Amikor a hipermodern megérkezett a Bajza utcába
Aki ma a Bajza utcában jár, és látja meg 10-es számú ház kerítésén a feliratot, azt gondolhatja, hogy az épület mostanság épült… Pedig ez nagyon nem így van, „csupán” annyi történt majd’ 90 évvel ezelőtt, hogy Fischer József a múlt század ’30-as éveinek közepén megmutatta, hogy mi is az a modern építészet, amikor egy villa építéséről van szó.
Borítóképen: A villa 1937-ben és napjainkban
Az építés idején a Walter Rózsi villa a Grünwald szanatórium telkének kihasított területén épült fel.
Az épület egy családi ház azon a területen, ahol a szomszédban már akkor is álltak a bérházak, eredetileg Walter Gizi operaénekesnő, férje Radó Géza és lányuk, Radó-Walter Marika számára. Igen, egy család számára ez egy elég nagy ház, ezért is a villa elnevezés.
Walter Rózsi
1899. szeptember 21.-én született Nagymaroson, és Budapesten halt meg 1974. augusztus 14.-én. Szülei Walter András és Konrád Jozefa voltak. Édesapja öltöztető volt a dalszínházban. Hétévesen került az Operaház kebelében működő balettiskolába. 1919-ig a tánckar tagja maradt. Ezt követően a Belvárosi Színházban volt színésznő egy évadon át. A Zeneakadémián Georg Antheshez iratkozott be 1916-ban, majd Milánóban tanult énekelni. Állítólag Puccinival is találkozott.
Énekesi debütálása 1921. szeptember 5-én volt a Városi Színházban a Tosca címszerepében. Hamarosan átszerződtette az Operaház, melynek 1948-as nyugdíjba vonulásáig egyik vezető énekese volt.
1921–1924 között Bugovits Lajos főiskolai gondnok házastársa volt. 1924-ben Budapest VII. kerületében házasságot kötött dr. Radó Géza bankigazgatóval.
Elsősorban Puccini és verista operák főhősnőit alakította rendkívüli temperamentummal és színészi készséggel, ezért is ragadt rá a „magyar Jeritza” jelző. Alkalmanként énekelt oratóriumokat is.
De nézzük, mit írt a tervező, hogyan viszonyult építészi munkájához abban a közegben, amikor a város és a falu építése, illetve azok fontossági sorrendjének kérdése napi szinten téma volt szakmai berkekben:
„A mi munkánk a fővárosban vagy más városban, a városok mai életébe kapcsolódik, a jelenlegi osztálytagozódások igényei szerint, a környéki családi házak ugyancsak a városi lakás életformájára készültek, a mai életformájára. Igyekeztünk megismerni az életformákat és kerestük azokhoz a megfelelő keretet.”
A lényeg tehát az, hogy az épülettervezése során a Fischer József az igényekből, azokból az igényekből indult ki, ami az akkori megrendelő család igénye volt. Anyagi értelemben láthatóan nem volt akadálya az épület megépítésének, így valóban az igények határozták meg a végeredményt.
Ahogy a fenti képen is látható, és az épület már kívülről is sejttette, a belső terek tágasak, világosak voltak. És mindjárt itt egy speciális igény; a fenti képen a zeneszobát látjuk, amit természetesen Walter Rózsi foglalkozása indokolt. Nagy valószínűséggel itt nem csak gyakorolt, hanem a vendégek szórakoztatására előadásokat is tartott.
„A tervezés legfontosabb szempontja az volt, hogy a bérházak mellett épülő családi házat a szomszédságtól elkülönítsük, amellett a szobák összefüggése a külső térrel zavartalanul biztosítva legyen, az I. emeleti télikert bérház felé néző fala át nem látszó üvegből készült, míg a télikert folytatásában lévő terasz felül kettős vasbetongerendával lett szegélyezve, amelyben görredőny nyert elhelyezést.”
A ház tehát úgyszólván „átlátszó” volt, de hogy a családot ne zavarja a szomszédos bérházakból a belátás redőnyökkel látták el az arrafelé néző ablakokat (is).
Igazán több szót talán nem is érdemes vesztegetni a témára. Nem mintha nem lenne sok-sok érdekesség a fentieken kívül is, de a manapság kiállításoknak helyet adó épület üzemeltetőjének honlapja megtalálható a médiában, és elérhetők az információk az épület látogatását illetően is. Erről azért nem számolunk be részletesebben, mert nem rendszeresek a látogatási időpontok, ezeket folyamatosan hirdetik meg.
A lényeg azonban:
Ezzel az épülettel a modernitás beköltözött a Bajza utcába, méghozzá egy olyan épülettel, ami ma is bővel megállja helyét!
