Amikor a hazai gyártmányok kiszorították a külföldit: korai MÁVAG traktorok
Van talán, aki még emlékszik, hogy az 1868-ban alapított Láng Gépgyár – és hazai vetélytársa, amit később megvásárolt, a Röck-gyár – 1880 után kitartó munkával és elismerten jó gyártmányokkal teljes bizalmat szerezniük a hazai ipar széles területén, és ezzel kiszorították a külföldi (elsősorban brünni és prágai) gépgyárak termékeit a hazai piacról.
Boríatóképen: A Mávag traktor szívócső oldala
Ez igen fontos volt – és nem csak a gyárak tulajdonosainak, és alkalmazottainak! -, hiszen ezzel jelentős pénzkiáramlást akadályoztak meg. A pénz maradt a hazai gazdaságban, itt dolgozott tovább. Nem véletlen, hogy ezekben az időkben jó ütemben fejlődött az ország.
Igen ám, de eltelt 40 év – eljött 1920 gyászos éve… – és az immár jóval kisebb gazdaság megint ugyanabba a helyzetbe került, mint korábban. Számításaink szerint a ’20-as években a nemzeti össztermék mintegy 5-8 százalékát kellett mezőgazdasági eszközök behozatalára fordítani!
Többek között az igen jól fogyó Fordson traktorokkal kellett felvenni a versenyt, amit Farkas Jenő, egy zseniális magyar mérnök fejlesztett:
Csak összehasonlításképpen: Magyarország a 2010-es évek nagy részében nemzeti összterméke hozzávetőleg 5 százalékát fordította energiahordozók importjára, a gazdasági bajokat pedig manapság az okozza, hogy ez az arány az energiahordozók árának növekedése okán 10 százalék körüli értékre emelkedett!
Különösen fájó volt, hogy ezt szinte teljes egészében traktor, traktoreke és ezek alkatrészei fejében kellett kifizetni, pedig a híresen jó magyar mezőgazdaság nem lehetett versenyképes a nemzetközi piacon, ha nem modernizál!
Az Államvasutak Gépgyára 1926-ban, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) által Budapesten rendezett Országos Tenyészállatvásáron és Gépkiállításon állította ki gyártmányait, és legújabb vívmányát mutatta be először, az elsődlegesen szántásra, cséplésre, vontatásra alkalmazható traktorát munkagépeivel együtt a gazdaközönségnek.
Magyarországon a MÁV Gépgyár a kispesti HSCS után másodikként kapcsolódott be traktorgyártásba.
Az OMGE még 1925-ben elhatározta, hogy „évenként a gazdatársadalomtájékoztatása céljából országos szántóbemutatót rendez”. Az OMGE által rendezett eseményről, a bemutatott gépekről, eszközökről a gazdák részére részletes, útmutatók kerültek kiadásra.
A Hatvanban debütáló MÁVAG 28/32 típusú traktort a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vezérügynöksége jelentette be. A fent nevezett erőgép a próbák során – elsősorban a szántási munkák vizsgálatánál – kiválónak bizonyult. (Az Állami Gépgyár 32 lóerős traktora középkötött talajon 9”-10” mélyen 3-vasú ekével óránként egy magyar holdat szántott fel.)
A 32 lóerős MÁVAG traktort, amelyet petróleummal és benzinnel is üzemben lehetett tartani, motorja álló elrendezésű, négyütemű, négyhengeres kivitelben készült, amelynek percenkénti fordulatszáma 900 volt.
A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyára 1931-ben egy új traktor kibocsátásával, a „MÁVAG BN typus” jelű négyhengeres benzinpetróleum üzemű erőgéppel lepte meg a hazai gazdaközönséget.
A fent nevezett erőgéptípus többéves kísérletek és tapasztalatok felhasználásával elsősorban a honi mezőgazdasági elvárásoknak felelt meg legjobban. (A gyárüzem által kibocsátott gépkatalógus szerint a benzin-petróleum üzemű BN jelű MÁVAG traktor – a különböző talajviszonyoktól függően – mélyszántásnál 3-5, tarlóhántásnál 6-12 ekevas vontatására volt alkalmas.)
A szóban forgó traktortípushoz a gyár kétféle kivitelben gyártotta a járókerekeket. Készültek mezőgazdasági munkák elvégzésére (kapaszkodókkal, „körmökkel” ellátott vasabroncs kivitelben) és a közutakon való vontatásra (gumiabroncs kivitelben).
1936-ban a Kőbányán rendezett Országos Tenyészállatvásáron és Gépkiállításon a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának szakemberei nagy érdeklődés közepette bemutatták az „olcsó üzemű” MÁVAG BN traktor faszén gázüzemű, más szóval fagázgenerátoros változatát.
A fent említett traktor vázszerkezete és motorblokkja, erőátviteli szerkezete, lényegében a MÁVAG BN jól bevált 1931-es típusával megegyezett, kivéve azon változtatásokkal, amelyeket a fagázüzem speciálisan megkívánt.
A mérések és kísérletek tanúsága szerint a szántás költsége fával való tüzelés a benzin-petróleum üzemű BN típus üzemanyagköltségének a felét sem érte el – igaz, teljesítménye 10-15 százalékkal kisebb volt.
Mit sikerült elérnie a MÁVAG-nak a H.S.C.S. traktorgyárral és a többi hazai gyártóval egyetemben? Nos, az 1920 után csak piacnak számító ország egyszercsak olyan szintet ért el, hogy az addig szép nyereséggel nálunk értékesítő országok gazdái tőlünk kezdték vásárolni a mezőgazdasági gépeket…
