Amikor a gépek átveszik a fogatok szerepét: A helybőlszántás

A mezőgazdasági munkák gépesítésének hajnalán olyan szántási módszereket dolgoztak ki, melyek esetében a gép maga nem mozdult (helyesebben; a gépek nem mozdultak). Ennek oka az volt, hogy a motorizáció ebben a kezdeti szakaszban még nem tartott ott, hogy megfelelő mozgékonyságú, súlyú és erejű gépeket állítsanak be a munkára.

Borítóképen: “Helybőlszántás szántás két lokomotivval” – 1881

Bár maga az eljárás, a kétgőzgépes helybőlszántás egy amerikai farmer, Willian Smith találmánya, 1853-ból, annak hazai alkalmazása már 1870-ben sor került. Hogyan szántanak ezzel az eljárással?

Nos, bármilyen legyen is az erőforrás (gőz-, belsőégésű- vagy elektromos motor), addig amíg a szántást végző munkagépet vontatja, szánt, addig az egyhelyben áll. Az erőgépek mindegyik esetben csörlődob és sodronykötél segítségével vontatják a billenőekét.

1870-ben tehát Albrecht főherceg Baranya megyei bélyei uradalmában már így szántottak, és ez a módszer hamarosan el is terjedt, de azért látni kell, hogy a gazdaságok és a parcellák méretei okán sok helyen nem volt gazdaságos alkalmazásuk. Bár létezett egygépes helybőlszántás is (ebben az esetben az egyik gépet egy tárcsás rendszerrel váltották ki), de a Kárpát-medencében a kétgépes eljárás honosodott meg.

A két gép pedig drága volt, üzemeltetésükhöz több emberre volt szükség, de ahol megfelelő méretű, egybefüggő földterületen szántottak, ott ezzel együtt is kifizetődő volt alkalmazása.

Érdekességként megjegyezzük, hogy az ilyen rendszerű szántás egészen 1960-ig fennmaradt, mikoris Békés megyében, a Zsadányi Állami Gazdaságban is leálltak a Fowler típusú kétgőzgépes szántórendszer alkalmazásával.

És így működik:

Természetesen – ha már alkalmazták a rendszert – kiderültek hiányosságai is; a rendszer tulajdonképpen csak a betáplált energia felét hasznosította, ugyanis amíg az egyik gép húzott, a másik pihent, de – miután jellemzően gőzgépekről volt szó! – azt sem lehetett leállítani. És ha már alkalmazták Magyarországon, és tudták, hogy vannak a rendszernek hiányosságai, akkor meg is oldották a problémát!

Gibás Ferenc tiszapolgári gépész ugyanis szerkesztett egy nyersolajmotoros kétgépes helybőlszántó rendszert 1912-ben, ami már sodronykötelek segítségével azt biztosította, hogy az egyik gép közvetlenül, a másik közvetve vontatta az ekét.

Ezt úgy érte el, hogy minkét gépre két sodronykötél dobot szerelt fel, melyeken ellentétes forgásirányúak voltak. Ez lehetővé tette, hogy egyesével kisebb teljesítményű motorokkal is elérjék ugyanazt a vonóerőt, és azt is, hogy folyamatosan lehessen használni az igen nehézkesen és lassan indítható és leállítható gépeket.

1912-ben a Magyar Királyi Kormány Földművelésügyi Minisztériuma 17.000 korona támogatást nyújtott a Gibás-szántórendszer fejlesztéséhez, amelyet tovább a Schlick-Nicholson Gépgyár Rt. folytatott. A szántórendszer hivatalos bemutatkozására 1913-ban Galántán került sor.

A Schlick nem először vett részt mezőgazdasági gépek fejlesztésében, de volt olyan, hogy a Röck – akivel egyébként egy időben szintén együttműködött – elvitte előle az üzletet…:

Páll Andor 1913-ban megjelent tanulmányában a következőképpen ír erről a szántórendszerről:

„A Gibás-féle kétgépes benzinmotorszántó teljesítőképességére ezen tapasztalatokat közölhetem. 21-21 HP-s gépekkel középkötött elég nedves talajon óránként 1210 négyszögölet szántott 8,75” mélyen. Tüzelőanyag és kenőanyag fogyasztása: 1000 négyszögölre 1,04 K, és 1600 négyszögölre 1,60 K, ami igen kevésnek mondható, kevesebb, mint bármely traktornál láttuk.”

Igen, a rendszer olyan hatékony volt, hogy az akkori traktorokhoz képest gazdaságosabban volt üzemeltethető, de azt meg kell jegyezni, hogy még mindig nem voltak nagyobbak a parcellák méretei, illetve nem sík területeken sem volt minden esetben alkalmazható a helybőlszántás.

A Schlick-Nicholson gépgyár 40 lóerős Bollinder-motorokat használt erőforrásul a kétgépes szántórendszerhez, ami még jobb eredményeket adott nagyobb területeken.

Az addig rendre Galántán tartott mezőgazdasági gépbemutatók az első világháború idején elmaradtak, és szinte állandósult az üzemanyaghiány, így a gőzgépek alkalmazása újra előtérbe került, a belsőégésű motorok esetében pedig a szívógáz-rendszereken fejlesztették.

1914-ben a Magyar Államvasutak Gépgyár bemutatta a cséplőgépek erőforrásául szolgáló szívógáz üzemű lokomobilt, ezt követően pedig az „ASTRA” kétgépes helyből szántó berendezést. A gépegységek általános felépítése és a szántás véghezvitele a két gőzgépes, illetve a nyersolajmotoros kétgépes helybőlszántó rendszert követte.

Magyarországon 1901-ben gróf Batthyány-féle ikervári uradalomban alkalmaztak két elektromotoros, „két villamos mozdony”-nyal működtetett helyből szántó berendezést, de ezek nem hazai gyártásúak voltak, vagy legalábbis erre nem találtunk bizonyítékot.

Mind a Gibás-féle kétgépes rendszer, mind pedig a Magyar Államvasutak Gépgyár ASTRA rendszere, illetve a szívógázas berendezések is elterjedtek más országokban is, így elmondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdasági gépgyártók bizony igen komolyan kivették a részüket az akkori fejlesztésekből!

És persze eljött a kor, amikor a motorizáció elért arra a szintre, hogy többé nem volt sok értelme a helybőlszántásnak, de ez már egy másik történet… És ebben is nagyot alkottunk!