsik, Hargita-típusú motorvonat, rengeteg járműalkatrész), így…
Indiában elmondhatják, hogy a vasutat a briteknek köszönhetik, a vasút működését pedig sokáig nagyrészt Magyarországnak!
